logo

V Sextilis AD

Herodes leleplezi Antipatros merényletét .

Nemsokára azonban Antipatrost, a bűn értelmi szerzőjét is utolérte a bűnhődés, mégpedig éppen Pheróras halála adott rá alkalmat. Tudniillik a halottnak néhány felszabadított rabszolgája mély szomorúsággal jelentkezett a királynál, és közölte vele, hogy testvére méregtől halt meg: felesége valami szokatlan módon elkészített ételt tálaltatott neki, s amint evett belőle, rögtön megbetegedett: elmondták, hogy két nappal ezelőtt anyósa és nővére megérkezett Arábiából egy javasasszonnyal, hogy Pherórasnak szerelmi bájitalt készítsen. Ehelyett azonban az asszony Syllaios unszolására, aki régi ismerőse volt, halálos mérget adott neki. A királyt megrendítette a gyanú, és néhány rabszolgalányt és szabad szolgálólányt kínvallatás alá fogott; az utóbbiak közül az egyik a kínzás hatása alatt felkiáltott: „Büntesse meg az Isten, az ég és föld ura Antipatros anyját, mert ő az oka szenvedéseinknek.”

Ennek a nyilatkozatnak alapján a király hozzáfogott a nyomozáshoz. A kínpadra vont szolgálólány ekkor elárulta, milyen bizalmas viszonyban volt Antipatros anyja Pherórasszal és asszonyaival, elárulta titkos összejöveteleiket, és azt is bevallotta, hogy Pheróras és Antipatros, valahányszor a királytól jöttek, az asszonyokkal egész éjjel dorbézoltak, miután eltávolították a férfi és női szolgaszemélyzetet. Ezt a vallomást az egyik szabad szolgálólány tette.
Ezután Herodes a rabszolgalányokat is egyenként kínvallatásra fogta, és mind ugyanazt vallották, amit az először kihallgatott szolgáló, de még megtoldották azzal, hogy Antipatros és Pheróras megegyeztek, hogy az előbbi Rómába utazik, az utóbbi pedig visszavonul Peraiába; mert ismételten úgy nyilatkoztak, hogy Herodes, miután eltette láb alól Alexandert és Aristobulost, most rajtuk és feleségeiken tölti ki majd dühét; mert senki sincs biztonságban olyan embertől, aki meg tudta gyilkolni Mariamnét és fiait; ennélfogva tanácsosabb, amennyire csak lehet, kitérni ennek a vadállatnak az útjából.

Antipatros sűrűn panaszkodott anyjának is, hogy atyja napról napra fiatalosabb, ő pedig már meg is őszül, s még talán meg is hal, mielőtt valóban uralomra jutna. De még abban az esetben is, ha Herodes előbb hal meg - s még erre is sokáig kell várakozni -; csak rövid ideig élvezheti uralmát, mert a sárkányfejek; Aristobulos és Alexander fiai, idestova felnőnek, és az ő gyermekeinek már semmi reményük sem lehet, mert a király végrendeletében nem ezeket, hanem Mariamne fiát, Herodest jelölte ki Antipatros halála után utódjának. De nagyon csalódik a vénember, ha azt hiszi, hogy a végrendeletét nem lehet megváltoztatni; majd ő, Antipatros, gondoskodik róla, hogy a királynak egy utódja se maradjon életben. Nem volt még apa, aki annyira gyűlölte volna gyermekeit, mint Herodes, de testvéreit még jobban gyűlöli. Így például legutóbb is 100 talentumot ajándékozott neki, hogy ne érintkezzék többé Pherórasszal. Mikor ezt kérdezte tőle: „Mivel bántottuk meg a királyt?”
Antipatros ezt felelte rá: „Örülhetünk, hogy ha már mindenünkből kifosztott, meghagyta a puszta életünket. De lehetetlenség ennek a gyilkos szörnyetegnek a karmaiból kimenekülni, hiszen még azt sem nézi jó szemmel, ha valakivel barátkozik az ember. Most természetesen még titokban találkozunk, de nemsokára nyíltan is megtehetjük ezt, ha akadnak majd köztünk bátor és erős férfiak.”

