logo

XXIX Martius AD

A praetorianusok

Augustus Kr. e. 27-ben hozta létre a praetorianus gárdát (cohortes praetorianae) az uralkodó és családja, valamint a palota védelmezésére. Ez egy új rendvédelmi feladatkört jelentett, mivel a köztársaság idején a tisztviselőknek még nem volt szüksége védelemre. A praetorianusoknak voltak azonban egyéb rendvédelmi feladataik is, melyek közül a legfontosabb, hogy zavargások idején felhasználták őket a városi cohorsok támogatására. Ezenkívül a letartóztatásokat, a fogva tartást, a kínvallatást és a kivégzéseket is sokszor a praetorianusokra bízták, különösen, ha magas rangú személy volt az érintett.

A gárda a másik két római alakulattal szemben a reguláris had-sereg része volt, annak egy elitegységét képezte. A praetorianusok hivatásos katonák voltak, teljes katonai fegyverzettel rendelkeztek, katonai kiképzést kaptak. A gárdát 9 cohors alkotta, melyek egyenként 500 főből álltak, tehát az alakulat összesen 4500 fős volt. A cohorsok élén tribunusok álltak, akik kezdetben közvetlenül a császárnak voltak alárendelve, Kr. e. 2-től pedig a praefectus praetoriónak.
A lovagrendi praefectus praetorio hatalma megelőzte valamennyi lovagrendi vagy senatori magistratus hatalmát. Ő volt a császár után rangban, hatalomban az első Tiberius uralmától kezdődően. Augustus idején 3 praetorianus cohors volt Rómában, amelyeknek a katonáit a városban szétszórva szállásolták el. A többi 6 cohors katonáit Itália különböző városaiban szétszórva helyezték el.

romaikor_kep



Amikor megépült a Castra Praetoria, akkor ott már mind a 9 (illetve 10) cohors helyet kapott a városi csapatokkal együtt. A cohorsok egyesítése megnövelte a szervezet jelentőségét és veszélyességét. Ezentúl egy jelentős és gyorsan be-vethető fegyveres erő felett rendelkeztek az uralkodók, de ki is lettek szolgáltatva a testőrség és parancsnoka, a praefectus praetorio kegyének. A praetorianus gárda nagy politikai súlyra tett szert különösen a gyenge uralkodók alatt.

Sok uralkodó meggyilkolásában és soknak a trónra emelésében vett részt. Ha nem is mindig rajta múlt egy-egy császár eltávolítása és egy újabb uralomra jutása, a beleegyezésére mindig szükség volt a trónváltásokhoz. Sőt az uralkodók az uralmuk megtartásához is kénytelenek voltak a gárda kedvét keresni. Ez általában azt jelentette, hogy a legtöbb jelentős esemény alkalmával donativummal kenyerezték le a praetorianusokat. Ugyancsak a gárda nagy hatalmát mutatja, hogy praefectus praetorióból többször lett császár is: így például Macrinus vagy Philippus Arabs császárok a gárda éléről kerültek a trónra.



Mohay Gergely