logo

XII Novembris AD

Lustrum

A köztársasági Róma államjogának egyik legfontosabb intézménye volt az úgynevezett census. A census - vagyonbecslés - abból állt, hogy minden ötödik évben külön e célra választott állami tisztviselők, a censorok, Róma polgárait vagyoni viszonyaik és ennek megfelelő katonai kötelezettségük alapján osztályozták. Mikor aztán a censorok hivataluk végeztével a polgárok új listáit elkészítették, összegyűjtötték egy előre meghatározott napon Róma egész polgárságát a Mars-mezőn és az újonnan megállapított rend szerint felsorakoztatták. Erre következett a census végső aktusa, a lustrum néven ismert kultikus szertartás.
A censorok egy áldozati állatokból álló ünnepélyes processiót (suovetaurilia) vezettek körül háromszor oly módon, hogy a nap járásával megegyező irányban haladva a polgárság zárt sorait (exercitus ) mindannyiszor jobb kéz felől hagyták maguk mögött.

E befejező kultikus szertartás, a lustrum, emelte jogerőre a censorok működésének kézzelfogható eredményét, a censuslistákat. Mivel azonban e szertartás nemcsak az újonnan elkészített listák jogérvényességét biztosítja a jövőre, hanem ugyanakkor a régebbi listák érvényességét is automatikusan megszünteti, könnyen érthető, hogy ez a szó: lustrum nemcsak a kultikus szertartást magát jelöli, hanem ugyanakkor hivatalos neve annak a pontosan meghatározott időperiódusnak is, amelynek tartama alatt egyik lustiumaktustól a másikig a censuslisták érvényesek.
A lustrum tehát periodikusan megismétlődő kultikus cselekmény. A periodikus ismétlődés lényeges alkotó eleme nemcsak a ccnsuslustrumnak, hanem minden egyéb lustrumaktusnak is. Az armilustrium, tubilustrium, amburbium és ambarvalia néven ismert lustratiós szertartások például évenként periodikusan viszatérő római ünnepek voltak.

Jóllehet e periodikus ismétlődés a censuslustrum esetében rögtön az első pillanatra felismerhető, sok fejtörést okozott a filológusoknak mégis az a kérdés, hogy vájjon a polgárság lustruma kezdettől fogva meghatározott periódusokhoz volt-e kötve, vagy, hogy nem volt-e eredetileg a lustrum-periódus tartama tetszésszerinti. Ma is érvényes még tudniillik az a felfogás, hogy a római köztársaság census lustrumát csak Kr. e. 230 óta tartották szabályosan minden ötödik évben. Ezt megelőzőleg azonban állítólag teljesen tetszésszerinti időszakokban tarthattak lustrumot.8 Mindenekelőtt e felfogással szemben óhajtunk állást foglalni.


1.

Az összes antik források, amelyek a census-, illetőleg lustrumperiódus meghatározásával foglalkoznak, azonosítják e periódust az úgynevezett quinquenniummal. Egyéb ettől eltérő vagy ennek ellentmondó meghatározást az antik irodalom nem ismer. Kérdés már most, mit jelent e szó quinquennium.

Lustrumnak nevezik a quinquennalis időszakot Varró szavai szerint azért, mert az adót és vámot minden ötödik évben fizetik. Varró e mondatával a lüstrum szó etymológiáját akarta megoldani. Szerinte e szó a luere igéhez tartozik, amely állítólag annyit jelent, mint „fizetni4. E naív nyelvészkedés ezúttal nem érdekel bennünket. Sokkal fontosabb számunkra az a megállapítás, hogy Varro szavai értelmében a lustrumot, az állítólagos „fizetést minden ötödik évben tartják.
A quinquennium (= lustrum) tehát e mondat értelmében tulajdonképen négyéves időszak, melyet csak azért jelölnek az 5-ös számmal (quinque), mert a terminust adó esemény minden ötödik évben következik be. A Varro-meghatározás értelmében tehát a latin quinquennium ugyanazt jelenti, mint a görög penteteris. A penteteris is tulajdonképen négyéves időszak, amelyet ugyanazon meggondolás alapján jelölnek az 5-ös számmal, mint a római quinquenniumot.
Ugyanezt mondja a lustrumról Censorinus is, akinek hitelességét alaptalanul vonták kétségbe. Szerinte is minden ötödik évben tartanak lustrumot és ezért azonosítható a lustrum-periódus a görög penteterissel.

