logo

V Sextilis AD

Herodes régi katonái fellázadnak. Judás, Simon és Athrongaios .

Ugyanebben az időben az ország más részeiben is nyugtalanság támadt; sokan elérkezettnek látták az időt arra, hogy az országot megkaparintsák. Így például Idumaeában Herodes 2000 régi harcosa fegyvert ragadott, és megtámadta a királyi csapatokat. Achiabos, a király unokaöccse vezette a harcot ellenük a legerősebb várakból, de óvakodott attól, hogy a síkságon ütközetbe bocsátkozzék velük. Továbbá a galileai Sepphórisban bizonyos Judás - annak az Ezékiás nevű rablóvezérnek a fia, aki valamikor ezt a tartományt dúlta-fosztogatta, akit azonban Herodes király foglyul ejtett - jelentékeny csapatot toborzott, elfoglalta a királyi fegyverraktárakat, felfegyverezte embereit, és megtámadta a trónkövetelőket.

Peraiában az elhunyt király egyik szolgája, Simon, aki szép szál ember volt, megkoronáztatta magát, összetoborozta a rablókat, és mindenfelé portyázott; a jerikói királyi palotát, valamint a gazdag emberek villáit felgyújtatta és a felgyújtott házakból könnyűszerrel dús zsákmányt harácsolt össze.
Idővel minden gazdag házat elhamvasztott volna, ha Gratus, a királyi gyalogság parancsnoka, a trachóni íjászokkal és harcedzett sebastei katonákkal nem támadta volna meg. Az ütközetben a peraiai rablók javarésze elesett, Simonnak pedig, mikor egy völgyszoroson át el akart menekülni, Gratus maga vágta le egyetlen csapással a fejét. Egy másik peraiai lázadó csapat a Jordán melletti Amathában felgyújtotta a királyi palotát.

Még egy Athrongaios nevű pásztor is szemet vetett a királyi méltóságra. Ez főképpen testi erejében és halálmegvető bátorságában bizakodott, valamint négy hasonszőrű testvérében. Mind a négyet megtette egy-egy fegyveres banda parancsnokának, és támadásokra indította őket, maga pedig király módjára a fontosabb ügyeket intézte. Ez az ember tehát megkoronáztatta magát, és testvéreivel együtt sokáig dúlta az országot. Fő céljuk volt leöldösni a rómaiakat és a királyi katonákat; de ha zsidókat kerítettek kézre, akikből ki lehetett zsarolni valamit, azokat sem kímélte.
Egyszer arra merészkedtek, hogy Ammaus mellett körülzártak egy egész római zászlóaljat, amely a légiónak élelmiszert és fegyvert szállított. Már lenyilazták Arius századost 40 legbátrabb katonájával együtt, és már ugyanez a sors fenyegette a többit is, amikor Gratus a sebastéiekkel segítségükre sietett, és megmentette őket.

Miután az egész háborúskodás alatt így garázdálkodtak honfitársaik és idegenek ellen, végre a testvérek közül hármat sikerült elfogni: a legidősebbet Archelaos, a másik kettőt pedig Gratus és Ptolemaios kerítette kézre; a negyedik becsületszóra megadta magát Archelaosnak. Csakhogy ez a sors csak jóval később érte utol őket; akkoriban, mint említettem, egész Judaeát dúlták-fosztogatták.


Flavius Josephus
A zsidó háború
(V. kiadás)
Görögből fordította:
Révay József az irodalomtudomány doktora