logo

V Sextilis AD

Archelaos trónralépése. Lázadás Jeruzsálemben. A lázadás leverése .

Archelaos kénytelen volt Rómába utazni, és ez megint zavargások oka lett. Miután atyját hét napig gyászolta, és a népnek pazar halotti lakomát adott (ennek a szokásnak következtében sok zsidó elszegényedik, mert úgyszólván kényszer a gyászolókat megvendégelni, ugyanis ennek elmulasztását tiszteletlenségnek tartják), fehér ruhát öltött, és elment a templomba, ahol a nép mindenféle jókívánságokkal üdvözölte. Azután maga is köszöntötte a népet aranytrónusáról, amely magas emelvényen állt; megköszönte, hogy olyan kegyelettel vettek részt atyja temetésén, valamint azt is, hogy neki úgy hódoltak, mintha máris király volna.

Egyelőre azonban, folytatta, nemcsak a királyi hatalmat nem óhajtja gyakorolni, hanem még a királyi címet sem használja mindaddig, amíg a császár el nem ismeri utódlási jogát, mert a végrendelet értelmében a végső döntés őt illeti; ezért nem fogadta el Jerikóban sem a királyi koronát, amelyet a katonák a fejére akartak tenni; egyébként hűségükért és hódolatukért majd akkor rója le háláját a hadseregnek és a népnek, ha illetékes helyen végleg elismerik királynak. Akkor majd igyekszik mindenben jobb lenni hozzájuk atyjánál.

A nép nagyon örült ennek, és mindjárt felcsigázott követelésekkel tette próbára Archelaos hajlandóságát. Egyesek adókönnyítést követeltek, mások a vámok elengedését, némelyek pedig a foglyok szabadon bocsátását. Archelaos, hogy megszerettesse magát a néppel, mindenbe beleegyezett, azután pedig áldozatot mutatott be, és kíséretével ünnepi lakomához ült. Estefelé szép számmal összeverődtek az elégedetlenek, akik - miután a királyért a nyilvános gyász véget ért - most már a maguk gyászának is kifejezést akartak adni, és azok miatt siránkoztak, akiket Herodes a templomkapu fölött elhelyezett aranysas elpusztítása miatt kivégeztetett. Nem színlelt gyász volt az, ami most az egész várost betöltötte, hanem megrendítő zokogás és szívből jövő siránkozás azokért a férfiakért, akik, mint mondták, az ősi törvényekért és a templom szentségéért áldozták fel életüket. A tömeg egyre azt kiáltozta, hogy halálukért azokon kell bosszút állni, akiknek Herodes hivatalokat és méltóságokat adományozott; mindenekfölött azonban mondjon le az a főpap, akit ő nevezett ki, és adja át a helyét jámborabb és tisztább embernek.
Emiatt Archelaos nagyon felháborodott, de tekintettel utazásának sürgősségére, egyelőre tartózkodott minden megtorlástól. Ugyanis attól tartott, hogy ha magára haragítja a népet, az elégedetlenség annyira fokozódik, hogy még utazását is meghiúsíthatja. Ezért az elégedetleneket nem erőszakkal, hanem inkább jóságos szavakkal igyekezett megnyugtatni, és kiküldött egy törzstisztet, hogy „nyugalomra intse őket. De amint ez belépett a templomba, még szóhoz sem juthatott, mert kődobálással elkergették, s Archelaos embereit, akiket ez után kiküldött, hogy észre térítsék a népet, ugyancsak dühös kiáltozással elzavarták.

Nyilvánvaló volt, ha erősítést kapnak, nem lehet féken tartani őket, és éppen ebben az időben rengeteg vidéki csődült össze a városban a vallási ünnepekre, mert közeledett a kovásztalanok ünnepe, amit a zsidók húsvétnak neveznek, és rengeteg áldozat bemutatásával ünnepelnek meg. Azok, akik az írástudókat gyászolták, együtt maradtak a templomban, és innen szították a lázadást.
Archelaos emiatt megijedt, s nehogy a lázadás az egész népet megmételyezze, titokban kiküldött egy ezredest egy zászlóalj élén azzal a paranccsal, hogy tartóztassa le a főkolomposokat. A tömeg azonban rávetette magát a katonákra, és sokat halálra kövezett közülük; maga az ezredes is megsebesült, és csak éppen hogy megmenekült. Ezután a lázadók, mintha semmi sem történt volna, hozzáfogtak az áldozatok bemutatásához. Archelaos látta, hogy vérontás nélkül nem lehet megfékezni a népet, tehát kivezényelte ellenük az egész haderőt, mégpedig a gyalogos csapatokat zárt rendben a városba, a lovasságot pedig a mezőre. Ezek aztán áldozat közben megrohanták a lázadókat, és körülbelül 3000 embert lemészároltak, a nép többi része pedig a közeli hegyekbe szétszéledt.

Archelaos hírnököket küldött utánuk azzal a paranccsal, hogy mindenki térjen vissza otthonába; erre aztán mindenki otthagyta az ünnepet, és hazatért.

Flavius Josephus
A zsidó háború
(V. kiadás)
Görögből fordította:
Révay József az irodalomtudomány doktora