Van azonban a latin quinquennium szónak egy másik jelentése is. Amiképpen tudniillik a quadrennium szó mindig négyéves és a biennium mindig kétéves időszakot jelöl, ugyanúgy jelölhet a quinquennium is ötéves időszakot. A quinquennium szó e második jelentése alapján jelölnek a duo quinquennia és tria quinquennia kifejezések 10, illetőleg 15 éves időszakot.
A quinquennium szónak tehát két jelentése van aszerint, hogy a terminust adó ötödik évet különveszik-e, vagy hozzászámítják a periódushoz. Ugyanezt a kettős használatot figyelhetjük meg a quinquenniummal azonosított lustrum szó esetében is. A lustrum szó jelölheti mind a négyéves, mind pedig az ötéves időszakot. Döntő e periódusszámításban természetesen az ingadozás ellenére az ötödik év, amely mind a két esetben a terminus szerepét tölti be.

Hangsúlyozzuk tehát, hogy e jelentéktelen ingadozás ellenére a lustrum szónak, mint időmértéknek, pontosan meghatározott értéke van. A szabályos lustrumperiódus mindig quinquennium. Ez az értelme a lustrum terminus technicusnak minden antik forrásban, amennyiben természetesen egyáltalában ellenőrizhetjük, mit értenek az egyes szerzők e kifejezésen. Nem akarjuk természetesen kétségbe vonni, hogy de facto szabálytalan lustrumperiódusok is létezhettek. Kérdés azonban, mi az eredete a szabályos, quinquennalis lustrum-periódusnak.


2.

Mivel több esetben bebizonyítható volt, hogy a köztársaság első századaiban szabálytalan, tehát nem quinquennalis lustrum-periódusok is előfordulnak, Leuze azt a következtetést fűzte e megfigyeléshez, hogy a lustrum azonosítása a quinquenniummal csak későbbi fejlődés eredménye. Mivel a censorok hatáskörébe tartozó állami bérletek Róma világbirodalommá való fejlődése folyamán nagy jelentőségre tettek szert, lassanként fontos lett, hogy a censust pontosan meghatározott időszakokban tartsák. Ezért szabályozzák a Kr. e.-i III. század végén a census-, illetőleg lustrum-periódusokat olymódon, hogy ettől az időtől kezdve minden ötödik évben tartanak lustrumot.
E felfogás szerint tehát lassú természetes fejlődés vezetett a lustrumnak minden ötödik évben való szabályos megtartásához. Egyáltalában nem merült fel azonban az a kérdés, miért választottak a rómaiak e természetes, könnyen érthető fejlődés folyamán éppen ötéves periódusokat. E magyarázat szerint egyszerűen el kell fogadnunk, hogy célszerű okok elkerülhetetlenül fontossá tették az eredetileg tetszésszerinti periódusok szabályozását. E szabályozás folyamán aztán teljesen tetszés szerint választottak egy periódust, a quinquenniumot, amihez ettől kezdve következetesen ragaszkodtak.
E praktikus okokkal való magyarázás elhallgatott, és - nyugodtan hozzátehetjük - téves kiindulópontja volt az a gondolat, hogy a polgárság lustruma minden ötödik évben tulajdonképpen csak mellékes kultikus kísérő jelenség a praktikus államjogi aktus, a census végén. Célszerű okból tartottak időről-időre censust, és ehhez az államjogi aktushoz kapcsolták a kultikus lustrumot, amelynek azonban állítólag semmi köze sincs a censushoz.

Hiányos e magyarázat már csak azért is, mert a lustrum kultikus jelentőségét teljesen figyelmen kívül hagyta. A polgárság lustruma minden ötödik évben megismételt kultikus cselekmény. A magyarázatnak tehát a kultuszból magából kell kiindulnia. Mivel pedig minden helyes filológiai magyarázat alapja az összehasonlítás, e probléma tárgyalását is összehasonlítással kell kezdjük. A kérdés tehát: vájjon nincs-e éppen az ötödik évnek kultikus jelentősége?

