logo

V Sextilis AD

Herodes nagyszabású építkezései. Bőkezűsége. Jelleme .

Ugyanis uralkodásának 15. évében újjáépítette a templomot, kétszeresére bővítette a templom területét, és erős fallal vette körül, óriási költséggel és utolérhetetlen pompával. Erről különösen a templom körül épített oszlopcsarnokok tanúskodnak és az északi oldalához csatlakozó fellegvár.
A csarnokokat teljesen újonnan építtette fel, a várat pedig nagy költséggel újjáépíttette, úgyhogy olyan volt, mint valami királyi vár, s Antonius emlékére Antonius várnak nevezte. Királyi palotáját a felsővárosban építette fel, és két legnagyobb és legszebb szárnyát, amelyek még a templomnál is pompásabbak voltak, fejedelmi barátairól Kaisareionnak és Agrippeionnak nevezte el.

De nem csupán egyes épületeket szentelt e férfiak nevének és emlékezetének, hanem tiszteletükre városokat is nevezett el. Így Samaria földjén egy körülbelül 20 stadionnyi kerületű várost pompás fallal vett körül, 6000 lakost telepített bele, a legtermékenyebb földet osztotta ki köztük, hatalmas templomot építtetett az újonnan alapított városban, amely előtt másfél stadion területű szabad térség volt, és a császár tiszteletére a várost Sebasténak nevezte el. A város lakosainak kiváltságos alkotmányt adott.
Mikor a császár egyre újabb területeket adományozott Herodesnek, ott is templomot építtetett fehér márványból, mégpedig a Jordán forrásvidékén; ennek a helynek Paneion a neve. Itt égbenyúló hegycsúcs emelkedik, és a hegy alatt a völgy oldalában sötét barlang nyílik; belseje feneketlen szakadékba süllyed, és a szakadék mozdulatlan vízzel van tele, fenekét mérőón sem éri el. Kívül a barlang mellett források fakadnak, és egyesek véleménye szerint innen ered a Jordán. Erről azonban később szólok részletesebben.
Jerikóban is, Kypron vára és a régebbi királyi palota közt, nagyobb és kényelmesebb palotáit építtetett a király, s ezt ugyancsak barátairól nevezte el. Szóval alig volt hely országában, amelyet ne ékesített volna épületekkel a császár tiszteletére, ha a hely alkalmas volt rá. Miután a maga országát teleépítette templomokkal, a császár tartományaiban is emlékműveket emelt Augustus tiszteletére, és sok városban Kaisareionokat építtetett.
Miután úgy látta, hogy az a tengerparti város, amelynek Stratónos Pyrgos volt a neve, pusztulófélben van, de gyönyörű vidéke miatt alkalmas arra, hogy újjáépítse a császár tiszteletére, fehér márványból csakugyan újjá is építtette, pompás palotákkal ékesítette, és itt különösen megmutatta veleszületett nagyvonalúságát. Ugyanis Stratónos Pyrgos, Dóra és Joppé közt feküdt, és a két város közt egészen hosszú vonalon nem volt a tengerparton semmiféle kikötő, úgyhogy aki Föníciából erre hajózott Egyiptom felé, kénytelen volt a nyílt tengeren hányódni a veszedelmes téli viharokban, amelyek - ha mérsékelt erejük volt is - akkor is oly erővel csapkodták a sziklákhoz a hullámokat, hogy messze területen vadul felkorbácsolták a tengert. A király becsvágya és pazar bőkezűsége legyőzte a természetet, és olyan kikötőt alkotott, amely nagyobb volt, mint a Peiraieus, belsejében pedig számos horgonyzó helyet építtetett.

Ámbár ez a hely meglehetősen kedvezőtlen volt, mégis éppen ez fokozta a király becsvágyát, hogy olyan művet alkosson; amely keményen dacolhat majd a tengerrel, és emellett olyan művészien szép, hogy a belefektetett óriási munkát semmivel sem árulja el. Mindenekelőtt tehát a kikötőnek szánt területet az imént említett hosszúságban kimérette és aztán 50 láb hosszú, 9 láb magas és 10 láb széles hatalmas sziklatömböket süllyesztett a vízbe, 20 rőfnyi mélységben.
Miután így a mélységet kitöltötte, a töltésnek vízből kiálló felületét 200 lábnyira kiszélesíttette: ebből 100 lábnyi azért készült, hogy megtörje a tenger hullámait, ennek a résznek Prokymia (hullámtörő) volt a neve; a másik 100 láb volt az alapja a kikötő körül épített falnak; ezt igen magas tornyokkal tarkázta, amelyek közül a legnagyobbat és legszebbet Drususról, a császár mostohafiáról, Druseionnak neveztek el.

