logo

XXIX Martius AD

Rendvédelem a császárkorban

A köztársaságból a császárságba történt átmenet a rendvédelem átalakulásával is járt. A legfontosabb rendvédelmi problémát a köztársaság válságának idején az elszaporodó, erőszakossá váló tömegrendezvények jelentették. Ennek a problémának a megoldására Augustustól kezdődően a császárok állandó fegyveres erőt állomásoztattak a városban. Ezáltal viszont ellentétbe kerültek azzal a hagyományos elvvel, miszerint a diadalmenet alkalmát kivéve fegyveres katonák nem lehettek Rómában.
Mégis Augustus és az 1. századi császárok legalább olyan módon igyekeztek a hagyományra tekintettel lenni, hogy nem építettek a csapatoknak a városon belül laktanyákat, hogy így kevésbé legyen feltűnő a katonák jelenléte. Augustus ehelyett a városban szétszórva, illetve a város környéki településeken állomásoztatta az alakulatokat még azt a hátrányt is vállalva, hogy így a szolgálatukat a város központjában ellátó egységeknek mindannyiszor jelentős időbe telt, amíg szolgálati helyükre értek.

Az erőszakos tömegrendezvények mellett a másik rendvédelmi problémát a lakosság számának jelentős növekedéséből következő romló közbiztonság jelentette. Végül az uralkodó személyének és hatalmának védelme is új kihívást jelentett a rendvédelem számára. A rendvédelmi feladatoknak az ellátására Augustus három nagy létszámú alakulatot hozott létre. Közülük kettő fegyveres alakulat volt (a városi cohorsok és a praetorianus cohorsok), amelyeknek a rendvédelmi feladatkörébe mindenekelőtt a tömegrendezvények biztosítása tartozott.

romaikor_kep



A nem fegyveres alakulatnak (az őrök cohorsainak) a rendvédelmi feladatát mindenekelőtt az utcákon való járőrözés jelentette, ami biztonságosabbá tette a várost. A három alakulatban összesen legalább kilencezer fő látott el rendvédelmi feladatokat Rómában, de lehet, hogy kétszer ennyien vagy még többen voltak. Közülük a praetorianusok elsősorban a császár testőrségét jelentették, és őket csak rendkívüli helyzetben vetették be rendvédelmi feladatokra. A szorosabb értelemben vett rendőrséget az őrök cohorsai és a városi cohorsok alkották, akiknek a létszáma összesen minimum 5000 fő volt. Ez a létszám nagyjából megfelel a mai nagyvárosokban alkalmazott rendvédelmi erők létszámának: így például a BRFK állománya hozzávetőleg 8000 fő.

A 3. századig folyamatosan nőtt a Rómában és környékén állomásoztatott fegyveres erők létszáma, és egyre több laktanya is épült számukra. A 4. század elején viszont, miután Róma már nem volt a birodalom fővárosa és csökkent a fontossága, a császárok (Constantinus-szal kezdődően) megszüntették Rómában a fegyveres erőket. Ezután a város legfőbb igazságszolgáltatási tisztviselője, a praefectus urbi, kis létszámú segítőire volt ráutalva a rendvédelmi feladatok ellátásában. Ennek következtében növekedett is a lázadások száma, és a rendvédelem helyzete a késő köztársaság korihoz vált hasonlóvá.



Mohay Gergely