Tényleg ismerünk a római kultuszból néhány olyan esetet, amelyben az ötödik év fontos szerepet játszik. Gondolunk itt elsősorban a votum quinquennale intézményére. A történeti tradíció szerint több esetben volt a rómaiaknál éppen az ötödik év valamelyik hosszabb lejáratú állami fogadalom terminusa. Egy helyen pl. Livius azt a hivatalos kérdésformulát idézi, amelyet a fogadalmattevő állami tisztviselőnek a votum quinquennale ünnepélyes kihirdetése előtt a népgyűlés elé kellett terjesztenie. E szavakból tudjuk, hogy a római nép egy alkalommal ver sacrum-ot akart ígérni, ha az istenek az államot a következő ötödik évig megtartják. Hasonló quinquennalis fogadalmakról több ízben tesz említést Livius.

Livius szavai: ad quinquennium proximum bizonyítják, hogy a rómaiak azt az időt, amely a fogadalom kihirdetésétől a következő 5. évben történő beváltásig terjedt, egységnek tekintették. Erre az időegységre óhajtják az istenek jóakaratát biztosítani a megígért fogadalommal. Ez az ötéves fogadalmi periódus (votum quinquennale) erősen emlékeztet a lustrumra.
Amiképpen e rendkívüli fogadalmakkal az állam fennmaradását óhajtották biztosítani egy pontosan meghatározott időszakra, ugyanúgy biztosítja a lustrumaktus végrehajtása után kihirdetett újabb fogadalom az állam fennmaradását a következő lustrum periódusra. A fogadalmi periodus tartama mindkét esetben quinquennium.

Kétségtelen, hogy e periódusszámítás mindkét esetben azonos eredetű kell, hogy legyen. A rómaiak történeti tradíciója szerint viszont e kultikus periódus-számítás már a Kr. e.-i V. században ismeretes volt. Ilymódon nincs jogunk a quinquennalis lustrumperiódus keletkezését két évszázaddal későbbre datálni.
A quinquennium régi római kultikus periódus, amely kezdettől fogva mint lustrumperiódus is használatos lehetett. Abból a tényből, hogy szabálytalan lustrumintervallumokat is ismerünk, még nem következik teljes bizonyossággal, hogy a szabályos intervallumok csak később előállott praktikus okokra vezetendők vissza.
Felfogásunk szerint tehát a quinquennium régi római kultikus periódus. Használatban volt e kultikus periódus egyrészt mint rendkívüli fogadalmi időszak (votum quinquennale), másrészt pedig mint szabályos lustrumperiódus. Kérdés már most, mi értelme lehetett e periódusszámításnak.


3.

Közismert, hogy nemcsak a rómaiaknál, hanem több ókori népnél is, minden ötödik évnek kultikus jelentősége volt a közösség életében. A thrákok pl. Herodotos szerint minden ötödik évben „követeket küldenek Zalmoxis istenhez“. A kelták minden ötödik évben emberáldozatot mutatnak be. A görögök minden ötödik évben tartják ú. n. nemzeti ünnepeiket, az olympiai és pythoi játékokat.
A görögök azt az időt, ami két ilyen nagyszabású ünnep közé esik, penteterisnek hívják. Mint már említettük, a latin quinquennium szó, legalább is egyik használata szerint pontosan megfelel a görög penteterisnek. E megegyezés alapján feltételezhetjük, hogy a quinquennium és penteteris azonos eredetű.
A görög penteteris eredetét viszont, legalább is nagy általánosságban, már tisztázta a tudomány. Megkíséreltek ugyan ebben az esetben is több praktikus magyarázatot, de be kellett látni, hogy e kísérletek nem kielégítőek. „Nyilvánvaló, hogy a periódus választásában a praktikus szempontokon kívül egy ősrégi kronológia és naptár szempontjai voltak irányadók.“

