logo

XXIX Martius AD

Titkosrendőrség

Több egység is foglalkozott kémkedéssel, információszerzéssel, belső elhárítással és politikai gyilkosságok végrehajtásával. A speculatores (Augusti / Caesaris) a praetorianusok körülbelül 300 fős lovas egysége volt, amelyet elsősorban különleges feladatokra, felderítésre és kémkedésre használtak fel, de tömegrendezvénye-ken is bevetették és mint a praetorianus gárda részét testőrségként is alkalmazták. A következő, Epiktétosznál olvasható leírás szemlélteti, hogyan tevékenykedtek a titkosrendőrök:
„...így kapják el Rómában is a katonák az óvatlan embereket. Leül melléd egy katona civil ruhában, és elkezdi gyalázni a császárt; te meg a bizalom jelének veszed azt, hogy ő kezdte a gyalázkodást, és magad is elmondod, amit gondolsz, aztán már visznek is bilincsben.”

A 2. században hozott létre Hadrianus (vagy Traianus) egy újabb, hozzávetőleg 200 fős egységet, amely ugyancsak politikai rendőrségként, titkosrendőrségként működött. Az egység tagjai azok az egyes legiókban szolgáló tisztek voltak, akiket frumentariinak neveztek. Ők a köztársaság korában és a császárság első évszázadában a hadsereg utánpótlását, a gabonabegyűjtést intézték, majd a 2. századtól kaptak más jellegű feladatokat is: futárokként fontos leveleket, parancsokat továbbítottak (valószínűleg lovon), foglyokat kísértek, rendőri feladatokat végeztek, kémkedtek és politikai gyilkosságokat követtek el a császár parancsára. Rómában a praefectus praetorio parancsnoksága alá tartoztak, és a Castra Peregrina volt a bázisuk a Caeliuson. A tartományokban szolgálatot teljesítők pedig a helytartó utasításait követték; az ő főhadiszállásuk a helytartó palotája volt. A speculatores-szal ellentétben ők az egész birodalomra kiterjedő tevékenységet folytattak.

romaikor_kep



Visszaéléseik miatt nagy utálat övezte őket. Végül Diocletianus szüntette meg a szervezetet nehezményezve annak túlságos önállóságát és korruptságát. Az ő tevékenységükről szól a Historia Augusta következő részlete: „A császár éber figyelme nem korlátozódott saját házára, hanem még barátaira is kiterjedt; a frumentariusok segítségével minden titkukat kifürkészte, olyan ügyesen, hogy azok nem is sejtették, hogy a császár egész magánéletüket pontosan ismeri. Csak olyankor jöttek rá, amikor az uralkodó maga tárta fel előttük. Nem érdektelen az alábbi eset megemlítése, mivel kiderül belőle, hogy Hadrianus sok mindent megtudott a barátairól.
Valakinek levelet írt a saját felesége, szemére vetve, hogy folyton csak tivornyázik, fürdőhelyeken mulatozik, és nem akar hozzá visszatérni. Hadrianus ezt a frumentarius ok révén megtudta. Amikor a férj azzal a kéréssel fordult hozzá, hogy engedje szabadságra, a császár a szemére vetette fürdőzéseit meg mulatozásait. Hogyan?! szólt meghökkenve az illető a feleségem neked is megírta ugyanazt, amit nekem?”

A frumentarii utódai a 4. században az agentes in rebus lettek, akik egy katonailag szervezett lovas egységet alkottak. Feladataik közé tartozott az állami posta, az utak, a kikötők, a fogadók felügyelete, valamint az utazók menetlevelének ellenőrzése. Továbbá leveleket kézbesítettek, melyeket a császár írt, vagy a provinciákból a császárnak írtak, követeket kísértek és figyeltek meg, magas rangú vagy veszélyes személyeket tartóztattak le, végeztek ki vagy kísértek száműzetésbe. Őket is nagy utálat övezte, mint besúgókat és hatalmukkal visszaélő, megvesztegethető személyeket.


Mohay Gergely