logo

XXIII Januarius AD

A rossz adminisztrálásról

C. D. 54, 21

Így Augustusnak nem volt szüksége a hadseregre, de az egész évet más ügyek elintézésével töltötte, sőt a következő évet is, amikor is Marcus Libo és Calpurnius Piso voltak a konzulok. A gallok nemcsak a germánok uralma alatt szenvedtek igen sokat, hanem egy bizonyos Licinus miatt is. Erre, úgy gondolom, korábban egy tengeri szörny már figyelmeztette őket: húsz láb széles és háromszor olyan magas, és egy női alakra hasonlít a feje kivételével; a tengerből jött és a partra vetődött.
Nos, Licinus eredetileg gallus volt, ám miután a rómaiak elfogták és Caesar rabszolgája lett, aki felszabadította, Augustus megtette őt Gallia procuratorának. Ez az ember pedig, akiben egyesült a barbár kapzsiság és a római méltóság, megpróbált mindenkit felülmúlni, akit többre tartottak nála, ugyanakkor megpróbált mindenkit tönkretenni, aki csak hatalmasnak számított abban az időben. Nemcsak az általa megpályázott hivatal betöltéséhez szükséges pénzösszeget teremtette elő, hanem saját magának és barátai részére is nagy vagyont gyűjtött össze.
Gazsága odáig fajult, hogy néhány esetben, ahol az embereknek havonta kellett adót fizetniük, a hónapok számát tizennégyre emelte, mondván, hogy a decembernek nevezett hónap valójában csak a tizedik, és ezért még két további hónapot kell számítaniuk (melyet ő tizenegyedik és tizenkettedik hónapnak nevezett el), és az ezekre a hónapokra esedékes adót is ki kellett fizetniük. Ezek a csűrés-csavarások voltak azok, melyek veszélybe sodorták; minthogy a gallok telebeszélték Augustus fülét és hevesen tiltakoztak, így a császár bizonyos dolgokban osztotta az emberek felháborodását, más esetekben viszont próbált megbocsátani Licinusnak. Azt állította, hogy annak bizonyos erőszakoskodásairól nem tudott, és színlelte, hogy a többit nem is hitte el, valójában bizonyos ügyeket ő maga titkolt el, szégyellve magát amiatt, hogy ilyen procuratort alkalmazott. Licinus pedig egy újabb tervet agyalt ki és kinevette őket. Amikor megtudta, hogy Augustus elégedetlen vele, és valószínűleg meg fogják büntetni, a házába hozta az imperatort, ahol rengeteg ezüst-és aranykincset és más értékes tárgyat, melyek halmokban álltak, mutatott neki és azt mondta: „Ezt itt mind szántszándékkal gyűjtöttem össze neked, ó imperátor, és a többi rómainak, attól félve, hogy az őslakók fellázadnak. Bármi történjék is, ezt itt mind számodra tartogattam és most odaadom neked.”
Így Licinus megmenekült, azt a látszatot keltve, hogy azért gyengítette a barbárok erejét, hogy Augustust szolgálja.

(Marcus Libo és Calpurnius Piso a Kr. e. 1S-ös év consuljai voltak, Licinus pedig pénzügyi hivatalnok volt Augustus uralmának kezdetén.)



Forrás:
Tar Ibolya: Szöveggyűjtemény az Augustus korhoz
JATEPress 1998
ISBN 963 482 218 5