logo

V Sextilis AD

Vádak Archelaos ellen. Augustus felosztja Herodes királyságát .

Eközben Archelaosnak Rómában még egy másik ügyet is el kellett intéznie azokkal a zsidókkal, akik még a lázadás előtt Varus jóváhagyásával odaérkeztek, hogy népüknek kieszközöljék az állami függetlenséget. A tulajdonképpeni követség 50 tagú volt, de a Rómában lakó zsidók közül több mint 8000-ea csatlakoztak hozzá.
A császár gyűlésbe hívta a rómaiak vezető embereit és barátait Apollo palatinusi templomába, amelyet maga építtetett, és káprázatos pompával ékesített. Itt a zsidók csoportja, élén a követekkel az egyik oldalon, Archelaos pedig barátaival a másik oldalon állt föl. Rokonainak a barátai azonban egyik félhez sem csatlakoztak. Egyrészt az Archelaos iránt érzett gyűlölet és irigység miatt nem tudták rászánni magukat, hogy hozzá álljanak, másrészt pedig féltek a császártól, és a panaszosokhoz sem mertek csatlakozni. Ezenfelül megjelent Philippos is, Archelaos testvére - akit Varus jóindulatból küldött oda -, egyrészt azért, hogy segítse Archelaost küzdelmében, másrészt pedig azért, hogy neki is jusson valami, ha esetleg a császár Herodes országát annak rokonai közt akarja felosztani.

Miután a panaszosoknak megadták a szót, mindenekelőtt ecsetelték Herodes gyalázatosságait; ez az ember, mondták, nem királyuk, hanem irgalmatlan zsarnokuk volt, amilyen még sohasem ült trónon. Rengeteg embert meggyilkoltatott, azoknak a sorsa pedig, akiket életben hagyott, olyan szomorú volt, hogy elmondhatják: azok a boldogok, akiket kivégeztetett. Mert nem csupán alattvalói testét gyötörtette meg, hanem egész városokat is. A külföldi városokat szépítette, saját városait kirabolta, és idegen népekért feláldozta Judaea vérét. Ennek következtében a régi jólét és ősi hagyományok megtartása helyett a népe elszegényedett, és átkos törvénytelenség harapódzott el. Egyébként is a zsidók Herodes néhány évi uralkodása alatt sokkal több nyomorúságot szenvedtek el, mint őseik az alatt a hosszú idő alatt, amely a Xerxés uralkodása alatt történt babiloni kivonulástól mostanáig eltelt.

A nép azután lassanként annyira hozzászokott a szenvedéshez, és annyira eltompult, hogy már szívesen tűri a keserves szolgaságot, mint valami örökséget. Mert csak így magyarázható meg, hogy Archelaost, ennek a gyűlöletes zsarnoknak a fiát, atyja halála után olyan szívesen üdvözölte királya gyanánt, vele együtt gyászolta Herodes halálát, sőt szerencsét kívánt neki trónralépéséhez; Archelaos azonban, hogy bebizonyítsa, mennyire ízig-vérig Herodes fia, azzal kezdte uralkodását, hogy 3000 polgárt legyilkoltatott. Ez volt az áldozat, amelyet szerencsés uralkodásáért Istennek bemutatott, és ezért halmozott fel annyi hullát egyetlen napon az Isten templomában.
Végül azonban néhányan, akik mérhetetlen szenvedések után mégiscsak megmentették a puszta életüket, tekintettel szomorú helyzetükre, elszánták magukat, hogy inkább bátran szembeszállnak a veszéllyel, s katonák módjára inkább szemben fogadják a csapást, és csak arra kérik a rómaiakat: kíméljék meg legalább azt, ami még Judaeából megmaradt, s ne dobják oda áldozatul a nép nyúzóinak, hanem egyesítsék az országot Syriával, és helyezzék római kormányzó alá. Akkor majd kiderül, hogy a zsidók, akiket most lázadóknak és harciasaknak bélyegeznek, mértéktartó feljebbvalóknak kifogástalanul tudnak engedelmeskedni.

Ezzel a kéréssel fejezték be a zsidók panaszukat. Erre felelt Nikolaos, és igyekezett a két király ellen felhozott vádakat megcáfolni; viszont a zsidókat úgy jellemezte, hogy nehezen kormányozható nép, és nem szívesen engedelmeskedik királyainak; ugyancsak igyekezett mindenféle vádakkal illetni Archelaos rokonait is, akik a vádlók pártjára álltak.
Miután a császár végighallgatta mindkét fél vádjait, feloszlatta a gyűlést. Néhány nap múlva aztán Archelaosnak adományozta az ország felét, valamint az ethnarcha címet, és azt is megígérte neki, hogy később megteszi királynak, ha méltó lesz rá.

Az ország másik felét két tetrarchiára osztotta, és ezeket Herodes másik két fiának adta: az egyiket Philipposnak, a másikat Antipasnak, aki Archelaossal a trón miatt viszálykodott. Antipas országrészébe esett Peraia és Galilea, és ennek a jövedelme évi 200 talentum volt; Philopposéba tartozott Batania, Trachón, Auranitis és Jamnia mellett Zénón területének bizonyos része: ennek évi jövedelme 100 talentum volt.
Archelaos ethnarchiájába tartozott Idumaea, egész Judaea és Samaria; az utóbbinak elengedte az adók negyed részét, jutalmul azért, hogy nem vett részt a lázadásban; továbbá Archelaos uralma alá rendelte a császár Stratónos Pyrgos, Sebasté, Joppé és Jeruzsálem városokat; viszont Gaza, Gadara és Jippos görög városokat kiszakította az országból, és Syriához csatolta; Archelaos országrészének teljes évi jövedelme 400 talentum volt.

Salome azonkívül, amit Herodes végrendeletileg hagyományozott neki, megkapta Jamnia, Azótus és Phasaélis uralmát, s azonfelül neki ajándékozta a császár az askalóni királyi palotát is; mindezekből a birtokokból 60 talentum volt az évi jövedelme, azonban egész területét Archelaos ethnarchiája alá rendelték.
Herodes többi rokonának a végrendeletben kikötött hagyományok jutottak, de két hajadon lányának, az atyjuktól rájuk hagyott örökségen kívül, a császár még 500 000 ezüst drachmát ajándékozott, és férjhez adta őket Pheróras fiaihoz; sőt az egész hagyaték szabályozása után nekik ajándékozta még azt az 1000 talentumnyi összeget is, amelyet Herodes rá hagyott, és csak néhány kisebb értékű ékszert választott ki magának, emlékül az elhunyttól.


Flavius Josephus
A zsidó háború
(V. kiadás)
Görögből fordította:
Révay József az irodalomtudomány doktora