A legrégibb görög penteterisek ma általánosan elfogadott magyarázat szerint a régebbi enneaterisek, vagy más néven oktaeterisek felezése útján jöttek létre. Az enneateris nyolcéves hold-nap-szökőév cyklus. E cyklus 99, azaz 8 X 12 + 3 hónapból áll. A nyolcéves cyklus folyamán ugyanis három alkalommal egy-egy ú. n. „tizenharmadik" szökőhónapot illesztettek be a normális naptárba.
A hónapok váltakozva 30, illetőleg 29 naposak voltak. A szökőhónapok beillesztésének célja az volt, hogy a hold szerint való évszámítást összhangba hozzák a napévvel. Ezt az időszámítást a görögök már archaikus időkben valamelyik régebbi kultúrából kellett, hogy átvegyék. Mindenesetre biztos, hogy a legrégibb penteterisek, az olympiai és pythoi ünnepeknek időpontját éppen e periódusszámítás alapján határozták meg.
A görög penteteris jelentősége tehát kozmikus, nap és hold szerint való időszámítással függ össze. A penteterist éppúgy kozmikus időszaknak tekintik, mint a periódus teljes formáját, az enneaterist. Minden ötödik évben új kozmikus időszak kezdődik. Az ez alkalommal rendezett ünnepek eredetileg valószínűleg éppen e kozmikus újrakezdődés gondolatát fejezték ki a kultusz formáival.

Feltevésünk szerint tehát a római quinquennium is ennek az ősrégi kozmikus időszámításnak egyik maradványa. Természetesen tévedés lenne azt gondolni, hogy Itáliában a quinquenniumok időpontját valaha is asztronómiai számítások alapján állapították volna meg. Erre nem is lett volna szükség. Hiszen a görögök maguk sem asztronómiai számítás alapján rendezték a legrégibb olympiai játékokat, hanem egyszerű hónapszámolással állapították meg időről-időre a játékok időpontját. Minden első olympias 50, és minden második 49 hónapból állott.
A periódusszámítás tehát már a görögöknél is teljesen gépies volt jeléül annak, hogy ez az időszámítás nem a görög szellem alkotása, hanem valamely idegen kultúrából átvett örökség. Még ennél is sokkal gépiesebb volt azonban a római quinquenniumszámítás. A quinquennium kétszerese Rómában: decennium. Ez a tény mutatja a legvilágosabban, hogy e periódusszámítás igazi értelmét a rómaiak már nem ismerték.
Ezzel szemben hangsúlyozni óhajtjuk azonban, hogy a rómaiak, bár a periódus asztronómiai eredetét nem ismerték, mégis tudták, hogy minden 5. évben új kozmikus időszak kezdődik. Ezt bizonyítja a lustrum néven ismert kultikus szertartás alábbi értelmezése.


4.

A latin lüstrum szó etymológiailag rokon a lux, luceo és a görög λεύσσυυ szavakkal olymódon, hogy az idg. leuk-louk bázisból képzett loucstrum szabályos hangfejlcdéssel lüstrum lett. E nyelvészetileg megtámadhatatlan etymologia alapján a szó eredeti jelentése „megvilágítás kell, hogy legyen. A lustrum szó e feltételezett legrégibb jelentését igazolják a lustrare ige és azonos tőből képzett összetételek: collustrare, illustrare, illustris, sublustris stb.
A lustrare ige jelentése pl.: „megvilágítani, „látni (v. ö. λεύσσυυ), „megszemlélni, „meglátogatni“, „átélni. Volt azonban a lüstrum szónak e feltételezett legrégibb jelentésén kívül már kezdettől fogva egy másik jelentése; A lüstrare ige ugyanis már a legrégibb latin irodalomban jelent annyit is, mint „megkerülni, „körüljárni. Eszerint tehát a lüstrum szó már a legrégibb időkben jelentette a „megvilágításon kívül a „megkerülést, „körbenjárást" is. Hogyan lehetséges azonban, hogy ugyanannak a szónak kezdettől fogva két ennyire különböző jelentése legyen? Koch geniális magyarázata szerint ez csak úgy lehetséges, hogy a lüstrum szó eredetileg a világot adó égitestek, elsősorban természetesen a nap körbenjárását jelölte. A lüstrum és lüstratio kifejezések tényleg jelölik több ízben az égitestek körbenjárását is.

