logo

VII December AD

Az etruszk királyság (Kr. e. 620-509).

Róma városának megalapítását az etruszkokhoz köthetjük, aminek egyrészt régészeti bizonyítékai vannak, másrészt a város és az azt körülvevő városfalak (pomerium) jogi meg-határozása is erre utal. A város alapítását a Kr. e. 620-580 közötti időszakra datálhatjuk. A várost körülvevő falak (pomerium) kijelölése feltehetően az első etruszk királyhoz köthető. A pomerium létrehozásával a római közjog egyik alapvető intézménye is létrejött. A pomeriumon belüli hatalom kizárólagosan polgári hatalom, ami azt jelentette, hogy a városfalakon belül a király nem gyakorolhatta katonai jogköreit.
A városalapítás rítusából fakadóan a pomeriumon belül nemcsak a temetkezési helyek szűntek meg, hanem minden fegyveres és harci gyűlés tiltott lett. Ez alól kivételt csak a győztes hadvezérnek a tiszteletére rendezett diadalmenet (triumphus) jelentett. A városfalakon belüli térben (intra muros) egy speciális auspiciummal járó polgári főhatalom (imperium domi) alakult ki. A polgári hatalom jellegzetes tevékenysége az igazságszolgáltatás (iurisdictio) lett. Az etruszk királyok idejében ez a jogkör csak az uralkodót illette meg, vagyis a „király mondta meg a jogot” (ius dicere). A pomeriumon kívül az auspicium az etruszk királyt korlátlan hatalommal ruházta fel, ezt a katonai főhatalmat nevezzük imperium militiae-nek.

Az etruszk monarchia idejére a király (rex) a város egyeduralkodója lett, aki a ha-talmát közvetlenül gyakorolta alattvalói felett, hiszen a nemzetségi arisztokrácia, a gentes befolyása teljesen megszűnt. Etruszk eredetűek voltak hatalmának attribútumai is: az élet-halál feletti hatalmat jelképező vesszőnyalábba foglalt bárd (fasces et securis), a bíborpalást (toga praetexta) és az elefántcsontból készült trón (sella curulis). A király kizárólagos birtokosa volt az állami főhatalomnak, az imperiumnak (imperare, azaz parancsolni). Ez magában foglalta a végrehajtó és a bírói hatalom egészét, háború esetén a hadsereg feletti parancsnokságot. Egyedül ő volt jogosult összehívni a senatust és a népgyűlést.
Mint az állam főpapja irányította az állam védőistenei tiszteletére rendelt kultikus cselekményeket. Fontos hatalmi eszköz volt a király kezében az auspicatio joga. Az etruszk uralkodók hatalma dinasztikus jellegű volt. A király közvetlenül fordult Iuppiterhez (auspicium kérése), hogy megerősítést kérjen, tehát beiktatása szakrális volt, ezzel a királyi főhatalom (imperium) formális forrása az auspicium lett. Az etruszk királyok idején az uralkodóvá válásához még egy fontos mozzanat járult, ez pedig a comitia curiatán összegyűlt nép által közfelkiáltással (acclamatio) történő beiktatás volt.

A város alapítása és az etruszk királyi hatalom kiépítése után a polgárok tömegei is politikai elismerést kaptak (így született meg a populus). A Servius Tullius nevéhez fűződő reformoknak az alapját a Kr. e. 7. században végbemenő katonai hadviselési mód megváltoztatása jelentette. Új katonai felszereltség jelent meg, amely a Servius Tulliusnak tulajdonítható reformok értelmében a vagyoni helyzettől függött, és az ennek megfelelő vagyoni osztályokba sorolást eredményezett.
A vagyoni census bevezetése a polgárokat egyúttal a kötelezettségek kiterjesztésével a római társadalomba is integrálta. Ezen túl Servius Tullius lakóhely szerinti területi egységeket (tribus) hozott létre, ami a korábbi nemzetségi társadalmi rend felbomlásához vezetett. A timokratikus elven alapuló reformok eredményeképpen új törésvonalak jelentek meg a római társadalomban. A kellő vagyonnal rendelkezőket, akik megfelelő fegyverzettel tudtak felszerelkezni, osztályokba sorolták (classis).

A tulliusi reformok legeredetibb gondolata az volt, hogy a hadsereget egyúttal politikai erőként is elismerte. A classis ugyanis nemcsak a hadsereget (exercitus) alkotta, hanem a népgyűlés (comitia centuriata) alapjává is lett. Ez az újonnan kialakított népgyűlés a populus képviselőjévé vált, és annak nevében fejezte ki politikai akaratát. A timokratikus elvnek megfelelően a több terhet viselők több politikai jogot élveztek. A comitia centuriata tagjai a pomeriumon kívül fegyveresen gyűltek össze. Főbb jogkörei közé tartozott: a királyi javaslatokkal történő egyetértés (acclamatio), a közös védelem biztosítása és a hadizsákmány elosztása.
Az etruszk királyok idejére létrejövő városi lakosság rituálisan és jogilag is létrehozta Rómát mint városállamot. Az etruszkok által uralt hatalmi viszonyok között a régi, elsősorban földtulajdonos arisztokrácia gazdasági hatalma a megélénkülő kereskedelmi viszonyok miatt jelentéktelenebbé vált, és ezzel egy időben politikai előjogait is elvesztette.


Forrás: Részletek Jakab Éva és Pókecz Kovács Attila Egyetemes államtörténet I. c. munkájából.