logo

XXIX Martius AD

Az aedilisek

A magasabb magistratusok között az aedilisek foglalkoztak rendvédelmi feladatokkal, de mégsem voltak felelősek általában a város rendjéért és biztonságáért. A rómaiak évente két plebeius és két curulis (azaz patricius származású) aedilist választottak, akik a város négy kerületéből kaptak egyet-egyet hivatali körzetként. Nagyon sokféle, leginkább rendészeti jellegűnek tekinthető feladatuk volt, így például gondoskodtak a középületek és utak megfelelő állapotáról, a gabonaellátásról, a piacon árult termékek meg-felelő minőségéről és áráról, vagy a tűzvédelemről. Feladataik között szerepelt a szorosabb értelemben vett rendvédelem is mindenekelőtt a piacokon, az ünnepi játékokon, a kocsmákban, a fogadókban, a fürdőkben, a bordélyokban és azokon a helyeken biztosították a rendet, ahol feltételezhetően szerencsejáték folyt (ami tiltott volt).
A rendvédelmi feladataikkal összefüggésben rendelkeztek fenyítő hatalommal, de kisebbel, mint a consulok vagy a praetorok: pénzbírságot róhattak ki és valószínűleg megkorbácsolhattak, valamint börtönbe vethettek tetten ért bűnözőket, ha nem római polgárok voltak, vagy ha római polgárok voltak ugyan, de megvetett foglalkozást űztek (mint például a prostituáltak vagy a színészek). A fenyítő intézkedéseik végrehajtásában ők is támaszkodhattak kis létszámú, rabszolgákból és felszabadítottakból álló, államilag finanszírozott alakulatokra, akárcsak a consulok és a praetorok, de nekik nem voltak lictoraik, mivel nem rendelkeztek imperiummal.

romaikor_kep



Rendvédelmi tevékenységüknek több korlátja is volt. Mivel a rendelkezésükre álló erők létszáma alacsony volt ezért, ha erősebb ellenállással találkoztak, akkor valószínűleg kénytelenek voltak a nagyobb magistratusokhoz fordulni segítségért, de a nagyobb jelentőségű ügyekben egyébként sem saját hatáskörben, hanem a senatus utasításai szerint jártak el. Rendvédelmi tevékenységük további korlátját jelentette, hogy azt nem kizárólagos vagy fő tevékenységükként, hanem sok egyéb feladatuk mellett végezték. Ráadásul a hivatal betöltője nem is rendelkezett a szükséges szaktudással egyik feladatához sem.

Az aedilisi hivatal ugyanis a rendes senatori hivatali pályafutás (a cursus honorum) egyik állomása volt, és mint ilyent minden, a közéleti pályát választó senator életében egyszer, egy éven keresztül betöltötte mielőtt és mi-után egészen más jellegű hivatalt viselt. Ez azzal járt, hogy az aedilisek (akárcsak a többi magistratus) elég csekély szaktudással rendelkeztek.



Mohay Gergely