E jelentéstani magyarázat értelmében a kultikus szertartás, a lustrum, amelyet a bevezetésben már röviden vázoltunk, nem lehet egyéb, mint a nap világot adó körben járásának szakrális utánzása. E geniális magyarázatot támogatja Koch szavai szerint az az antik felfogás is, amely a lustrumaktussal összehasonlítható úgynevezett circumactio-bán tényleg a kosmos körbenjárásának utánzását látta (v. ö. Plut. Numa 14). A circumactio tehát példa arra, hogy az áldozati állatok körülvezetése a lustrumaktus esetében is eredetileg a nap körfogásának utánzása lehetett. Fontosnak tartjuk azonban hangsúlyozni, hogy a kultikus szertartás, lustrum az imént idézett magyarázat értelmében nemcsak a nap mozgásának, hanem egyszersmind a szoláris megvilágításnak is utánzása volt.
Ha tehát az etymológiai magyarázat alapján felállított elmélet tényleg helyes, akkor meg kell találnunk a szakrális szertartásban azt a momentumot is, amely az áldozati állatok körülvezetésén, tehát a napmozgás utánzásán kívül a nap által való megvilágítást utánozta. Koch elmélete csak akkor lesz igazán megokolt, ha ezt a megvilágítási momentumot a lustrumaktusban tényleg megtaláljuk.

Meggyőződésünk szerint tényleg bebizonyítható, hogy a lustrumaktus megvilágítási processió volt. A megvilágítási processió tudniillik abból állt, hogy nemcsak az áldozati állatokat vezették körül, hanem e körmenetben tüzet is vittek magukkal a szertartást végző tisztviselők. Bár antik forrásaink, amelyek a polgárság lustrumával foglalkoznak, ezt a tényt nem említik, mégis megvan minden jogunk e feltevésre a következő meggondolás alapján:
Az amburbium néven ismert ünnep Róma városának évenként megtartott lustratiója volt február elején. Az egyetlen lényeges különbség az amburbium és a polgárság minden ötödik évben tartott lustruma között abban állt, hogy az ezúttal megtartott szertartás nem a polgárság lustruma, hanem a város területének magának lustruma volt. Épp ezért vezették ez alkalommal az áldozati állatokból álló körmenetet nem a polgárság, hanem a város határai körül. Ezt az ünnepet később átvette a római keresztény egyház a február 2-án tartott „Gyertyaszentelő" néven.
A „Gyertyaszentelő" abból állt, hogy a gyülekezet tagjai égő gyertyákkal kezükben ünnepi körmenetet tartottak. A keresztény egyházatyák tanúsága szerint ez a szokás közvetlen folytatása a pogány amburbium fáklyás körmenetének. Az amburbium tehát nemcsak az áldozati állatok körmenetéből állott, hanem ezt követte egy fáklyás körmenet is. E szakrális szertartás tehát a nap körmozgásán kívül a szoláris megvilágítást is tényleg utánozta.

Még mindig alaptalan konstrukció lenne azonban, ha közelebbi adatok nélkül feltételeznénk, hogy a polgárság ötévenként megismételt lustruma éppúgy megvilágítási processió volt, mint az évenként tartott amburbium. Közelebbi támaszul szolgálnak azonban erre a feltevésre az iguviumi táblák.
Az iguviumi táblák ugyanis megemlítik a tűz használatát mind a város, mind pedig az iguviumi polgárság lustrumának leírásában. E példák alapján tehát jogos az a feltevésünk, hogy a római polgárság lustruma is megvilágítási körmenettel volt egybekötve. Ez azt jelenti, hogy a szertartást végző tisztviselők nemcsak az áldozati állatokat vezették a polgárság zárt sorai körül, hanem ugyanakkor tüzet is vittek magukkal és így utánozták a nap körmozgásán kívül a szoláris megvilágítást is.

