logo

XXII Novembris AD

Az egységes magánjogi felelősségi rendszer sémája

Az egységes magánjogi felelősségi rendszer funkcionális működését a modern felelősségi elméletek eredményeinek (különösképp Marton a jogsértésekből eredő szankciókötelmekre vonatkozó, valamint Sólyom a felelősségi elméletek történeti változásait taglaló fejtegetései) felhasználásával az alábbiak szerint vázolható fel.
A magánjogi felelősség vezérlőelve a megelőzés, a prevenció. A magánjogi felelősségi rendszer működésének végső értelmét az adja, hogy lehetőleg ne kerüljön sor a sérelem megismétlődésére. Ezen alapgondolat a felelősségi rendszer minden elemében és fázisában kifejezésre jut, kezdve a tényállás minősítésétől a szankció kiszabásáig, a kár megtérítéséig, vagy épp annak telepítése vonatkozásában.
A prevenciótörekvés Ariadné-fonala azonban csak iránymutatásul szolgálhat. A felelősséget a konkrét esetben két egymástól elkülönülő, egymást erősítő vagy gyengítő, akár teljesen kioltó szempont, az egyéni és a közösségi érdekmérlegelés szem-pontjai fogják meghatározni. Tulajdonképpen csupán az első kettő, a prevenció és az egyéni érdekmérlegelés tartozik a felelősség körébe, azonban a rendszer stabilitása érdekében szükséges, hogy a bíró az eset körülményeire, a károkozó szubjektumára tekintettel korrekciós mechanizmusokat építsen be. Mindezzel tulajdonképpen a társadalmi igazságosságot és a rendszer legitimitását erősíti. Az erősebb károkozóra súlyosabb, a gyengébbre kisebb mértékű felelőssége telepíthet, annak függvényében, hogy a mérleg két karját jelentő egyéni vagy közösségi argumentumok közül melyiket ítéli adott esetben nyomósabbnak.

Mindezek alapján a felelősségi rendszer azonban torz, egydimenziós maradna, hiszen figyelmen kívül hagyná a felelősség milyenségét alapvetően meghatározó, jogpolitikai választástól függő további körülményeket. Nem mindegy ugyanis, hogy a károkozó cselekményt a szubjektív felelősség, az objektivizált szubjektív felelősség, az objektív felelősség, vagy a kárfelosztáson alapuló biztosítási rendszer alapján állva ítéljük meg.
A felelősség végső megítélésében e szempontok együttesen nyilvánulnak meg. Eörsi szemléletes fogalmazásában e felelősségi rendszerek egy „kontinuus skála” „csomósodási pontjait” alkotják. Nem zárják ki egymást, sőt, segítséget nyújtanak abban, hogy a polgári jog gazdasági alapú kártelepítési megfontolásai minél hatékonyabban valósulhassanak meg.
A történeti fejlődés jelenlegi állapotában e rendszerek közötti jogalkotói válasz-tás általában feladatmegosztáson alapszik, a modellek pedig párhuzamosan érvényesülnek. Történetileg azonban volt példa egyes modellek (például a szubjektív felelősségi elgondolás) jogalkalmazásbeli hegemóniájára is, elméletileg pedig bármely rendszer önálló és egyedi érvényesülése is elképzelhető.



Forrás: Deli Gergely A censori regimen morum mint a felelősségre vonás intézménye