logo

XXIX Martius AD

Két alapvető forrásrészlet

A következőkben a köztársaság kori rendvédelem szempontjából két különösen fontos, és rövidségük ellenére meglehetősen sok ismeretet nyújtó szövegrészletet fogok bemutatni. Ezek a részletek a témával foglalkozó kutatók számára kulcsfontosságú forrásnak számítanak most pedig az eddig elmondottak tömör szemléltetésre fognak szolgálni. Mind a két leírás egy rendkívüli helyzetet, a római rendvédelem számára jelentős kihívást jelentő eseményt mutat be. Mindkét esetnek az a tanulsága, hogy az illet-ékes tisztviselők és alakulataik hatékonyan tudták megoldani a rendvédelmi jellegű feladatokat: nyomoztak, letartóztatásokat végeztek, bűnmegelőző tevékenységet folytattak, épületeket biztosítottak, foglyokat kísértek börtönbe, és sikerrel akadályozták meg a rendbontást, a garázdaságot, valamint az erőszakos tömegmegmozdulások kialakulását.

A rendőri feladatokat ellátó legtöbb tisztviselő és szervezet részt vett a Kr. e. 186-ban történt Bacchanalia-botránnyal kapcsolatos nyomozásokban, letartóztatásokban vagy a rend biztosítá-sában: az ő tevékenységüket figyelhetjük meg a következő liviusi szövegrészletben. „A consulok utasították a curulis aediliseket, kutassák fel a szertartások valamennyi papját, és akit elfogtak, tartsák fogságban a nyomozás érdekében úgy és ott, ahol jónak látják. A plebeius aedilisek ügyeljenek, hogy sehol se tartsanak titkos szertartásokat. A triumviri capitalest utasították: városszerte állítsanak fel őrségeket, és ügyeljenek, hogy semmiféle éjszakai összejövetel ne forduljon elő, és ne legyenek gyújtogatások.
A triumvirek segítőinek, a quinqueviri uls cis Tiberimnek a saját körzetük épületeire kellett ügyelniük. ...miután őrségeket (custodia) helyeztek el a kapuknál, a triumvirek elfogták azokat, akik menekülni próbáltak, és visszavitték őket. Megfigyelhetjük, hogy rendkívüli helyzetben a consulok a rendvédelem legfőbb irányítói: ők utasítják az alacsonyabb magistratusokat.

A curulis aedilisek felkutatják a bűnelkövetőket és letartóztatják őket nyilván a rabszolgákból vagy felszabadítottakból álló, állami finanszírozású egységeikkel. A plebeius aedilisek bűnmegelőzési intézkedéseket hajtanak végre (kétségkívül a curulis aedilisekéhez hasonló egységeikkel). A triumvirek segéderői nevesítve is vannak: a quinqueviri uls cis Tiberim épületeket felügyelnek, míg a városszerte és a kapuknál elhelyezett őrök többféle feladatot látnak el: megakadályozzák az éjszakai összejöveteleket és a gyújtogatásokat, valamint a menekülők letartóztatásában segédkeznek.

romaikor_kep



A második szövegrész a Catilina vezette, Kr. e. 63-ban történt összeesküvés megakadályozásával kapcsolatos intézkedéseket is-merteti. „A consul a legokosabbnak tartotta, ha nem várja be a közelgő éjszakát, nehogy azalatt valami meglepetés történjék; azonnal utasítást adott a triumvireknek, hogy készítsék elő a kivégzés eszközeit, majd pedig fegyveres segéderőket (praesidia) helyezett el, és maga kísérte Lentulust a börtönbe; ugyanezt tették a többiekkel a praetorok.
Van egy helyiség a börtönben, a bejárat bal oldalánál kicsit felfelé, körülbelül tizenkét láb mélységben a föld alatt, a neve Tullianum. Ezt mindenfelől falak védik, fölötte íves kőboltozat, de elhanyagoltságával, sötétségével, undorító szagával félelmetes hatást kelt. Erre a helyre vitték le Lentulust, és a hóhérok (vindices rerum capitalium) a parancs szerint kötéllel megfojtották.A Megfigyelhetjük, hogy a consul utasítására jártak el a triumvirek, akiket itt mint a börtönök és kivégzések felügyelőit láthatunk.

A consul fegyveres segéderők (praesidia), azaz felfegyverkezett cliensek és barátok biztosítása mellett kísérte a letartóztatottakat a börtönbe, mivel vélhetően nem állt rendelkezésére megfelelő nagyságú hivatalos fegyveres alakulat, amellyel az esetleg ellenségessé váló utcai tömeggel szemben felléphetett volna. A halálbüntetés a vétkesek megfojtását jelentette a börtön földalatti részében, a Tullianumban. A hóhérok megjelölése a szövegben: vindices rerum capitalium.
Valószínűleg ez a kifejezés az állami rabszolga carnifexek helyett áll, de egyes történészek úgy gondolják, hogy mivel a kivégzett személyek ebben az esetben szabad emberek, sőt római polgárok voltak, ezért valószínűleg nem egy rabszolgával végeztették ki őket, hanem inkább egy triumvirrel. Ezzel szemben arra lehet hivatkozni, hogy aligha elképzelhető, hogy azok a triumvirek hajtsanak végre halálbüntetést, azaz végezzék a megvetett hóhérok munkáját, akik a legelőkelőbb nemzetségekből származtak, és életük későbbi szakaszában gyakran az állam vezetőivé lettek.



Mohay Gergely