A kikötőben rengeteg raktár volt az áruk elhelyezésére, és előttük körben széles sétány, ahol az utasok kényelmesen körbejárhatták a kikötőt. A kikötő bejárata észak felől volt, mert az északi szél általában itt a legenyhébb. A bejárat mindkét oldalán lábazatokon nyugvó 3-3 óriási méretű szobor volt, amelyeket balról zömök torony, jobbról pedig egymással összekötött egyenes oszlopok tartottak; ezek az oszlopok nagyobbak voltak, mint a velük szemben álló torony.
A kikötő környékén az épületek ugyancsak fehér márványból voltak, s a város utcái egy-mástól egyenlő távolságban mind a kikötőbe vezettek. A kikötő bejáratával szemben egy magaslaton hatalmas és gyönyörű templomot építtetett a császár tiszteletére; ebben volt a császár óriási szobra, méltó párja az olympiai Zeusnak, továbbá Roma szobra, amely Héra argosi szobrának mintájára készült. Herodes a várost a tartománynak, a kikötőt az odajáró hajósoknak szentelte, az egész építkezés dicsőségét pedig a császárnak, akiről a várost Kaisareiának nevezte el.

Az ott emelt egyéb épületek, az amphitheatrum és a színház, továbbá a piactér ugyancsak méltók voltak ahhoz, akinek a nevét viselték. Ezután a király ötévenként visszatérő játékokat alapított; ezeket a császárról nevezte el, és az első játékokra, a 192. olympiason, maga tűzte ki a jelentékeny versenydíjakat; nemcsak a győztest, hanem a második és harmadik helyezettet is díjakkal tüntette ki. Azután újjáépíttette a háborúban elpusztult Anthédón tengerparti várost, és Agrippeionnak nevezte el; sőt barátja iránt érzett mérhetetlen szeretete jeléül annak nevét az újonnan épített templomkapura is rávésette.

A gyermeki szeretetnek is felülmúlhatatlan példája volt. Atyja emlékére országának legszebb síkságán, amelynek kitűnő vízhálózata volt, és ahol rengeteg fa tenyészett, várost alapított, amelyet Antipatrisnak nevezett el. Anyjának pedig Jerikó fölött újonnan megerősített, rendkívül erős és szép várat szentelt, amelyet Kypronnak nevezett; testvéréről, Phasaelről nevezte el a jeruzsálemi Phasael-bástyát, amelynek alakját és páratlan pompáját majd később írom le. Ugyancsak Phasael tiszteletére alapította Phasaélis városát, a Jerikótól északi irányban húzódó völgy oldalában.

Miután így megörökítette rokonainak és barátainak emlékét, a maga dicsőségéről is gondoskodott: az Arábia felé eső hegyvidéken várat építtetett, amelyet a maga nevéről Hérodeionnak nevezett el.
Ugyanígy nevezte el azt a Jeruzsálemtől 60 stadionnyira emelkedő, női mell alakú dombot is, amelyet emberkéz emelt; ezt káprázatos pompával beépíttette. Ugyanis csúcsát kerek tornyokkal vette körül, és a várfalon belül eső területet pompás palotákkal építtette be, amelyeknek nemcsak belsejük volt káprázatos, hanem falaik, oromzataik és tetőzeteik is pazar pompában ragyogtak.
Azután óriási költséggel messziről bővizű vízvezetéket építetett, és vakító fehér márványból 200 lépcsőfokos feljáratot; mert a domb meglehetősen magas volt, és mint említettem, emberkéz emelte. A domb tövében is palotákat építtetett udvartatásának és kíséretének, és ezeket is olyan pompával ékesítette, hogy a telep olyan volt, mint valami város, és olyan terjedelmű, mint egy királyi vár.

