logo

V Sextilis AD

Aristobulos és Hyrkanos főpapok halála. Mariamne kivégzése .

Külső szerencséjét azonban a sors családi bajokkal keserítette meg, és éppen az az asszony volt szerencsétlenségeinek oka; akit mélységesen szeretett. Ugyanis miután uralomra jutott, elbocsátotta ama Dóris nevű jeruzsálemi feleségét, akit még magánember korában vett el, és feleségül vette Mariamnét, Aristobulos fiának, Alexandernek leányát. Ez a házasság szüntelen viszálykodást okozott családjában, különösen mióta Rómából visszatért.
Mariamne fiai kedvéért mindenekelőtt kiutasította a városból Dóristól született fiát, Antipatrost, és csak ünnepnapokon engedte a városban tartózkodni. Azután kivégeztette feleségének nagyapját, Hyrkanost - aki Parthiából jött hozzá -, éspedig azért, mert összeesküvéssel gyanúsította. Hyrkanost elfogta Barzapharnes, mikor betört Syriába; azonban az Euphratesen túl lakó törzsrokonai megsajnálták, és kieszközölték szabadonbocsátását.

Ha hallgatott volna figyelmeztetésükre, hogy ne menjen Herodeshez, életben maradhatott volna, azonban unokája házassága volt a csalétek, amely halálát előidézte, mert ebben az új rokonságban bizakodva és túlságos honvágya miatt mégis hazatért. Herodes egyébként nem azért lett ellensége, mintha csakugyan a királyságra tört volna, hanem azért, mert a korona jog szerint őt illette meg.
Herodesnek öt gyermeke született Mariamnétől, két leánya és három fia. Legkisebb fia Rómában halt meg, ahol nevelték, a két idősebbet részben anyjuk előkelő származása miatt, részben pedig, mert valóságos uralkodása idején születtek, valóban királyi nevelésben részesítette. Erre még inkább Mariamne iránti szerelme indította, amely napról napra hevesebben lobogott benne, úgyhogy akármivel bántotta meg az imádott asszony; szinte észre sem vette. Mert amennyire ő szerette Mariamnét, annyira gyűlölte őt az asszony. S mivel alapos okai voltak erre a gyűlölködésre, s az a tudat, hogy Herodes imádja, elbizakodottá tette, nyíltan szemére vetette azt a gazságot, amit nagy-atyjával és testvérével, Aristobulosszal elkövetett. Mert ez, ámbár még igen fiatal volt, ugyancsak nem kímélte; előbb 17 éves korában kinevezte főpapnak, és alighogy méltóságát elfoglalta; kivégeztette. Ugyanis mikor Aristobulos egy ünnepen templomi öltözetben az oltárhoz lépett, láttára a nép sírt gyönyörűségében, és ez elegendő ok volt arra, hogy a fiatalembert még azon az éjszakán Jerikóba küldje, és ott néhány galatával, akiket erre a célra küldött oda, fürdés közben a tóba fulassza.

Mariamne ezek miatt a gyalázatosságok miatt szemrehányásokat tett a királynak, a nővérét és anyját is súlyos szidalmakkal illette. Herodes oly szenvedélyesen szerette, hogy csak hallgatott; a két asszony azonban felbőszítette; hogy a királyt ráuszítsák, Mariamnét házasságtöréssel vádolták meg.
Állításuk bizonyságára egyebek közt felhozták, hogy arcképét elküldte Egyiptomba Antoniusnak, és így érzéki vágyakozásában a távolból szinte felajánlotta magát annak az embernek, akiről mindenki tudta, hogy kéjenc, és ha kell, erőszakhoz is folyamodik. Ez a közlés villámcsapásként érte Herodest, akit szerelme egyébként is határtalanul féltékennyé tett. És mivel eszébe jutott Kleopatra kegyetlensége is, aki miatt Lysanias királynak és Malchos arab királynak is meg kellett halnia, nemcsak attól félt, hogy feleségét elveszik tőle, hanem már a maga élete miatt is aggódott.

Tehát mikor el kellett utaznia, nővérének, Saloménak férjére, Józsefre bízta a feleségét, aki megbízható ember volt, és már a rokonság miatt is hűséges híve; titkon megbízta, hogy ha Antonius őt, a királyt megölné, ölje meg feleségét. József azonban elárulta a titkot, nem rossz szándékkal, hanem azért, hogy még jobban bizonyítsa Mariamne előtt a királynak iránta érzett szerelmét, aki még a halálban sem akar elválni tőle. Mikor Herodes visszajött, és bizalmas együttlétük alkalmával újra meg újra hangoztatta szerelmét, és fogadkozott, hogy soha más nőt ilyen forrón nem szeret, Mariamne így felelt:
„Mindenesetre bebizonyítottad szerelmedet, mikor Józsefnek azt a parancsot adtad, hogy öljön meg.”

Herodes, amint meghallotta, hogy a titkot elárulták; szinte magánkívül kiáltozta, hogy József sohasem árulta volna el ezt a titkot, ha az asszony nem folytatott volna bűnös viszonyt vele. Fékezhetetlen dühében kiugrott az ágyból, és fel-alá rohant palotájában.
Nővére, Salome, megragadta ezt az alkalmat, amely a rágalmazásra éppen kapóra jött, és megerősítette őt József elleni gyanújában. Herodes magánkívül volt a dühtől és féltékenységtől, és parancsot adott, hogy mind a kettőt azonnal végezzék ki. De alighogy haragja lecsillapodott, újra fellángolt szerelme. Sőt sóvárgása oly forró volt, hogy el sem akarta hinni Mariamne halálát, hanem fájdalmában úgy beszélt hozzá, mintha még mindig élne. Végre idővel éppoly forrón meggyászolta a halottat, mint ahogy életében szerette.


Flavius Josephus
A zsidó háború
(V. kiadás)
Görögből fordította:
Révay József az irodalomtudomány doktora