logo

VII December AD

A patriarchális királyság államszervei és azok jogkörei

A patriarchális királyság időszakában a király a gentes szövetségének vallási és politikai vezetője, a latin királyokat tehát egyben papnak, hadvezérnek és bírónak is tekinthetjük. Egyúttal a szövetséget alkotó csoportok vezetője is, jelentős teret hagyva a nemzetségfők tanácsának. Két jelentős közbüncselekmény feletti ítélkezés ugyanis a nemzetségfők tanácsának felügyelete alatt maradt: az emberölés (parricidium), vagyis egy családatya, pater megölése; és a hazaárulás (perduellio), amely a közösség ellen irányult. A király csak magánbűncselekmények esetén járt el.

A király hadvezéri funkciójából fakad a nemzetség keretein túllépő katonai szervezetrendszer. A curidk ennek a szükségszerűségnek feleltek meg. A népességet a király körül összegyűlt három törzsbe (tribus) sorolták be (Tities, Ramnes, Luceres), s bár a nevek, etruszk hangzásúak, eredetük a latin időkre nyúlik vissza. Mindegyik törzset egyenként 10-10 curidra osztották fel.
A curia (co-viria, azaz „férfiak együttese”) eredetileg patrícius lovas katonákból és a kliens segédcsapatból álló katonai egység, amelyet egy ugyancsak curiának nevezett kerület tud kiállítani. A 30 curia mindegyikének élén a decurio áll, oldalán a flamen curialisszal, a kultuszközösség vezetőjével. A co-viria egyúttal a harcostársak bajtársiasságára is utal, s ez lett a szabad rómaiak (Quirites) megjelölése is (ezzel állítjuk szembe a rabszolgákat, a latinusokat vagy éppen a peregrinusokat).

A curidk gyűlésén, a comitia curiatdn meghatározó szerepet játszanak a nemzetségfők leszármazói. A comitia curiata egy patriarchális tanácsnak tekinthető, melynek keretei között természetesen a cliensi viszonyon keresztül lehetett jelentős befolyást szerezni. így amikor majd később az etruszk uralkodók a nemzetségfők uralmát meg kívánják törni, előbb létre kell hozniuk egy ezzel konkuráló újabb népgyűlési formát (ez lesz majd a comitia centuriata), megtartva az előbbiek működését is.
A comitia curiata feladatkörébe tartozott a kultuszok folyamatosságának biztosítása, valamint döntöttek az örökbefogadási ügyekben, s ezzel a gentes fennmaradását, a társadalmi béke megőrzését segítették elő. Ebből a célból évente két alkalommal (március 24-én és május 24-én) a pontifex maximus összehívja a curidk gyűlését, amelynek neve ekkor comitia calata? Mivel a család kultikus közösségét érinti, ennek a gyűlésnek a hatáskörébe tartozik az ősi jogban az örökbefogadás (arrogatio vagy adrogatio) és a végrendelkezés (testamentum in comitiis calatis), amelyekhez a népgyűlés hozzájárulása szükséges.
A comitia calata a nemzetségbe történő felvételt jelentő adrogatio mellett döntött a gens-ből való távozás (detestatio sacrorum), illetve egy nemzetségtagnak egy másik nemzetség tagjával történő házasságkötéséhez (gentis enuptio) való hozzájárulás kérdésében is. A comitia curiatámk azonban, akárcsak a királynak, nincsen törvényhozó hatásköre: a királyság korában az egyedüli jogforrás a szokásjog.

Amikor Livius Romolusnak tulajdonítja egy száz főből álló, a királynak tanácsot adó testület létrehozását, akkor közel áll a történeti valósághoz. Ugyanis ez a tanács vagy senatus (seniores, régieket jelent) amelynek tagjai a nemzetségfők voltak megelőzi a királyt, hiszen ő választja, továbbá domináns szerepet játszik a rex mellett az állam kormányzásában is.
A senatus emellett a Fetiales papi testülettel együttműködve fontos szereppel bírt a más népekkel való kapcsolat intézésében is. Az interregnum ennek ékes bizonyítéka. Így a királyság intézménye az arisztokrácia, illetve a senatus uralma alá kerül, tehát a hatalmat a nemzetségfők gyakorolják.

Összegzésként megállapíthatjuk, hogy a Kr. e. VII. század végére, Róma városának alapításának idejére a családfői (patres) arisztokrácia uralja az általa létrehozott királyságot. A város alapításának idejére ez az arisztokrácia meg is erősödött, mivel a legfontosabb papi tisztségeket (pl.flamen Dialis) soraikból töltik be, illetve a cliens rétegen keresztül nagy mennyiségű katonával látja el a hadsereget, egyúttal a lovasságot is biztosítva. Ezzel létrejött egy születésénél fogva előjogokkal rendelkező előkelő réteg, amely saját magát a patres szóval illette, és az új irányító elit részévé vált (patricii, azaz a patresek leszármazói). Itt kell megjegyeznünk, hogy a patrícius szónak ebben a korban még nem tulajdoníthatunk a patrícius-plebejus ellentétből fakadó értelmet, hiszen a plebejus réteg csak a Kr. e. V. század elejére jött létre.


Forrás: Pókecz Kovács Attila A királyság államszervezete az ókori Rómában