Nem szabad csodálkoznunk azon sem, hogy a lustrumaktus e lényeges mozzanatát antik forrásaink nem említik. Hiszen nincs egyetlen forrásunk sem, amely a lustrumaktus teljes rítusát összefoglalná. Azok a töredékes megjegyzések pedig, amelyekre egész ismeretünket szisztématikusan fel kell építenünk, csak egyes mozzanatokat emelnek ki a teljes szertartásból. Az antik források például az amburbium fáklyás körmenetét sem említik, és mégis az antik ünnep e leglényegesebb mozzanatát, amelyet eddig még egyetlen kutató sem vont kétségbe, a konzervatív római kereszténység a mai napig megőrizte.
A lustrumaktus tehát tényleg, mint ezt már előttünk Koch is észrevette, a nap mozgásának és a szoláris megvilágításnak kultikus utánzása. E felismerés alapján kell tehát az ötévenként megismételt lustrumaktust interpretálnunk. E feladat megoldásához feltétlenül szükséges azonban még egy rövid kitérés.


5.

Mindenekelőtt hangsúlyozni óhajtjuk, hogy a lustrumaktus fent kifejtett magyarázata értelmében e szertartás tényleg „kultikus megtisztulás", mint ezt régebbi kutatók is felismerték.
Az antik írók szerint is „kultikus megtisztulás" a lustrum értelme. A nap sugarai által való megtisztulást juttatja e cselekményben az antik kultusz oly módon kifejezésre, hogy a nap által való megvilágítást szimbolikusan utánozza. A kultikus megtisztulás biztosítja az istennek jóakaratát és pártfogását.
A régebbi kutatók e magyarázata azonban, - bár bizonyos szempontból feltétlenül helyes, - nem értette meg teljesen a lustrum lényegét. A kultikus tisztulásnak csak akkor volna értelme, ha ezzel a szertartással az antik ember minden esetben csak éppen kultikus tisztaságra törekedett volna. Mi értelme van azonban annak, hogy e szertartást periodikusan, pontosan meghatározott időszakokban tartják teljesen tekintet nélkül arra, vájjon szükséges-e az adott pillanatban a kultikus megtisztulás? Ez a tény arra mutat, hogy a kultikus megtisztuláson kívül volt még a lustrumaktusnak egy egészen más jelentősége is. A lustiumaktus e másik fontos értelmére utal bennünket az ambarvalia néven ismert lustratiós szertartás.

Az ambarvalia tavasszal tartott határjárási ünnep volt, amellyel a föld termékenységét óhajtották biztosítani. Ambarvalis hostia az állat neve, amelyet háromszor vezetnek a szántóföld körül és azután feláldoznak az úgynevezett fratres arvales A határjárás tehát éppolyan lustratiós szertartás, mint a polgárság minden ötödik évben tartott lustruma. Minden valószínűség szerint e szertartás is megvilágítási körnienettel volt egybekötve. Erre mutat az a tény, hogy a „testvérek" (fratres Arvales) azon a májusi ünnepen, amely a régi ambarvalia ünnep helyét foglalja el, kultikus énekük befejezése után deas unguentaverunt et cereos adcendederunt (sic!).
Az ambarvalia lustrumaktusa tehát a lustrum szóról adott általános magyarázatunk értelmében a nap-körbenjárásnak és a szoláris megvilágításnak kultikus utánzása. E körmenet célja az antik írók szerint az volt, hogy a föld termékenységét biztosítsák. E termékenységet óhajtják biztosítani mindazok a szertartások, amelyeket a fratres arvales nevű kollégium végez. Éppen e kollégiumról való ismereteink alapján óhajtjuk kibővíteni a lustrumaktusról adott magyarázatunkat.

A fratres arvales 12 tagú testület, amely évről-évre megújul oly módon, hogy minden új vetés alkalmával a testvérek új magistert választanak. Feltűnő tehát, hogy e collegium tevékenysége mind a föld termékenységével, mind pedig az időszámítással kapcsolatban áll. Amiképen a földmíves életében a vetés új fejezetet, új évet kezd, a régi föld és a régi idő megújul, úgy újul meg a régi fratres arva/es-kollégium is minden új vetés alkalmával. E kollégium tehát tulajdonképpen az év projectiója. Nem véletlen az, hogy éppen a legnagyobb filológusok egyike, Th. Mommsen, a 12 fratres arvalesben az év 12 hónapját ismerte fel. E felismerés helyességét bizonyítják azok a tények is, amelyeket az utóbbi évek folyamán a fratres arva/es-kollégiummal kapcsolatban tanultunk.

