logo

XXIII September AD

A heracleai és asculumi csata.

A heracleai ütközet az előbb vázolt körülmények között kezdődött el. Pürrhosz felismerte, hogy további késlekedés nélkül át kell vennie a kezdeményezést. A nagy Alexandrosz bevált taktikáját alkalmazva a phalanxot az ellenség szemből való lekötésére rendelte, maga pedig rohamra vitte 3 000 lovasát. O azonban Alexandrosztól eltérően rosszul időzítette a hadmozdulatot. Támadása túl későn érkezett.
Maguk a rómaiak rendszerint gyengék voltak lovasságban, de úgy tűnik fel, hogy itáliai szövetségeseik ekkor bőven ellátták őket lovasokkal, amelyek visszaszorították Pürrhosz thesszáliai lovasságát. A király ekkor annak ellenére támadásba küldte a phalanxot, hogy a támadó szerephez nem voltak hozzászokva és fölkészülve. Az ellenséges lovasság be is kerítette volna őket, ha lovaik meg nem ijednek az elefántoktól és nem válnak kezelhetetlenné. A thesszáliai lovasságnak ekkor sikerült ismét támadásba lendülnie, és végül győzelemre vitte az ütközetet.

A győzelem, bár nem volt döntő, annál mégis sikeresebb volt, mint amit „pürrhoszi” győzelemnek szoktunk nevezni. A római veszteségek Dionüsziosz szerint 15 000, míg Hierónümosz szerint 7 000 főre rúgtak. Pürrhosz Dionüsziosz szerint 13 000, Hierónümosz szerint pedig 4 000 embert veszített. Talán elnézően mosolyognunk kellene ennyire eltérő adatok olvastán, de olykor a modern csaták veszteséglistái is hasonló szóródást mutatnak. Végül is Pürrhosz kezére került az elhagyott római tábor, és tekintélye is annyira megnövekedett, hogy azok közül a bizonytalankodó lucaniaiak, samnisok és más szövetségesek közül, akiket a csata előtt annyira várt, most sokan csatlakoztak hozzá.
Pürrhosz arra nem gondolt, hogy magát Rómát is bevegye, de arra számítva, hogy az erő pozíciójából tárgyalhat, északra vonult, és 60 km-re megközelítette a városfalakat. Megjelenése azonban nem keltett félelmet a rómaiak körében. Nem félve attól, hogy elszakítja tőlük szövetségeseiket, hogy elpusztítja földjeiket, vagy magát a várost is ostrom alá veszi, olyan békét kötöttek vele, amely szavatolta Tarentum biztonságát. Barátságuk feltétele Pürrhosz és hadserege Itáliából történő feltétel nélküli kivonulása volt.

A rómaiak eközben felállítottak két consuli hadsereget, amelyeknek szabad mozgásuk volt Itáliában. Pürrhosz nem tehette meg, hogy nem vesz róluk tudomást. Veszélyeztethették volna a hátát, veszélyeztethették volna utánpótlásvonalait és veszélyeztethették volna szövetségeseit. De a legnagyobb tét mégis a tekintély és a morál volt. Pürrhosz nem késlekedett szembeszállni az ellenséggel. Megszakította a római kormányzattal folyó tárgyalásokat, és ismét hadba vonult. Az apuliai Asculumnál ütközött meg a rómaiakkal, ahol az elefántoknak és lovasságnak kedvezőtlen erdős terepen a csata gyalogsági összecsapássá vált. A terep valószínűleg a phalanxot is hátráltatta. A rómaiak egész nap kitartottak, és amikor az éj leszállt, még nem született döntés.

A következő napon Pürfhosznak sikerült elérnie, hogy az ütközet a nyílt terepen folytatódjék, ami kevésbé kedvezett az ellenségnek, és nem tette lehetővé számukra a zordabb terepviszonyok között használt rugalmas visszavágás taktikájának alkalmazását. Úgy látszik, a rövid kardokkal felszerelt, és az elefántok bevetése előtt mindenképpen dönteni akaró rómaiak még így is méltó ellenfelei voltak a görög phalanx hosszú pikáinak. Az elefántok azonban végül ismét győzelemre segítették Pürrhoszt, mely jellegében már inkább „pürrhoszi” volt.
A rómaiak egyszerűen visszavonultak táborukba. Pürrhosz maga is megsebesült a karján. Hierónümosz szerint a római sereg 6 000, Pürrhosz pedig 3 550 embert veszített. Pürrhosz legjobb tisztjei közül azonban többen is elestek, és a rómaiakkal szemben nem volt abban a helyzetben, hogy újabb csapatokat toborozzon.

Pürrhosz - hivalkodása ellenére is - bátor és lelkesítő parancsnok volt, aki a legelkeseredettebb harc közepette is képes volt megőrizni nyugalmát. Itt azonban sem stratégaként, sem taktikusként nem tűnt ki. Heracleánál erősítésre várakozva átengedte az értékes kezdeményezést a rómaiaknak, és az erősítés mégsem érkezett meg. Az ütközetet megnyitó lovasroham időzítésével is elkésett. Asculumnál pedig egésznapos, döntetlen ütközet súlyos leckéjére volt szükség ahhoz, hogy a megfelelő csatateret kiválassza.

romaikor_kep




Asculumi csata, Kr. e. 279




Parancsnokok:
Pürrhosz, illetve Fabricius és Quintus Aemilius római consulok


Erőviszonyok:

Pürrhosz 20 000 gyalogosból, 3 000 lovasból, 2 000 íjászból, 500 parittyásból, 20 elefántból és 3 000 főnyi elővédből álló inváziós serege 7 000 főt vesztett Heracleánál, de itáliai szövetségesek is harcoltak mellette.

Rómaiak: két (vésztartalékkal ellátott) consuli hadsereg, szövetséges lovassággal együtt kb. 40 000 fő.


1 A lovasság és az elefántok nem használhatók az egyenetlen terepen. A rómaiak rajtaütésekkel próbálkoznak.

2 Pürrhosz gyors hadmozdulattal elfoglalja az erdőket, és ezzel a síkságra kényszeríti a csatát.

3 Az elefántok között könnyűgyalogság foglal helyet. A legionariusok súlyos harcot vívnak a phalanx ellen.

4 A nagy bátorságot tanúsító Pürrhoszt egy lándzsa megsebesíti.

5 A rómaiakat egy elefántroham visszaszorítja a táborukba.

6 Pürrhosz visszavonul



Veszteségek:

Rómaiak: 6 000
Pürrhosz: 3 550


Forrás: John Warry - A klasszikus világ hadművészete Fordította: Dezső Tamás