logo

XXI September AD

Az Antiochiai éhínség

Gallus és a curia konfliktusának és magának a felkelésnek kirobbantó oka az „incipiens inopia44, amely rövidesen „inediá“, „penuria”, „fames méreteit öltötte. (Amm. XIV. 7, 2-5) Ez az élelemhiány a IV. sz. második felében - különösen a birodalom legnagyobb városaiban: Rómában és a keleti emporiumokban - nem szokatlan jelenség. Azoknak a városi felkeléseknek jelentékeny része, amelyeknek kirobbantó okát ismerjük, éppen az élelmezési nehézségek miatt tört ki.
Kétségtelen, hogy a római és antiochiai megmozdulások társadalmi jellege között lényeges különbség van. Rómában az ingyen gabona és bor elmaradása miatt lázongott a misera plebs frumentaria, Antiochiában általában kenyér elmaradása ill. megdrágulása okozta a felháborodást. Az alapvető ok azonban azonos: és ez a későantik város megnövekedett ellátási nehézségei. Bár ennek a szerteágazó problémakörnek csak vázlatos tárgyalása is túlvinne e cikk keretein, legalább magára Antiochiára korlátozva néhány megjegyzést kell ezzel kapcsolatban tennünk.
A város lakoságának száma a IV. sz.-ban - a városok általános elnéptelenedési tendenciájával szemben – tovább gyarapodott, részben a szomszédos bevándorlás révén. Egyidejűleg azonban kivándorlási folyamattal is állunk szemben. A villatelepülés a IV. sz.-i Syriában éppoly általános, mint a nyugati tartományokban.

A nagyobb súllyal jelentkező beköltözés és a számszerűleg kisebb, de gazdasági szempontból jelentősebb kiköltözés a város lakosságának társadalmi összetételét is megváltoztatta. A lakosságon belül megnövekedett a kereskedők, kézművesek, s az antik-proletárok arányszáma. Ügy látszik, hogy a IV. sz.-ban Rómához és Konstantinápolyhoz hasonlóan itt is be kellett vezetni az ingyen kenyérosztásnak valamilyen formáját. (Or. 20, 7). Ez a strukturális változás, amely többé-kevésbé vonatkozik a birodalom legfontosabb városaira - tükröződik a IV. sz.-i császárok adópolitikájában.
Diocletianus adórendszere még kizárólag a mezőgazdasági tulajdon és a dolgozók megadóztatásán alapul, a plebs urbana még adómentes. A városi terhek kizárólag a földtulajdonnal rendelkező decuriókra hárulnak. A városi földbirtoklás hanyatlásával az állami és városi terheknek mind fokozódó mértékben kell a kereskedő és kézműves elemekre áthárulniuk. Ez teszi szükségessé már a század elején a kereskedőkre háruló auri lustralis collatio (chrysagyron) bevezetését, a curiába a plebejus elemeknek, a földbirtokkal is rendelkező kereskedőknek, majd a csak készpénz és árutulajdonnal rendelkező személyeknek bevonását.

Különös élességgel jelentkezik ez a törekvés éppen Antiochiával kapcsolatban. A városi lakosság szociális összetételének számszerű eltolódásával egyidejűek a falu társadalmában is beállott eltolódások. Új jelenség a IV. sz.-ban a kisbirtokos termelők sorából a jómódú középbirtokosok kiemelkedése; s ezzel egyidejűleg a parasztság gazdaságilag gyenge csoportjainak tönkremenetele, a nagyrészt szétszórt kisbirtokok egyesítéséből származó nagybirtok térhódítása és mind a faluban, mind pedig a nagybirtokon az autarkiás törekvések jelentkezése.
A földbirtokban beálló differenciálódást nem előidézte de nyilván meggyorsította és elmélyítette az állam adó és közteher-politikája. Nemcsak a többgyermekes szülőket sújtó diocletianusi adórendszerre kell itt gondolnunk, hanem egy éppen Antiochia-ban kiadott és az itt tárgyalt eseményeket csak egy évtizeddel megelőző - 342 ápr. havi - rescriptum intézkedéseire (C. Th. XI. 1, 33). Ennek értelmében a 25 jugerumnál (kb. 64 ha) nagyobb földtulajdonnal rendelkező vagy olyan 25 jug.-nál kisebb birtokosok, akiknek rés privata-ból való bérlete a saját földjüket 25 jug.-ra kiegészíti, egyaránt curia-kötelesek. Ez az intézkedés a középbirtokosok aránytalan megterhelésével hozzájárult a földek szétaprózódásához (hiszen a 25 jug.-os birtokosok szabadulni akartak földjüktől), másrészt a birtok koncentrálódásához, mert a gazdaságilag legerősebb nagybirtokosok újabb megterhelés veszélye nélkül növelhették birtokállományukat.

A középbirtok térvesztése, s helyette a gazdaságilag labilis törpebirtok és az autarkiás gazdálkodásra berendezkedő nagybirtok térhódítása a város szempontjából 3 falu gazdasági emancipálódását, a városi iparcikkek elhelyezésének megnehezedését, más oldalról a városi piacra jutó árugabona mennyiségének csökkenését jelentette. A városi lakosság ellátásának megnehezedését a fentiek szerint kielégítően indokolja az árugabona csökkenő mennyisége anélkül, hogy a földek csökkenő terméshozamáról szóló vitatható értékű elmélethez kellene folyamodnunk.
A viszonylag csekély árugabona-mennyiség következtében a rossz termés elsősorban itt érezteti hatását. A törpebirtokos - amennyiben egy Ínséges esztendő nem teszi tönkre - begubózik sajátfogyasztására berendezett birtokába, míg a nagybirtokos számára készletei lehetővé teszik a spekulációs célokból való felhalmozást. A város lakosságának ellátását tehát a legkisebb fennakadás, viszonylag csekély árukiesés is felboríthatja. Lib. azt írja, (Or. 27, 3), hogy a 382. évi ínséget; egy híd beszakadása okozta, (Amm XIX. 10, 1) a 359. évi római éhínséget egy hajószállítmány elmaradásának tulajdonítja.

A politikai érvényesülés, gazdasági erőkifejtés és ellátási lehetőségek terén, egyaránt nehézségekbe jutott városban az összeszűkült lehetőségek felhasználásáért egyre élesebb harc indul meg. Ez a felfokozott verseny idézi elő a curián belüli személyi és klikk-harcokat, de ez hívja ki a városi tömegek ellenállását, osztályharcát is a curialis-arisztokráciával szemben.

A fenti - szükségképpen vázlatos, adataiban elsősorban az antiochiai viszonyokat szeme előtt tartó ábrázolás arra szorítkozott, hogy a késő-császárkori város ellátási nehézségeit a városi és az agrár társadalomban végbement eltolódásokkal hozza szerves kapcsolatba.


Forrás: Hahn István Egy városi felkelés a kései császárkor idején