logo

XXIII Januarius AD

Gallia újjászervezése

STRAB. 4, 1, 1-2

Augustus Caesar a négy részre osztáskor a keltákat a narbóni tartományba sorolta, aquitánoknak azokat tekintette, akiket amaz (t.i. Iulius Caesar), de hozzájuk csatolt még a Garuna és Ligér folyó közt lakó 14 törzset, a többit meg két részre osztva az egyiket a Lugdunonhoz csatolta a Rhénos felső folyásáig, a másikat a belgákhoz. A földrajzírónak be kell számolnia mindazokról, amelyek a természeti fekvés szerint vagy néprajzilag el vannak választva, ha éppen említésre érdemesek, amit azonban a vezérek kormányzás közben az alkalomnak megfelelően gyakrabban változtatnak, elegendő csak nagyjában megemlíteni, a részletes leírást pedig másoknak átengedni.
Ezt az egész területet folyók szelik át, amelyek részint az Alpokból, részint a Kemmenon-ból és a Pyréneusokból erednek, és amelyeknek egy része az Ókeanosba ömlik, más része pedig a mi tengerünkbe. A vidékek, amelyeken keresztülfolynak, legnagyobbrészt síkságok és hajózható csatornáktól átszegdelt dombvidékek. A folyók olyan nagyszerű helyzetben vannak egymáshoz viszonyítva, hogy az árukat az egyik tengerből a másikba lehet szállítani, s a rakományt csak kis darabon kell szárazon vinni, s ott is könnyen lehet továbbítani, nagyobbrészt pedig a folyókon részint felfelé, részint lefelé hajózva.

A Pdiodanos ezenkívül még más szempontból is előnyös, ugyanis, amint már mondottuk, a mi tengerünkbe ömlik, amely jobb a külsőnél, s annak a vidéknek a legáldottabb területén folyik keresztül. Az egész Narbónitis ugyanis ugyanazokat a terményeket adja, mint Itália. Ha északra és a Kemmenon hegység felé haladunk, olajfa és fügefa nem tenyészik többé, a többi azonban megterem.
Ha még tovább megyünk, a szőlő már nehezen érik be. A többi része mind sok gabonát, kölest, makkot termel, és mindenféle háziállatot táplál, nincs terméketlen vidéke, hacsak mocsarak és erdőségek nem akadályozzák a termelést, ámbár itt is nagyobb a lakosok száma, mint szorgalma. Az asszonyok termékenyek és jó anyák, a férfiak azonban inkább harcosok, mint földművelők; most azonban a fegyvereket letéve kénytelenek a földműveléssel foglalkozni. Ez általában vonatkozik az egész külső Keltikára, most pedig beszéljünk a négy rész mindegyikéről külön-külön és általánosságban, először is Narbónitisről. (ford. Földy József)



Forrás:
Tar Ibolya: Szöveggyűjtemény az Augustus korhoz
JATEPress 1998
ISBN 963 482 218 5