Miután ezeket a nagyszabású építkezéseket befejezte, egész sor külföldi várossal is éreztette fejedelmi bőkezűségét. Így Tripolisban, Damaskosban és Ptolemaisban tornacsarnokokat építtetett, Byblosban városfalat, Bérytosban és Tyrosban oszlopcsarnokokat, templomokat és piactereket, Sidónban és Damaskosban színházakat, a tengerparti Laodikeiában vízvezetéket, Askalónban pompás fürdőket és kutakat, ezenkívül pedig remekművű és hatalmas oszlopcsarnokokat. Más varosoknak ligeteket és réteket adományozott, sok város földterületeket is kapott tőle, mintha csak országához tartoztak volna.

Külföldi tornacsarnokok vezetőinek állandó évi járadékot utalt ki, így például Kós szigetén, azzal a feltétellel, hogy mindig legyenek versenydíjaik. Továbbá gabonát adományozott minden városnak, amely szükséget szenvedett: a rhodosiaknak gyakran és különféle alkalmakból nagy összegeket adományozott hajóhadaik fölszerelésére; a pythiai Apollón leégett templomát saját költségén felépítette, úgyhogy szebb lett, mint volt. Minek soroljam fel azokat az adományokat, amelyekkel Lykia és Samos lakosait elhalmozta, vagy azt a bőkezűséget, amellyel egész Iónia éhínségét annyiszor enyhítette? Vajon nincs-e tele Athén és Lakedaimón, Nikopolis és a mysiai Pergamos város Herodes fogadalmi ajándékaival? És vajon Antiochia főutcáját, amely olyan piszkos volt, hogy már emberek sem jártak benne, nem ő köveztette-e ki fényes márvánnyal 20 stadion hosszúságban, és az eső ellen nem ő ékesítette-e ugyanilyen hosszú oszlopcsarnokkal?
Ha el is lehetett mondani, hogy ezek a jótéteményei elsősorban azoknak a városoknak váltak javukra, amelyek részesültek benne, viszont az, amit Élisnek ajándékozott, nem csupán Görögország kincse volt, hanem az egész világé, ameddig csak az olympiai játékok híre eljutott. Tudniillik mikor látta, hogy a játékok már-már hanyatlanak, mert nincs elegendő pénz, és ezzel a régi Hellasnak ez az egyetlen hagyománya már-már pusztulóban van; nemcsak hogy azon az olympiason, amelynek évében a tengeren át Rómába utazott, részt vett a versenybíróságban, hanem minden időkre bizonyos jövedelmeket rendelt; amelyekkel megörökítette a versenybírói működését. De vége-hossza nem volna, ha fel akarnám sorolni, mennyi adósságot és tartozást engedett el; csak példaképpen említem Phasaélis és Balanea városokat, valamint sok más várost Kilikia határán; amelyeken évi adójuk csökkentésével segített.
Bőkezűségének csak az a félelem szabott határt, hogy ezzel talán irigységet kelt, vagy abba a gyanúba keveredik, mintha távolabbi terveket forgatna fejében azzal, hogy a városokhoz sokkal bőkezűbb volt, mint igazi uraik.

Kiváló jelleméhez méltó volt teste is. Fiatal korától fogva kitűnő vadász volt, s ebben nagy előnyére vált ügyessége a lovaglásban. Így például egyszer egy nap alatt 40 vadat ejtett el; országában ugyanis bőven tenyészik a vaddisznó, de még sokkal több a szarvas és a vadszamár.
Herodes páratlanul vitéz katona is volt, és a tornagyakorlatokban is mindenki félt tőle: mert látták, hogy a dárdavetésben felülmúlhatatlan és a nyíllövésben biztos. Ezeken a kiváló szellemi és testi tulajdonságain kívül a szerencsének is különös kegyeltje volt, mert háborúban ritkán szenvedett vereséget, és ha szenvedett is, sohasem ő maga volt az oka, hanem vagy árulók, vagy pedig katonáinak a meggondolatlansága.


Flavius Josephus
A zsidó háború
(V. kiadás)
Görögből fordította:
Révay József az irodalomtudomány doktora