logo

IX December AD

A censor

Bár imperiummal nem rendelkezett, és ilyen értelemben csak a consul és a praetor után említhető, mégis egyértelműen a censor volt a római köztársaság legnagyobb tekintélynek örvendő magistratusa. Ennek számos jelét említhetjük: a senatusban a volt censorok a volt consuloknál is előbb kaptak szót, censorrá csak consulviselt férfiakat választottak, a censor intézkedései ellen nem volt helye consuli és talán tribunusi intercessiónak sem.

Censorokat a hagyomány szerint már 443-tól, de lehetséges, hogy valójában csak 366-tól választottak. A censorok esetében kezdettől fogva érvényesült a kollegialitás elve (egyszerre ketten töltötték be e magistratust), de őket nem évenként, hanem ötévenként választották, mégpedig 18 hónapra.
Az ötéves periodicitás (az ötéves időszak neve: lustrum) azzal függött össze, hogy Rómában ötévenként került sor a polgárok összeírására (census), amelyet a censorok végeztek. Ennek alapján összeállították az adófizető polgárok névjegyzékét, beosztották a polgárokat a különböző vagyoni kategóriákba (centuriákba) és kerületekbe (az előkelő vidéki vagy a megvetett városi tribusokba).
A 18 hónapon át tartó, tribusonként lebonyolított census során naponta mintegy ezer polgárt regisztráltak. A polgárok kikérdezése hosszadalmas és aprólékos volt. A távolmaradást szigorúan büntették.

312 óta a censorok állították össze a senatorok névjegyzékét is, végső soron tehát a censorokon múlott, hogy ki került be a senatusba. A lectio senatusra nézve voltak ugyan szabályok, de a censorok politikai megfontolásokból e szabályokat sokszor önkényesen alkalmazták.
A censorok emellett az állam nevében a vállalkozókkal és földbérlőkkel szerződéseket kötöttek, s a census alkalmával bizonyos erkölcsrendészeti szankciókat is alkalmazhattak. A censori tisztség felállítását megelőzően, továbbá a két censura közötti időszakban a censori hatáskört – pl. a vállalkozókkal való szerződéskötés jogát — a consulok gyakorolták. A censura 339-ben nyílt meg a plebejusok előtt.



Földi András