logo

XXXI Martius AD

A római rendvédelem fejletlenségének magyarázata

Annak oka, hogy a rómaiak nem szerveztek jelentős állami rendvédelmet, egyrészt abban kereshető, hogy a társadalmi önszabályozásnak volt nagy szerepe a rendvédelemben. A rómaiak fel-tételezték, hogy a polgárok képesek és készek megvédeni életüket és tulajdonukat. Így nem tekintették állami feladatnak a bűnüldözést, a nyomozást és a bűnmegelőzést, kivéve, ha politikai vagy vallási vonatkozása volt a bűncselekménynek. Ezért lopás, károkozás és testi sértés esetén a sértettnek (illetve a családjának) kellett eljárnia. (Nem is a büntetőjog területére tartoztak ezek az esetek, hanem a magánjog körébe.)
Ugyanígy nem számíthattak a rómaiak az állami rendvédelmi erők segítségére akkor sem, ha erőszak fenyegette őket. Ezért rokonaikra, barátaikra vagy szomszédjaikra támaszkodtak ilyen esetekben. Az előkelők pedig a rabszolgáikból és clienseikből álló kíséretüket használták akár fel is fegyverezve testőrségként.

Az utazók szintén maguk voltak kénytelenek a biztonságukról gondoskodni: ezért, bár a törvény tiltotta, fegyvereket vittek magukkal. Az is gyakori jelenség volt, hogy a rómaiak az elmérgesedő birtokvitáikat fegyverrel döntötték el.

A római rendvédelem fejletlenségének másik oka a tisztviselők nagy tekintélye volt. A köztársaság korának nagy részében, egészen a válság időszakáig, a magistratusok olyan nagy tekintéllyel rendelkeztek, ami szükségtelenné tette a jelentős rendvédelmet mind az államigazgatás támogatására (azaz az eljáró tisztviselő megvédésére), mind a tömegrendezvények biztosítására. Néhány közszolga (lictor), akik csak botokkal voltak felszerelve, le tudta csendesíteni a tömeget, vagy le tudta tartóztatni, akit a magistratus követelt. A nép bizalommal volt a hatalom iránt és elfogadta a vezetők döntéseit.


Mohay Gergely