Ezt vallották a kínpadra vont rabszolgalányok, és még hozzátették: Pheróras velük együtt Peraiába akart szökni. A király előtt különösen hitelt szerzett ezeknek a vallomásoknak a 100 talentum említése, mert erről csak négyszemközt beszélt Antipatrosszal. Emiatt tehát először Antipatros anyja, Dóris ellen robbant ki a haragja. Visszavette tőle azt a sok talentum értékű ékszert, amit előbb ajándékozott neki, és másodszor is kiutasította az udvarból, Pheroras asszonyait azonban levétette a kínpadról és ápoltatta. Innen kezdve azonban örökös aggodalomban élt; a legcsekélyebb gyanú is felizgatta, és egész sor ártatlan embert kínpadra vonatott, csak hogy el ne szalasszon egyetlen bűnöst sem.

Így került sor a samariai Antipatrosra is, fiának, Antipatrosnak intézőjére. Ez a kínzások hatása alatt bevallotta, hogy gazdája egyik barátja, Antiphilos útján halálos mérget hozatott Egyiptomból, hogy meggyilkolja a királyt. A mérget Antiphilostól Antipatros nagybátyja, Tehudión kapta meg, és adta át Pherórasnak, akit Antipatros megbízott, hogy Herodest mérgezze meg azalatt, amíg ő maga, minden gyanútól távol, Rómában tartózkodik. Pheróras a mérget feleségének adta át megőrzésre.
A király azonnal magához hívatta az asszonyt, és megparancsolta, hogy a rábízott tárgyat adja ki. Az asszony el is ment, látszólag azért, hogy elhozza; amit kértek tőle, közben azonban levetette magát a háztetőről, hogy megmeneküljön a király által elrendelt vizsgálattól és kínvallatástól. De Isten végzéséből, aki meg akarta büntetni Antipatrost, nem a fejére, ha-nem más testrészére esett, és nem halt meg. A király, amikor eléje vezették, frissítőkkel magához térítette, mert az esés következtében még ájuldozott, és aztán megkérdezte, miért ugrott le: ha megvallja az igazat, akkor minden büntetést elenged neki, és erre meg is esküdött; de ha bármit is eltitkol; úgy szétmarcangoltatja testét a kínpadon, hogy a temetésre semmi sem marad belőle.

Erre némi habozás után így válaszolt az asszony: „Minek titkolódzam tovább, ha már Pheróras úgyis halott? És minek kíméljem Antipatrost. aki mindnyájunkat el akart pusztítani? Halld meg tehát, király, és rajtad kívül a csalhatatlan Úr-isten legyen a tanúm, hogy az igazat mondom. Mikor te könnyes szemmel ott voltál Pheróras halálos ágyánál, odahívott magához, és így szólt hozzám: - Kedves feleségem, nagyon tévedtem testvéremnek irántam táplált érzelmei felől; gyűlöltem őt, aki őszintén szeretett, és meg akartam gyilkolni azt, aki már most mikor még meg sem haltam, mélységesen gyászol engem. Én persze elveszem méltó jutalmamat rosszindulatomért; te azonban hozd ki a neki szánt mérget, amelyet Antipatros itt hagyott nálunk, és amelyet te őrzöl, és itt, szemem láttára azonnal semmisítsd meg, nehogy még a sírban is gyötörjön a lelkiismeret. - Parancsát végrehajtottam, előhoztam a mérget, és nagyobb részét a szeme láttára tűzbe dobtam, a többit azonban megtartottam magamnak szükség esetére, mert féltem tőled.”

Amikor ezt elmondta, odaadta a dobozt, amelyben még volt egy kis méreg. A király pedig Antiphilos anyját és testvérét kínvallatás alá fogta; ezek csakugyan bevallották, hogy a dobozt Antiphilos hozta Egyiptomból, s a méreggel együtt testvérétől kapta, aki orvos Alexandriában. Így Alexandernek és Aristobulosnak a palotában bolyongó szelleme napvilágra hozta a titkos bűnöket, és most már azoknak is felelniük kellett, akikre eddig a gyanú árnyéka sem vetődött. Mert Mariamnéra, a főpap lányára is rábizonyult, hogy tudott az összeesküvésről, tulajdon testvérei vallották be a kínpadon. Az anya bűntettéért a király a fiát büntette meg, mert az Antipatros utódjául kijelölt Herodest kitörölte végrendeletéből.


Flavius Josephus
A zsidó háború
(V. kiadás)
Görögből fordította:
Révay József az irodalomtudomány doktora