logo

XXI Novembris AD

Az eredmények összegzése.

Vizsgálódásaink eredményeképpen egyrészt egyértelművé vált, hogy a regimen morum a köztársaságkori Róma felelősségi rendszerének integráns részét képezte. Egyoldalúak azok a vizsgálódások, amelyek a felelősségi kutatások során csupán a 12 táblás törvény és a lex Aquilia által kijelölt tárgyi mezőben mozognak. E rendszer esetlegességeit, hiányosságait jól magyarázza az, hogy a praetor által gyakorolt jogi felelősségre vonás és a censori a regimen morum tárgyi és funkcionális szempontból mondhatni megosztoztak a normasértő cselekmények megítélésének kérdésében.
A modern felelősségi elméletek áttekintésekor tapasztalható tendencia, amely a szubjektív elem (vétkesség) mellett egyre erőteljesebben az objektív tényezőket hangsúlyozza, a felelőssé tett személy egyfajta elidegenedéseként (Entfremdung) is felfogható a káreseményhez, illetve az ahhoz tapadó jogi szabályozáshoz képest. „omne ius hominum causa constitutum.” Az új modellek azonban legfőképpen a vagyoni megtérítés biztosítását célozzák, a prevenció helyett a reparáció gondolatát helyezik előtérbe. Mégis, a felelősségi rendszer napjainkban lejátszódó objektivizálódása érdekes módon éppen a szubjektív tényezők (újra)erősödését okozhatja. A biztosításon alapuló kárfelosztás, a felelősség objektív szétterítése szubjektíve könnyelműségre csábító mellékhatásokkal rendelkezik.

A felelősség modern megítélése szempontjából sem lehet mellékes, hogy a jelen kihívásainak némelyikére van releváns történelmi tapasztalat. Nem lehetetlen erkölcsinek tűnő szempontokat bevonni a felelősség jogi megítélésébe, illetve hogy a többszörösen közvetett hatások, hosszú okozati lánc során előállt sérelmek (például a termékfelelősség kérdése, vagy a környezeti károk) okozói is elérhetőnek bizonyulhatnak. Ráadásul a felelősség megalapozottságához nem szükséges annak aktuális felmerülése sem, bizonyos esetekben elegendő potenciális megléte is. Erre modern példaként szolgálhat a felelősségbiztosítás modellje, amelyben a biztosítottak köre mintegy előre megfinanszírozza a jövőben és potenciálisan, de statisztikai törvényszerűsséggel bekövetkező károk jóvátételét.
Végezetül az összehasonlító módszer vonatkozásában is szemléletes példa e fejtegetés arra, hogy egy társadalom felelősségi szabályozásmechanizmusát a felelősségre vonási aktusok egységeként kell értelmezni. Nem lehet figyelmen kívül hagyni az adott intézmény helyzetét a többi normarendszerhez képest. Téves eredményekre vezethet például, ha eltekintünk attól, hogy a ius és a mosviszonya nem egyezik meg a jog és erkölcs mai viszonyával. E relativitást a Zweigert és Kötz által tételezett időbeli és anyagbeli relativitás mintájára rendszerbeli relativitásnak lehetne elnevezni.


Forrás: Deli Gergely A censori regimen morum mint a felelősségre vonás intézménye