A májusi határjárási ünnep középpontjában a titokzatos Dea Dia istennő áll. A Dia név jelentése: „világító , „ragyogó". A világító istennő minden valószínűség szerint a Hold, Luna. Hiszen éppen a holdistennőről tudjuk, hogy az itáliai földmíves életében nagy szerepet játszott. Catullus egyik verse szerint (34, 17 kk.) Luna hónaponként megújuló futásával tagozza az évet és terméssel tölti meg a földmíves csűrjeit.
Természetes tehát, hogy a fratres arva/es-kollégium, amelynek feladata éppen a holdistennö, Dea Dia kultusza volt, 12 tagból áll. A 12 testvér a hold évenként 12-szer megújuló pályafutásának, a 12 hónapnak felel meg. E felismerés azonban lényegesen gazdagabbá teszi az ambarvalia lustrum-aktusáról adott magyarázatunkat. Az eddigi magyarázat szerint az áldozati állatok körülvezetése és a körmenet fáklyafénye a nap mozgását, illetőleg a szoláris megvilágítást utánozza.
Eddig azonban teljesen figyelmen kívül hagytuk azt a nagyjelentőségű tényt, hogy az áldozati állatokat 12 testvér vezeti körül. A 12 testvér a 12 hónap szimbolikus képe. A körmenet tehát nemcsak a nap világot adó körmozgását utánozza, hanem ugyanakkor szimbolizálja a 12 hónap, az év körbenjárását is.

Mi lehetett már most e szimbolikus szertartás értelme minden év májusában? A feleletet könnyű lesz megfogalmaznunk a következő meggondolás alapján: az Augustus idejében tartott saeculáris ünnep egyik legfontosabb mozzanata volt egy sellisternium, amelyen 110 matróna vett részt.
A 110 matróna megfelel a következő saeculum 110 esztendejének. A 110 matróna sellisterniuma tehát szimbólikusan anticipálja a következő saeculum lefolyását. Ugyanez a szimbolikus anti-, cipatio, az ambarvalia lustrumaktusának lényege is. Az ünnepies körmenet a gazdag termést ígérő vetés körül szimbolizálja a nap és hold pályafutását, az évet, mint kozmikus időszakot. Csak akkor lesz a vetésből gazdag termés, ha az elkövetkező év kozmikus drámáját a kultusz nagyszerű, áhítatot parancsoló színjátékával előre lejátszották.


6.

E magyarázat alapján érthető, miért kellett az egyes lustrum-aktusokat periodikusan megismételni. Minden visszatérő lustrumaktus az illető kozmikus periódus szimbolikus anticipatiója volt.
Ha tehát a római polgárság lustruma minden ötödik évben megismételt kultikus cselekmény, teljesen jogos az a feltevések, hogy az az idő, amely a két lustrum közé esett, római felfogás szerint éppen olyan kozmikus egység volt, mint az év maga. Ezt az új kozmikus periódust készíti elő minden ötödik évben a lustrum éppúgy, mint ahogy az ambarvalia nevű határjárás is a következő kisebb kozmikus időegység, az év anticipatiója volt.
A lustrum condere kifejezés is arra utal, hogy e kultikus szertartás a következő korszak „alapítása1 volt. A lustrumaktus rituális előírás szerint való pontos végrehajtása garantálja az állam épségben maradását a következő quinquenniumra. A római quinquennium tehát tényleg kozmikus periódus, mint erre a penteterissel való összehasonlítás alapján is következtettünk.

Nem óhajtunk e dolgozat keretében külön kitérni arra a kérdésre, milyen fontos szerepe volt az ötévenként rendezett lustrumnak a római állam szervezetében. Röviden utalunk csak arra, hogy a quinquennium és a vele kapcsolatos lustrum intézménye Rómában egy ősrégi kultúra öröksége. Ugyanannak az ősrégi kultúrának öröksége, amelynek egyenes folytatása a görögöknél a penteteris intézménye és a penteterikus játékok.



Szabó Árpád