logo

V Sextilis AD

Az ál-Alexander. Archelaos száműzetése Viennába és halála .

Ugyanebben az időben egy fiatalember érkezett Rómába, aki zsidó születésű volt, de Sidónban egy felszabadult római rabszolgánál nevelkedett, s abban a reményben, hogy nem tudják leleplezni - azon az alapon, hogy nagyon hasonlított rá -, kiadta magát Alexandernek, akit Herodes kivégeztetett. Egyik földije segítette ebben, aki mindenről pontosan értesült, ami a királyi palotában történt; ennek a sugalmazására azt híresztelte, hogy a hóhérok, akiket megbíztak azzal, hogy őt és Aristobulost kivégezzék, szánalomból szökni engedték őket, és hozzájuk hasonló emberek hulláját csempészték be helyettük. Ezekkel a hazugságokkal sikerült félrevezetnie a krétai zsidókat és bőséges útiköltséget kicsikarni tőlük. Ezután Mélosba hajózott, ott is hitelre talált, még dúsabb adományokat zsarolt ki, és vendéglátó gazdáit végre rávette, hogy vele együtt utazzanak Rómába.
Miután partra szállt Dikaiarchiában, és az ottani zsidóktól is adományokat zsarolt ki, állítólagos atyjának barátai úgy kísérték tovább, mint valami királyt. Egyébként a külső hasonlóság tökéletes volt, s még azok is megesküdtek rá, hogy valóban Alexander, akik ezt látták és jól ismerték. Róma egész zsidósága összecsődült, hogy lássa, mérhetetlen embertömeg zsúfolódott össze az utcákon, amerre vitték; tudniillik a mélosiak annyira belehabarodtak, hogy trónuson vitték, és saját költségükön királyi ruházatot szereztek neki.

A császár, aki világosan emlékezett Alexander arcvonásaira -hiszen ott állt előtte, mikor Herodes vádat emelt ellene -, mielőtt még látta volna a csalót, máris bizonyosan tudta, hogy itt hasonlóságon alapuló csalásról van szó. Azonban, hogy a kedvezőbb lehetőségnek is helyt adjon, elküldött egy bizonyos Keladost, aki Alexandert nagyon jól ismerte, azzal a megbízatással, hogy vezesse elé a fiatalembert. Mindjárt első pillantásra észrevette, hogy ez más arc, és mivel az idomtalan test rabszolgára vallott, azonnal megállapította, hogy szélhámossal van dolga.
Különösen felháborította az a szemtelenség, amellyel ez az ember, amikor Aristobulos felől érdeklődött nála, azt állította, hogy Aristobulos él, de szándékosan Kypros szigetén maradt, hogy tőrbe ne ejtsék; mert ha nincsenek együtt, nehezebb mindkettőjüket kézre keríteni. Kelados most félrehívta ezt az embert, és négyszemközt ezt mondta neki:
„A császár megkegyelmez az életednek, ha megmondod, ki bujtott fel erre a szélhámosságra.”

A fiatalember megígérte, hogy őszinte vallomást tesz, Keladosszal együtt visszament a császárhoz, és megnevezte azt a zsidót, aki az ő hasonlóságát Alexanderhez harácsolásra használta fel; elmondta: minden városban több ajándékot szedtek össze, mint Alexander egész életében.
A császár elnevette magát; az ál-Alexandert, mivel óriási erejű volt, az evezősök közé osztotta be, a felbujtót pedig kivégeztette. A mélosiak, a császár véleménye szerint, éppen eléggé megbűnhődtek az ostobaságukért azzal, hogy oly sok pénzt vesztettek a szélhámoson.

Midőn Archelaos elfoglalta ethnarchiáját, eszébe jutottak a régebbi lázadások, és ezért nemcsak a zsidókkal, hanem a samariaiakkal is oly kegyetlenül bánt, hogy mind a két nép követséget küldött a császárhoz, és bepanaszolta. Erre uralkodásának kilencedik évében a császár a galliai Vienna városába száműzte, vagyonát pedig a császári kincstár javára lefoglalta.
Mielőtt Augustus maga elé idézte volna, állítólag álomlátása volt; úgy rémlett neki, hogy kilenc duzzadó, érett kalászt látott, amelyeket ökrök lelegeltek. Rögtön hívatta a jósokat és a chaldaeusokat, és megkérdezte tőlük, mit jelent az álom. Az egyik így; a másik úgy magyarázgatta, de egy bizonyos Simon, aki az esszénus szektához tartozott, úgy magyarázta, hogy a kalászok éveket jelentenek, az ökrök pedig a helyzet változását, mivel a szántással megváltoztatják a föld külsejét; tehát Archelaos annyi évig uralkodik, amennyi a kalászok száma, és változatos sorsfordulatok után meghal. Archelaost az álomfejtés után öt nappal Rómába idézték törvény elé.

Érdemes megemlíteni, hogy felesége, Glaphyra, Archelaos kappadokiai király leánya, aki korábban Alexander felesége volt, ugyancsak álmot látott. Ez az Alexander annak az Archelaosnak a testvére volt, akiről az imént beszéltem, és atyjának; Herodesnek a parancsára végezték ki, mint már fentebb elmondtam. Férjének halála után Glaphyra feleségül ment Juba libyai királyhoz, ennek halála után pedig hazatért, és özvegyi sorban atyjánál élt. Itt látta meg Archelaos ethnarcha, és annyira megszerette, hogy azonnal elvált feleségétől, Mariamnétól, és feleségül vette Glaphyrát.
Nem sokkal Judaeába érkezése után az asszony azt álmodta, hogy ott áll előtte Alexander, és így beszél hozzá: „Be kellett volna érned a libyai házassággal; de neked ez nem volt elég, hanem visszatértél házamba, harmadszor is férjhez mégy, és még hozzá a testvéremhez, te vakmerő asszony! Ezt a szégyent nem bírom elviselni, hanem újra visszaveszlek, akár akarod, akár nem.”

S valóban, Glaphyra két napra rá, hogy elmondta ezt az álmot, meghalt.


Flavius Josephus
A zsidó háború
(V. kiadás)
Görögből fordította:
Révay József az irodalomtudomány doktora