logo

III Junius AD

Bevezető (A gall háború ára)

A Római Birodalom vitathatatlanul a történelem legsikeresebb világbirodalmainak egyike, ha a sikeresség alatt a birodalom kiterjedését, fennállásának hosszát, jövőbe mutató hatását értjük. Az eredményességnek számos oka lehetett, ezek között biztosan szerepel a politikai karrierre és népszerűségre vágyó hadvezérek becsvágya is. Julius Caesar is ilyen hadvezér volt, aki kiváló tulajdonságaival esélyesként indulhatott a Római Birodalom vezetésének elnyeréséért. Ő vitte véghez a birodalom egyik legnagyobb területi nyereségét hozó hódítását, Galliának a birodalomhoz való csatolását.
A hatalmas elfoglalt régió kivételes volt: a hódítás után a birodalom területének 30%-át tették ki a frissen meghódított galliai földek. Ezt Florus is alátámasztja, hiszen az Európában még hátralévő területek meghódítójának nevezi Caesart. Ez óriási áldozatokkal járt minden tekintetben, kiváltképpen akkor, ha az ókori viszonyokat vesszük alapul. A tanulmányom elsődleges célja, hogy minél pontosabban, minél közelebbről meghatározza ezt az áldozatot, a gall háborúban elpusztult emberek számát. Emellett a pusztítás más formáit is megpróbálom körvonalazni, mint például az anyagi veszteségeket, vagy a rabszolgának elhurcolt népességet.

A Caesarral foglalkozó szakirodalom nagy része a gall háborúk tárgyalásánál mintha kerülgetné az áldozatok számára vonatkozó következtetések levonását, ritkán találkozhatunk az emberveszteségekre koncentráló fejezetekkel, legtöbbször beérik Caesar adatainak idézésével, fenntartva a bizonytalanság és túlzás lehetőségét. Ez nem is meglepő, hiszen lehetetlen a pontos számok meghatározása. Holmes 1911-es gall háborúkról szóló művében elemezi részletesebben az elesettek számát néhány hadjárat kapcsán, és von le megalapozott következtetéseket.
Sajnos kevés ilyen példa van, de ha találunk is ilyen becslést a halottakra nézve, a hadjárat összes áldozatának meghatározása elmarad. Ezt a hiányt próbálom meg pótolni, ha nem is a pontos számadatok meghatározásával, hanem a vonatkozó források ismertetésével, összegzésével, összehasonlításával, és ezek alapján a legvalószínűbbnek tartott mérsékelt adatok megjelölésével. Így a témához kapcsolódó források sajátosságairól, használhatóságáról is említést teszek.

romaikor_kep



A 19. századi — és a korábbi — történetírás általában megelégedett annyival, hogy Caesar számadatait egyszerűen túlzónak bélyegezte. Mások egyszerűen elfogadták ezeket és ritkán illették kritikával a caesari adatokat. A kérdést mindig félresöpörték azzal, hogy szükségszerű volt a pusztítás. Véleményem szerint időszerű, hogy ezt a kérdést újra felvessük és gondolkodjunk rajta, hiszen a hadjárat sorsdöntőnek bizonyult az európai történelem szempontjából. Caesar hadjárata törést jelentett a galliai kelta kultúra történetében, megindult a romanizáció. Ennek felméréséhez, a pusztítás és a romanizáció összefüggésének kutatásához fontos ismernünk a számadatokat, hiszen egy-egy törzs teljes kiirtása vagy megkímélése befolyásolta az újonnan meghódított terület képét, történelmét.
Caesar megítélésénél, indítékainak, taktikájának felmérésénél, a római normák, gondolkodásmód kutatásánál, a konkrét esetek elemzésénél sem hagyhatjuk figyelmen kívül a számadatokat, ezek sokszor kérdések megoldására adhatnak lehetőséget és további következtetéseket vonhatunk le belőlük. Például az ellenfél teljes elpusztítása bosszúra utalhat, de ha nem végeztek mindenkivel, akkor csupán a behódolás elérése, esetleg rabszolgák szerzése lehetett a cél.
A galliai népesség kiszámításához is nélkülözhetetlenek a kommentárokban található adatok, tehát ilyen téren is fontos lehet az elemzés. A vizsgált kérdés összefügg általánosságban Caesar hitelességének nagyobb kérdésével is. A felszínen rendkívül objektívnek tűnő mű ugyanis egyértelműen a szerző aktuális politikai céljait szolgálta. Ezt a kérdést eddig általában a háború jogossága (ki támadott, ki védekezett) szempontjából vizsgálták, én pedig az áldozatok száma felől közelítettem meg. Ritkán van mód az ókorból számszerű adatok elemzésére, így ebből a szempontból is értékes eredményeket hozhat a vizsgálat.

A hódítással járó pusztítás mellett megvizsgálom Caesar megítélésének alakulását a gall háborúk során, elhelyezkedését a korabeli normarendszeren belül, így az ókori gondolkodásmódról is szót ejtek. Lehet-e Caesart azókorban idegen fogalmakkal „tudatos népirtónak” és „háborús bűnösnek” nevezni? Az ellenfelek hangja felerősödött Caesar sikereit, százezres áldozatokat „produkáló” hadjáratait látva. A hatalmas területi nyereség és politikai siker is kivételes volt, ahogyan azt a korabeli reakciók is jelzik. Egyesek felelősségre vonással fenyegették, Cato elítélte a gall törzsek megsértését, valamint egy mondata szerint Caesart ki kellett volna adni a barbároknak, hiszen vérbűnt követett el.
Vajon jogosak lehettek a korban ezek a vádak? Mindehhez fel kell mérni Caesar indítékait és hatalmi technikáit: milyen megfontolásból ölt meg, vagy éppen kímélt meg embereket, illetve népcsoportokat? Az egyes akciók és áldozatok mennyiben kapcsolhatók csupán Caesar személyes ambíciójához, illetve mennyiben voltak valóban racionális katonai lépések? Ezekre a kérdésekre, és elsősorban a pusztítás mértékére próbálok választ adni tanulmányomban.


Forrás: Góczon Tamás: A gall háború ára: Julius Caesar pusztítása és megítélése