logo

XXI September AD

Gallus intézkedései az éhínség ellen

Gallus a fenyegető ínség hírére „olcsó árak kiszabását sürgette”. (Amm. XIV, 7, 1). Amm. ezen az alapon hibáztatja is a caesart (mint később, hasionló helyzetben, hozzá hasonló gondolkodású öccsét, Julianusteo), hogy eltérően azoktól az uralkodóktól, akik élelem behozatalával akartak az ínségen enyhíteni, nem hozatott gabonát a szomszédos provinciákból. Kétségtelen, hogy az élelemhiány ellen pusztán hatósági árcsökkentéssel, nem pedig árufelhozatallal küzdeni - demagógikus, eleve kudarcra kárhoztatott módszer volt.
A kérdés azonban bonyolultabbnak mutatkozik, ha - ismét csak Antiochia életéből - néhány analógiára gondolunk. Ismeretes tény, hogy a 362 évi ínség idején Julianus nagymennyiségű gabonát hozatott fel Egyiptomból és a szomszédos területekről is, de az árubőség megteremtése ellenére is a császár jóakarata a dühöngő spekuláció megfékezése nélkül egymagában nem hozhatott sikert.

A 382 évi Ínség idején Philagrius comes Orientis a nép nagy helyeslése mellett - több árdrágítással és árurejtegetéssel vádolt péket megkorbácsoltatott és a barbár büntetésmód, miután Libanios is a lelkükre beszélt, hatásosnak bizonyult. A város megmenekült az éhínségtől. Egészen hasonló helyzetet ír le a Lib. a 384 évi ínséggel kapcsolatban. A hatóságok Tisamenus consularis Syriaet még az Euphratesen túli területre is küldték gabonabevásárlás céljából - (Or. 30, 6) az ínséget mégis csak Icarius comes Orientis drasztikus közbelépése oldotta meg. Egy éjszaka folyamán „minden bolt megtelt kenyérrel, úgy, hogy azt kirakták, az emberek pedig abbahagyták a vásárlásért való buzgólkodást, mivel (a kenyér) bősége mindenkit megnyugtatott afelől, hogy bármikor megy érte, kap is belőle” (Or. 29, 7).
Ez a három kiragadott példa egy-egy, körülményei folytán jobban ismert, ínséges időszakkal kapcsolatban arra vall, hogy a spekuláció, árurejtegetés és halmozás az ínség okai között nagy szerepet játszott. Ezt egy esetben - az általa oly rajongással tisztelt Julianus és az Antiochiai curia összeütközéséről szólva - Libanios is kénytelen meghallani. A városhoz intézett korholó beszédében arról szól, hogy a decuriók bőség idején szomorkodnak, ínség idején pedig örvendeznek. (Or. 16,. 25.).

Gallus árcsökkentő politikája mindenesetre nem egyéni tirannusi hajlamaiból folyt, ahogy ezt a polgári kutatók fel szokták tüntetni, hanem megfelel azoknak a módszereknek, amelyekkel a későrómai állam a városok ellátását biztosítani törekedett.


Forrás: Hahn István Egy városi felkelés a kései császárkor idején