logo

XXIX Martius AD

Az őrök cohorsai

Augustus Kr. e. 6-ban hozta létre az őrök (vigiles) 7 cohorsát. A cohorsokat 500 fő alkotta, így a teljes szervezet 3500 fős volt. Feladatukat a tűzvédelem jelentette, valamint éjjeliőrként az éjszakai járőrözés, amikor az őrök cohorsai (cohortes vigilum) tolvajokat, betörőket, szökött rabszolgákat fogtak el, azaz rendvédelmi feladatokat láttak el. Bár csak a kevésbé súlyos bűncselekményekkel kapcsolatban voltak illetékesek, mégis valószínűleg már az utcákon való jelenlétük csökkentette a bűnözést. Rendkívüli helyzetben tömegrendezvények biztosítására vagy lázadások megfékezésére is felhasználták őket a városi cohorsokat támogató alakulatként.
Az alakulat a reguláris hadsereghez hasonlóan szerveződött, de annak részét nem képezte. Tagjainak nem volt katonai felszerelése vagy fegyverzete: elsősorban a tűzoltáshoz szükséges eszközökkel voltak felszerelkezve. Eleinte főleg felszabadított rabszolgákból toborozták az őröket, ezért a presztízsük messze nem volt akkora, mint a másik két Róma városi egységnek. A szervezet finanszírozását az Augustus által Kr. u. 7-ben bevezetett rabszolgaeladás után fizetendő 4%-os adó (quinta et vicesima venalium mancipiorum) tette lehetővé.

A cohorsok parancsnoka egy-egy tribunus volt. Az egész egység élén a lovagrendi praefectus vigilum állt, akit az uralkodó nevezett ki, és a praefectus urbinak volt alárendelve (majd a 3. századtól a praefectus praetoriónak). A praefectus vigilum is rendelkezett igazságszolgáltatási és ehhez kapcsolódóan büntető hatalommal, amely a következő bűncselekményekre terjedt ki: gyújtogatás, betörés és lopás, de a súlyosabb esetek már a praefectus urbihoz tartoztak. Főleg veréssel büntetett, ezért a praefectust kísérő őröknek nyilván a felszereléséhez tartoztak az ostor, a bot és a rabszolgák vallatásához szükséges eszközök.

Az őrök egész éjjel őrjáratoztak. Egy cohors a város két kerületét ellenőrizte. Az őrházaik (7 statio) mindig két kerület határán helyezkedtek el szétszórva a városban a nagyobb utak mentén. Ez a helyzetük lehetővé tette, hogy egyrészt a területüket hatékonyan ellenőrizzék, másrészt, hogy vészhelyzet esetén a lehető leghamarabb a helyszínre érjenek.
A járőrözés egyedül az őrök dolga volt, de ők is csak éjszaka járőröztek: elsősorban a felügyelet nélkül hagyott tüzek után kutattak. Tehát egy átlagos római lakos továbbra sem számíthatott rendőri segítségre, ha erőszak érte vagy fenyegette. Valószínűleg inkább a szomszédokhoz fordult, akárcsak a köztársaság idején.



Mohay Gergely