logo

V December AD

A consulok, praetorok

Épp ezért a hivatali év leteltével a magistratusoknak meg kellett esküdniük (eiurare magistratum), hogy a fennálló törvények és legjobb belátásuk szerint jártak el hivatalukban s ettől kezdve a viselt hivatal szerint a megtisztelő quaestorii, aedilicii, praetorii, consulares, censorii néven szerepeltek.
A néptől választott tisztviselők mellett kinevezett (rendkívüli) tisztviselők is voltak, így az interrex, dictator és praefectus urbi, kiket rendkívüli időben a legmagasabb magistratus nevezett ki és akik hivatalukat a kinevezés után azonnal elfoglalták.

A magistratusok hivatalos hatalmát potestasnak hívták, melynél fogva minden magistratusnak joga volt rendeleteket kibocsátani (ius edicendi), auspiciumokat végezni (ius auspiciorum), a népet összehívni abból a célból, hogy valamit közöljön vele (ius contionem habendi) és tiltakozni hivataltársának intézkedései ellen (ius intercedendi). Ezekhez járult a legmagasabb rangú tisztviselők (consul, praetor) azon külön joga, hogy összehívhatták a comitiákat (ius agendi cum populo) és a senatust is (ius agendi cum patribus vagy ius senatum consulendi). Engedetlenség esetén karhatalmat is alkalmazhatott (ius coercitionis), vagyis bírságot róhatott az engedetlenkedőre, sőt el is fogathatta.

A teljes királyi hatalmat, mely elsősorban a legfőbb katonai és bírói hatalmat jelentette, imperium-nak nevezték. Ez Kr. e. 367-ig csak a consuit illette meg, attól kezdve a praetort is. Az imperiumot azonban csak külön törvény (lex curiata de imperio) alapján a város területén kívül, a katonai köpeny felöltése után gyakorolhatták, a város területén a föllebbezési jog korlátozta. Ismertető jelük a vesszőnyalábos lictorok, akik a városon kívül bárdokkal (fasces cum securibus), a város területén pedig bárdok nélkül (fasces sine securibus) jártak előttük.
A római állami hivatal (munus) mint afféle tiszteletbeli állás nem járt díjazással, hanem kitüntetés (honor) számba ment, ami néha igen nagy költségbe került a tisztviselőnek. De annál nagyobb tisztelet övezte a hatósági személyeket; ha egy magasabb rangú magistratus valahol megjelent, mindenki felállott, az utcán tisztelettel tértek ki útjából, akik lovon ülve találkoztak vele, leszállottak stb. Az aedilis curulistól fölfelé megillette őket a bíborral szegélyezett tóga (tóga praetexta) s az elefántcsont szék (sella curulis), melyen ülve végezték hivatalos teendőiket.

A nagy tisztelet elkísérte őket a magánéletbe is, mert hivatali évük leteltével bekerültek a senatusba, nyilvános ünnepek alkalmával magukra ölthették egykori hivataluk díszöltönyét s ha magasabb (aedilis curulistól fölfelé) hivatalt viseltek, utódaik a nobilitas tagjai lettek. Haláluk után hivatalos díszruhájukban temették el őket.
A magistratusokat felosztjuk: rendes vagyis állandó (ordinarii), rendkívüli (extraordinarii) és tartományi (provinciales) magistratusokra. A rendes magistratusok, melyeket évről-évre ugyanazzal a hatáskörrel választottak, voltak a consulok, censorok, praetorok, aedilisek, quaestorok és néptribunusok; a rendkívüliek, akiket csak szükség esetén bizonyos időre s meghatározott hatáskörrel választottak, illetve neveztek ki: az interrex, dictator, magister equitum, praefectus urbi, decemviri legibus scribendis, tribuni militum consulari potestate s a rendkívüli bizottságok.

A tartományok magistratusai (magistratusprovinciales) voltak: a proconsul, propraetor; segédeik a legati és a pénztár kezelői (quaestores).


Forrás: Fehér Adorján Római régiségek.