logo

XXIII Januarius AD

A kereszten való szenvedés

Zsoltárok 22:17-18: Mert kutyák vettek körül engem, gonoszok bandája, kerített be, átlyukasztották kezemet, lábamat. Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak bámulnak, néznek rám. „

A keresztre feszítés eseményét sok helyen megprófétálták az Ószövetségben. Egyik legfigyelemreméltóbb feljegyzés az Ézsaiás 52:13-ban olvasható, ahol azt olvassuk, „Eredményes lesz szolgám munkája, magasra emelkedik, igen hatalmas lesz.”
A János 3-ban, Jézus beszél ennek a próféciának beteljesedéséről, amikor azt mondja, „Ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne”
A 4 Mózes 21:6-9-ban olvasható eseményekre utalt. Az ÚR tüzes kígyók seregét bocsátotta Izraelre, melyek megmarták az embereket, úgy hogy sokan meghaltak. Miután az emberek megvallották bűneiket Mózesnek, az ÚR megbocsátott nekik, miután készíttetett egy bronzkígyót.

A bronz az ítélet jelképe, a kígyók pedig az átoké. Akárki, akit megmart egy kígyó, és felnézett erre a bronzkígyóra, az megmenekült a haláltól. Ezek a versek próféciák, melyek a keresztre feszítésre mutatnak, hogy Jézust keresztre feszítik (felemeltetik) a bűn ítélete miatt, hogy ha valaki hisz Őbenne, ne haljon meg (örök halál), hanem örök élete legyen.
A 2 Korinthus 5:21 kifejti ezt, hogy „Azt (Jézust), aki nem ismert bűnt, bűnné tette (az Atya) értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.” Érdekes, hogy Aesculapius jele, ami ma az orvosi hivatás szimbóluma, a bronzkígyó történetén alapul. Sőt mi több, Jézus mindeneknek az orvosa! Jézust tehát a koponya helyre vitték (latinul Kálvária, arámul Golgota), hogy megfeszítsék.
A Kálvária pontos helyét ugyancsak vitatják. A Via Dolorosa végén van egy „T elágazás”. Ha balra fordulunk, a Szent Sír Templomához jutunk. Ha jobbra fordulunk, akkor pedig Gordon Kálváriájához érünk. A Szent Sír Templomának a helyét hitték hosszú ideig hagyományosan a keresztre feszítés helyének.

romaikor_kep



Gordon Kálváriájának van egy lehetséges prófétai alátámasztása, hogy ez lehetett a keresztre feszítés helye. Az 1 Mózes 22-ben, Isten próbára teszi Ábrahámot, hogy vajon feláldozza-e Izsákot egy hegyen.
Felismerhetjük, hogy tulajdonképpen egy próféciát mond ezzel, „Isten majd gondoskodik az áldozatra való Bárányról”.

Ábrahám el is nevezi ennek az eseménynek helyét „Jahweh Jireh-nek”, ami azt jelenti, „Az ÚR hegyén a gondviselés.”

Ha ezt Jézus halálának egy prófétai előrejelzéseként tekintjük, akkor Jézus Jeruzsálemnek egy magas pontján halt meg. Gordon Kálváriája Jeruzsálem legmagasabb pontja, 777 méter tengerszint feletti magassággal.(Missler: Izrael turistakönyvéből való térkép alapján) Ma, Gordon Kálváriájánál, a sziklában lévő barlangok úgy helyezkednek el, hogy ez messzebbről ránézve egy koponya formájú látványt ad a helynek.

Azután megfeszítették Jézust. A keresztre feszítés gyakorlata a perzsáktól eredt, később a karthágóiak és a föníciaiak is átvették. A rómaiak tökéletesítették egy kivégzési módszerré, ami minden idők legnagyobb fájdalmát és szenvedését okozó kivégzés lett. A rabszolgákat, provinciálisokat, és a legutolsó bűnözőket feszítették keresztre. Római polgárokkal, kivéve talán, ha egy római katona kérte ezt magának, sohasem bántak el így.

A keresztre feszítés helye „kifejezetten a városfalon kívül volt, mert a törvény tiltotta ilyesmi elvégzését a városfalon belül...egészségügyi okokból ... a testet ugyanis néha hagyták a kereszten elrothadni és gyalázatként szolgált, mint figyelmeztető jel és elrettentő példa az arra menőknek.” Néha vadállatok ették meg még élve, vagy amíg a kereszten volt.

A keresztre feszítés folyamatát a következőképpen összegezhetjük. A patibulum-ot letették a földre, és az áldozat erre feküdt rá. Kb. 17 cm hosszú, és 1 cm átmérőjű szögeket vertek a csuklókba. A szögeket a középső ideg környékén helyezték el, olyan fájdalomlöketeket okozva ezzel, ami végigsugárzott a karokon. Lehetséges volt a szögeket a csontok közé is beütni, hogy ne legyenek frakturációk (vagyis a csontok törése). Tanulmányok kikutatták, hogy a szögeket talán a csukló apró csontjai között ütötték át, mert a tenyérbe vert szögek nem tudták volna megtartani a test súlyát.

Az ősi kifejezésmód szerint a csukló is a kéz részének számított. A keresztre feszítés helyén, már álltak a függőleges póznák - ezeket tönknek is hívták -, melyek kb. 210 cm magasak voltak. A póznák közepén volt egy kis farész, amit ülésnek vagy sedulum-nak neveztek, és ez mint egy támasztékul szolgált az áldozatnak. Aztán felemelték a patibulum-ot a póznára. A lábakat ekkor szegezték a póznához. Hogy ez lehetséges legyen, a térdeket be kellett hajlítani, és oldalra kellett fordítani. Ezzel egy nagyon kényelmetlen pozícióba került az áldozat a kereszten. Végül a feje fölé akasztották a titulust, amire a vétke volt felírva.

Sok különböző típusú keresztet használtak a keresztre feszítések idején. Jézus korában, az a legvalószínűbb, hogy T- alakú (vagy tau) kereszteket használtak, nem pedig a népszerű latin, vagyis t alakút, ami napjainkban általánosan elfogadott.



Fordította: Nagy János


A tanítás származási helye:
http://blueletterbible.org/Comm/terasaka/crucify.html