logo

III Junius AD

A számítási módszer

Az írott forrásokban többféle adattal lehet találkozni, amelyek utalhatnak valamilyen formában a veszteségekre. A legegyszerűbb eset, amikor a szerző konkrét számadatot említ az elesettekkel kapcsolatban. Mégis bonyolult a helyzet, hiszen az adat hitelessége egyáltalán nem biztos. Szándékosan vagy akár szándék nélkül is lehet hamis az adat, így más tényezők alapján szükséges az ellenőrzés, nemcsak ebben, hanem az összes többi esetben is. Plutarchos például megemlíti a háborúban résztvevők számát (3.000.000 fő), ugyanakkor a többi forrás ismeretében ez nem reális. Itt fontos figyelembe venni, hogy a források hajlamosak teljesen feltöltött egységekkel számolni, ugyanakkor a valóságban lehetséges, hogy az egységek hiányosak voltak a csaták során. Így a mérsékelt adatokra is egyfajta felső határként kell, hogy tekintsünk.
A résztvevők száma is releváns adat lehet, hiszen aligha járt több áldozattal egy csata, mint ahányan részt vettek benne, így ez egy biztos maximumot jelent, ha nincs információ a halottakra nézve. A harmadik, sokkal komplikáltabb adattípus, amikor egy esemény csupán említés szintjén kerül elő és semmiféle utalás nincs a résztvevők vagy esetleg a halottak számára, csupán a sokakat megöltek közülük, és az ehhez hasonló fordulatokat olvashatjuk. Gyakoriak az ilyen említések, főleg Cassius Diónál, de még mindig előnyösebb, mintha nem is értesülnénk egy csata lezajlásáról.

A legtöbb esetben a római hadsereg létszáma jelenthet kapaszkodót, hiszen a római oldalon általánosságban jóval több forrás maradt fenn. A hadjáratok idején Galliában állomásozó római légiók számáról, mozgásáról, téli szálláshelyeiről, létszámáról viszonylag pontos adataink vannak, főleg Caesar leírásának köszönhetően. A rómaiak győzelem esetén a veszteségeket nyilvántartották, a katonákat eltemették, valamint be is azonosíthatták — már csak a katona vagyonának öröklése miatt is —, így erről az oldalról pontosabb adatok alapján számolhatott be Caesar. Ennek során valamilyen szinten az ellenséges áldozatok nagyságáról is képet kaphattak a katonák.
Caesar a római veszteségeket gyakran megörökíti, még ha valószínűsíthetően kevesebb római áldozatról is számol be a valóságosnál. Mindenesetre a római seregek létszámai és veszteségei legtöbbször ismertek és jó kiindulási alapul szolgálnak a gall áldozatok és létszámok meghatározásához. A kérdést nehezíti, hogy a dokumentált csatákban elhunytakon kívül is áldozatokkal járt a háború, az éhínségek, a nem említett pusztítások során megöltek számát is tekintetbe kell venni. Erre vonatkozóan szintén kevés az információ, esetleg a törzsek, valamint a hazatérők létszámából lehetséges a becslés.

romaikor_kep



Ezek után látszik, hogy milyen képlékeny témáról van szó, hiszen figyelembe kell venni, hogy hányféle adattípus van, ezek között milyen összefüggések alapján lehet következtetéseket levonni, hány történetíró tesz említést egy-egy eseményről, ezek közül mindegyik hitelességét is ellenőrizni kell, valamint a különböző források viszonyát is figyelembe kell venni. Végül a régészeti eredményeket (ha vannak ilyenek), és a Gallia népességére vonatkozó becsléseket is érdemes felhasználni pontosítás céljából.
Látható, hogy nagyon sok változóból tevődik össze már egyetlen esemény végeredménye is, és sok ilyen összetett eseményből kellene meghatározni az egész háború során elesettek számát. Az összes áldozatot tekintve is tesznek említéseket a történetírók, de ezek nagy része ugyanúgy pontatlan és hibás lehet, mintha a mai kor szem-szögéből írnánk meg a történteket, hiszen már az ókori szerzők is gyakran másodlagos adatokból dolgoztak.

A legbiztosabb pontot Caesar információi jelentik, hiszen minden torzítás és propagandisztikus cél ellenére a saját beszámolója lehet a legközelebb a valósághoz. Ugyanakkor pont ez a torzítási lehetőség és esetleges információhiány jelent biztosítékot arra, hogy maximumként tekinthessünk az adataira. A számadatokkal kapcsolatban alapvetésként tehát leszögezhető, hogy Caesar áldozatokról szóló számai egy maximumot határoznak meg, hiszen az teljesen valószínűtlen, hogy kevesebb halottról számoljon be, mint amennyi ellenfél valójában elesett. Alapvetésnek tekinthető, hogy a megölt ellenséges harcosok száma a hadvezéri teljesítményt mérte, ezért presztízskérdés volt.
Ugyanakkor figyelembe kell venni azt is, hogy Caesar ekkoriban már ügyelhetett a clementia kép kialakítására — ezt alátámasztó tetteket sok esetben hangsúlyoz is —, így nemcsak a pusztítás, hanem a terület pacifikálása is eredményt jelenthetett. Tehát a pontosság is érdekében állhatott, de az alábecslés alkalmazása még így sem valószínű, inkább felfelé kerekíthette a számokat bizonytalanság esetén. A pontosságra való törekvés, vagy legalábbis a pontosság látszatának fenntartása melletti érv lehet, hogy ő az egyetlen, aki ezres pontossággal közli a számokat. Így az áldozatok meghatározásánál Caesar adatait tekintettem maximumnak, kivéve ahol hiányosak a kommentárok, ott más források alapján döntöttem. Hangsúlyozom, ezek a számok nem a valóban megölt embereket jelentik, csupán azt, hogy ennél többen biztosan nem veszhettek el a csatákban.
A minimum meghatározása már jóval nehezebb feladat, itt nincsenek konkrétumok, a becslések sem támaszthatók alá valódi adatokkal, így nagyon eltérő eredményeket kaphatunk. Összességében elmondható, hogy a forrásbázis alapján pontos számadatokat meghatározni szinte lehetetlen, így egy mérsékelt adatot határozhatunk meg, ami a valós áldozatok számát is megközelítheti. A kutatás további célja pedig ennek pontosítása lehet.

A kutatás legnehezebb része ezeknek a maximumoknak a mérséklése, a túlzások, túlbecslések kimutatása a valós áldozatok meghatározásának érdekében. Erre több lehetőség is van, ezek a különböző események esetében nagyon egyediek lehetnek, igazodnak a helyzethez, így egy általános módszer, ami minden esetben alkalmazható, nem határozható meg. A legjobb módszer Caesar művében a belső ellentmondások kimutatása, ami közelebb vihet a valósághoz (például a nerviusok és a suebusok esetében).
A Caesartól független adatok felhasználása is használható módszer lehet, például a régészet, vagy a Caesartól eltérő adatot megőrző források bevonása (például Orosius adata a helvétek esetében), de erre sajnos kevés esetben van lehetőség. A feltételezett népességszám alapján történő következtetés is ilyen példa lehet, mint a nerviusok veszteségeinek esetében. Az események lefolyása, a csaták menete, az ellenfelek viselkedése is ellentmondásokat mutathat ki, ezek alapján szinténsikerülhet az adatok korrigálása (például a germán lovasság hiánya Ariovistusnál).

Forrás: Góczon Tamás: A gall háború ára: Julius Caesar pusztítása és megítélése