logo

V Sextilis AD

Varus rendet teremt Judaeában .

Amint Varus megkapta Sabinus és a többi parancsnok levelét, máris aggódni kezdett az egész légióért; tehát elhatározta, hogy gyorsan segítségükre siet. Ebből a célból a másik két légióval és a hozzájuk tartózó négy lovas hadosztállyal Ptolemaisba vonult, és ugyanoda rendelte a királyok és a tetrarchák segédcsapatait is; útközben, amikor Bérytoson áthaladt, onnan is 1500 fegyverest vitt magával; Ptolemaisnál aztán a többi szövetséges csapaton kívül az arab Aretas is tekintélyes gyalogos és lovas erőkkel csatlakozott hozzá, mert gyűlölte Herodest. Most hadseregének egyik részét barátjának, Gajusnak parancsnoksága alatt azonnal kiküldte Galilea határára, amely közel van Ptolemaishoz; ez a hadicsoport megszalasztotta az ellenséget, elfoglalta Sepphóris városát, felgyújtotta, és lakosait eladta rabszolgának.
Varus maga a hadsereg zömével Samaria ellen vonult, de nem támadta meg a várost; tudniillik kiderült, hogy ez nem vett részt a többi város lázadó üzelmeiben. Mégis tábort ütött Arus falu mellett, amely Ptolemaios birtoka volt, s ezért az arabok feldúlták, mert Herodes barátait éppen úgy gyűlölték, mint Herodest magát. Innen tovább vonult Samphóba, egy másik megerősített faluba, amelyet az arabok ugyancsak kiraboltak, mint ahogy megtámadtak minden élelmiszerszállító oszlopot is, ahánnyal csak találkoztak. Tűzzel-vassal dúlták az országot, és nem lehetett gátat vetni rabló mohóságuknak. Varus parancsára, büntetésből Arius és emberei lemészárlásáért, földig égették Ammaust is, amelynek lakosai elmenekültek.

Miután innen tovább vonult, megérkezett Jeruzsálem elé; az ott toborozó zsidók, amint meglátták hatalmas hadseregét, megfutamodtak, és szétszéledtek az országban. A város lakosai azonban megnyitották a kapukat, és igyekeztek elhárítani magukról a lázadás vádját; hangoztatták: nem ők kezdeményezték a zavargást, s - ha már az ünnepekre kénytelenek voltak rengeteg embert bebocsátani a városba - egyáltalán semmi közösséget sem vállaltak a lázadókkal, hanem inkább a rómaiakkal együtt állták az ostromot. Már korábban elébe ment Varusnak József, Archelaos unokaöccse, továbbá Gratus és Rufus a királyi csapatokkal és a sebastéiekkel, valamint a római légiók katonái teljes harci fegyverzetben. Viszont Sabinus nem mert a szeme elé kerülni, és éppen ezért már megérkezése előtt elsietett a városból, ki a tengerpartra. Varus most hadserege egyik részét kiküldte portyára, hogy a lázadás szervezőit elfogják; csakugyan rengeteget hoztak be ezekből. Az ártalmatlanabbakat börtönbe vetette, de a bűnösöket - mintegy 2000 embert - keresztre feszíttette.

Erre jelentést kapott, hogy Idumaeában még mindig 10 000 ember van fegyverben. Mivel időközben rájött, hogy az arabok nem viselkednek szövetségesek módjára, hanem kíméletlenül folytatják a háborút, és a Herodes iránti gyűlöletből a római vezér szándéka ellenére irgalmatlanul pusztítják az országot, elbocsátotta őket, és saját légióival gyorsított menetben a lázadók ellen vonult. Ezek azonban Achiabos parancsára megadták magukat a rómaiaknak, anélkül, hogy ütközetre került volna a sor; ekkor Varus a javarészének megbocsátott, vezéreiket azonban a császárhoz küldte, hogy kivallassa őket. Augustus a legtöbbjüknek megkegyelmezett, csupán Herodes király néhány rokonát végeztette ki - akik a lázadókhoz csatlakoztak -, mert a saját családjukból való király ellen háborúskodtak. Miután Varus ily módon rendet teremtett Jeruzsálemben, úgy rendelkezett, hogy az a légió, amely már eddig is Jeruzsálemben állomásozott, ottmaradjon, maga pedig visszavonult Antiochiába.

Flavius Josephus
A zsidó háború
(V. kiadás)
Görögből fordította:
Révay József az irodalomtudomány doktora