logo

XXIII Januarius AD

Augustus külpolitikája

Suetonius: De vita Caesarum [A Caesarok élete], Augustus 21-23.

21. Részint személyesen, részint alvezérei útján leigázta Cantabriát, Aquitaniát, Pannoniát, Dalmatiát az egész Illyricummal, továbbá Raetiát meg a vindelicusok és salassusok alpesi törzseit. Gátat vetett a dákok betöréseinek - három vezérük nagyszámú seregükkel együtt elpusztult -, a germánokat visszakergette az Elba folyón túlra; közülük a suebusok és sigamberek meghódoltak, ezeket átvezette Galliába, és a Rajna menti földeken (inproximis Rheno agris) telepítette le őket.
Más lázongó népeket is engedelmességre bírt. Igaz és kényszerítő ok nélkül azonban egyetlen népet sem támadott meg soha; távol állott tőle, hogy hadi dicsőség öregbítése végett kiterjessze a birodalom határait: egy-két barbár fejedelemtől a Bosszúálló Mars templomában (in aede Mártis Ultoris) még esküt is vett, hogy megtartják a békét és barátságot, melyet maguk kívántak; másoktól pedig újfajta túszokat: nőket követelt, mert észrevette, hogy a férfi kezesekkel nemigen törődnek; mégis megengedte nekik, hogy túszaikat, valahányszor kedvük tartja, kiválthassák.
Még a gyakran és hitszegően lázadó törzseken sem állt különösebben súlyos büntetéssel bosszút; ilyenkor a foglyokat azzal a feltétellel adta el rabszolgának, hogy hazájukkal szomszédos területen nem raboskodhatnak, és harminc évnél előbb fel nem szabadulhatnak. E vitézség és mértékletesség hírére az indusok és scythák, akiket addig csak hírből ismertek, arra szánták magukat, hogy követeik útján önként kérjék Augustus és a római nép barátságát (amicitia ... populi Romani).
Kívánságára a parthusok is könnyűszerrel átengedték Armeniát, kiadták a hadijelvényeket (signa militaria) is, melyeket még M. Crassustól és M. Antoniustól zsákmányoltak; túszokat is felajánlottak neki, sőt egy alkalommal, mikor többen viszálykodtak a trónért, azt ismerték el, akit Augustus választott ki számukra.

22. Ianus Quirinus templomát, melyet Róma alapításától fogva uralkodása kezdetéig (a condita urbe ante memóriám suam) csak kétszer tartottak zárva, ennél jóval rövidebb idő alatt, békét teremtve szárazon és vízen, három ízben záratta be (terra marique pace párta ter clusit). Kisebb diadalmenetben (ovatio) kétszer vonult be Rómába: a philippi csata és a siciliai háború után. Nagy diadalmenetet (triumphus) háromszor rendezett, a dalmatiai, az actiumi és az alexandriai győzelem után - mindegyik három-három napig tartott egyfolytában.

23. Mindössze két súlyos és szégyenletes vereséget szenvedett, mindkettőt Germaniában: a „lolliusit” (clades Lolliana) és a „varusit” (clades Variana); az elsőnél nagyobb volt a szégyen, mint a veszteség, a második viszont csaknem végzetessé vált, minthogy akkor három légiót mészároltak le hadvezérrel, alvezérekkel, kisegítő csapatokkal együtt.
Mihelyt Augustus erről értesült, katonai őrségeket rendelt ki városszerte, hogy a forrongásoknak elejét vegye; a provinciák helytartóinak pedig meghosszabbította hivatalos megbízatásukat, hogy tapasztalt és a helyi viszonyokkal ismerős emberek tartsák féken a szövetségeseket.
Fényes játékok rendezésére tett fogadalmat a Legjobb és Leghatalmasabb Iuppiternek (Iuppiter Optimus Maximus), ha jóra fordul segítségével az állam helyzete: így történt ez a cimberek és marsusok ellen viselt háború idején is. Azt mondják, annyira leverte ez az esemény, hogy hónapokon keresztül nem vágatta haját és szakállát, fejét az ajtófélfához verdeste, s ezt kiáltozta:
„Quintilius Varus, add vissza légióimat!” (Quintili Vare, legiones redde!) A vereség napján minden évben komor gyászünnepet ült.