logo

XIX Novembris AD

Paulus Fabius Maximus javaslata az Augustus-kultusz kiterjesztésére

I. e. 9-ben (az Ara pacis Augustae felavatásának évében) Paulus Fabius Maxlmus, mint Asia helytartója, az uralkodókultusz új módját eszelte ki: a commune Asiae elé terjesztette azt a javaslatát, hogy - mivel a Kisázsiában is használatos makedón naptár szerint az évet úgyis az őszi napéjegyenlőséggel kezdik - tegyék meg szeptember 23-át (Augustus születésnapját) az újév kezdőnapjának! A nagyszerű ötletet a provincia vezetői kitüntető koszorúval jutalmazták. Mind a javaslat (az ún. priénéi evangélium-feliraton), mind a tartományi gyűlés határozata ránk maradt. A jogtörténetileg rendkívül érdekes dokumentumok jól szemléltethetik, miben is állt Augustus korában a provinciák «politikai önkormányzata». Vallástörténeti szempontból figyelmet érdemel az a körülmény, hogy az euangelion szót, illetve fogalmat a császári epiphania jelölésére használják.
Kiadása: W. Dittenberger, Orientis Graeci inscriptiones selectae (OGIS) II. 458. Vö. Eth. Stauffer, Jerusalem und Rom im Zeitalter Jesu Christi. (Dalp-Taschenbücher, 331.) Bern-München 1957, 29-31.


...A korábban élőktől vettük át... Az istenek jóindulata és... Van-e édesebb és üdvösebb nap, mint az isteni Caesar (Augustus) születése napja, amelyet a mindenség kezdetével méltán azonosíthatunk, ha nem is kozmogoniai értelemben (téi physei), mindenesetre a mi boldogulásunk szempontjából, amennyiben (az uralkodó) minden széthullót és rosszra fordultat helyreállított és megváltoztatta az egész kosmos arculatát, amely különben, elpusztult volna, ha a mindenség közös boldogsága (to koinon pánton eutychéfna): Caesar meg nem született volna. Éppen ezért mindenki méltán gondolhatja ezt saját élete kezdetének, ami egyben határa és végpontja a megszületés miatti bánkódásnak is.
És mivel akár a közösség, akár az egyén haszna szempontjából a kezdetet egyetlen más naptól sem számíthatná szerencsésebben senki, mint a mindenki számára szerencséstől, és mivel Asia városaiban a hivatalba lépés időpontja történetesen majdnem ugyanaz, világos, hogy valamiféle isteni szándék folytán (kata tina theian bulésin) alakult ki eleve ez a rend, hogy alkalmul szolgáljon Augustus megtisztelésére; és mivel továbbá ennyi jótéteményét méltóképpen meghálálni csak úgy lehet, ha mindenben a viszonzásnak valami új módját eszeljük ki; az emberek pedig szívesebben ünnepük mindenek közös születése napját, ha ehhez - a kezdésből kifolyólag - a maguk egyéni öröme is járul, javaslatom az, hogy valamennyi városnak azonos újév. kezdete1 legyen, még pedig az isteni Caesar születése napja, és mindenki ezen a napon lépjen hivatalba, azaz október hónap Kalendae-ja előtt kilenc nappal (szept. 23), hogy (ez a nap) nagyobb megbecsülésben részesüljön, kívülről nyervén el bizonyos tiszteletet (thréskeian), és mindenki előtt még ismertebbé váljék, ami - véleményem szerint - igen nagy haszonnal fog járni a tartományra nézve. A határozatot pedig Asia közössége (to koinon tés Asias) úgy szövegezze meg, hogy az foglalja magába (Augustus) minden erényét,, hogy így az, amit Augustus megtisztelésére kigondoltunk, mindörökké megmaradjon. A határozatot márványoszlopra vésetve a templomban állíttatom fel, a rendelkezést mindkét nyelven íratván.


II.
Az asiai görögök az azanoi-i Apollónk főpapnak, Ménophilos fiának indítványára így határoztak: Miután az életünk minden dolgát elrendező gondviselés (pronoia) gondoskodásával és nagylelkűségével a legtökéletesebben ékesítette az életet, elhozván Augustust, akit az emberiség javára az erény; letéteményesévé tett (eplérósen aretés), azért küldvén el nekünk és utódainknak üdvözítőül (sóiéra), hogy véget vessen a háborúnak és rendet teremtsen mindenben. Megjelenvén pedig Caesar, az őt várók reményeit..., nem csupán az előtte való jól tevőket (euergetas) múlván felül, hanem az eljövendők számára sem hagyván meg a felülmúlás reményét. A kosmos számára pedig az isten születése napja az általa (esedékes) euangeuon-ok kezdetét jelentette (érxen de tói kosmói tón di autón euángelión hé genethlios tu theu).
Asia provincia Smymában, Lucius Volcacius Tullus ... és Papias jegyzősége. alatt... úgy határozott, hogy koszorút tűz ki annak, aki az istenség számára a legkülönb megtiszteltetéseket kitalálja. Paulus Fabius Maximus, a provincia proconsula, akit az (Augustus) jobbja és elméje a provincia felvirágoztatására , küldött ki,, ezernyi jótéteménnyel boldogította a provinciát, amely jótétemények közül akárhányat kellő módon elmondani senki sem tudna, - Augustus tiszteletére azt találta ki, amire a görögök eddig nem gondoltak: hogy az élet ideje az ő. születése napjával kezdődjék. Ezért az asiai görögök jó szerencsével és boldogulásuk végett (epi sótériai) úgy határoztak, hogy az újév valamennyi város számára október Kalendae-ja előtt a kilencedik napon legyen, amikor is Augustus születése napja van. Hogy pedig a nap mindig egybeessék minden városban, az okiratokon a rómaival együtt a görög (naptár szerinti) napot is fel kell tüntetni.

A Caesarról elnevezett első hónapot a határozat szerint az október Kalendae-ja előtti kilencedik napon, Caesar születése napján kell kezdeni, a Caesarra vonatkozó legnagyobb megtisztelést kitalálónak járó koszorút pedig Maximus proconsulnak kell adni és őt a Pergamonban tartott római Augustalia ünnep versenyein mindig név szerint kell említeni, azt ti., hogy Asia koszorúval tüntette ki Paulus Fabius Maximust, aki Caesar számára a legnagyobb tiszteletről tanúskodó kitüntetést találta ki. Ugyanígy ki kell hirdetni a városban Caesar tiszteletére tartott versenyeken is.
A proconsul javaslatát és Asia határozatát fehér márványoszlopra kell feljegyezni .és ezt Róma és Augustus templomában kell elhelyezni, továbbá évenként külön felügyelőkről (ekdikoi) kell gondoskodni, hogy, a tartományok említett városaiban fehér márványoszlopokra véssék Maximus javaslatát és Asia határozatát, és ugyanezeket az oszlopokat fel kell állítani a Caesar tiszteletére rendezendő versenyeken is...


A felirat hátralevő részében a naptárbeosztás rendjét és az asiai görögök határozatának záróformuláját találjuk.


Forrás: Borzsák István (szerk.) Római történeti Chrestomathia