logo

V Sextilis AD

Archelaos ismét kibékíti Alexandert és Pherórast Herodessel .

Midőn Alexander látta, hogy atyját lehetetlen más meggyőződésre bírnia, elhatározta, hogy bátran szembeszáll a veszéllyel. Ennélfogva négy könyvet írt ellenségei ellen, amelyekben bevallotta ugyan az aljas merényletet, egyúttal azonban legtöbb ellenséget is, elsősorban Pherórast és Salomét megvádolta bűnrészességgel. Azt állította, hogy ez az utóbbi egyszer éjjel Belopózott hozzá, és őt együtthálásra kényszerítette. Ezek a súlyos vádaktól hemzsegő könyvek a legbefolyásosabb személyek ellen - már a király kezében voltak, mindőn Archelaos, veje és leánya miatti aggodalmában, gyorsan Judaeába sietett; leánya ügyes segítőtárs volt a bajban, mert értette a módját, hogyan hárítsa el a veszélyt, amely a király részéről fenyegette őket. Amint belépett Herodeshez, így kiáltott fel:
„Hol az az én átkozott vőm, hol van az az apagyilkos, hogy tulajdon kezemmel zúzzam szét a fejét? A leányomat is együtt akarom agyonverni azzal a híres férjével, mert ha nem is vett részt a merényleteiben, mégis becstelenné vált azzal, hogy ilyen embernek a felesége. Csak azon kell csodálkoznom, hogy ekkora türelmet tanúsítottál a veszélyben, és hogy Alexander még mindig él. Mert midőn Kappadokiából ide siettem, magától értetődőnek gondoltam, hogy már régen kivégeztetted, és leányomat most majd közösen vonjuk felelősségre, akit pedig azért adtam hozzá feleségül, mert tiszteltelek téged és országodat. Most tehát mind a kettőnek a sorsa felől kell döntenünk, és ha te esetleg túlságosan atyai és lágyszívű volnál ahhoz, hogy megbüntesd fiadat, aki az életedre tört, akkor cseréljünk szerepet, és mindegyikünk vegye magára a másiknak a haragját.”

Archelaos ezekkel a hangzatos szavakkal bizalmat ébresztett Herodesben, habár ez eleinte meglehetősen tartózkodóan viselkedett. Herodes mindjárt oda is adta neki az Alexandertől írt könyveket, minden fejezetnél megállt, és megtárgyalta vele a tartalmát. Ezt az alkalmat ragadta meg Archelaos, hogy ravaszul kieszelt tervét végrehajtsa, és szinte észrevétlenül az iratban megnevezett személyekre, főképpen Pherórasra terelje a gyanút. Mikor észrevette, hogy a király egyre jobban hitelt ad szavainak, így folytatta:
„Meg kell vizsgálnunk, vajon nem ez a sok gazember állított-e csapdát a fiatalembernek, mert arról szó sem lehet, hogy ő áskálódott volna ellened. Hiszen tulajdonképpen semmi ok sincs rá, miért ártotta volna bele magát ilyen gazságba, mikor már most is királyi tiszteletben részesül, és kilátása van a trónra; bizonyára kellett lenni felbújtóknak; akik fiatalos könnyelműségével visszaéltek. Az efféle emberek rendszerint nemcsak fiatal, hanem idősebb embereknek is elcsavarják a fejét, és előkelő családokat, egész országokat is romlásba döntenek.”

Ezek a fejtegetések tetszettek Herodesnek, és minél jobban enyhült haragja Alexander iránt, annál jobban haragudott Pherórasra, mert tulajdonképpen ő volt a középpontja ennek a négy könyvnek. Midőn tehát észrevette a király izgatott hangulatát és Archelaos nagy befolyását, aljas módon akarta megmenteni az életét, ha becsületes úton nem sikerült. Nem törődött tehát tovább Alexanderrel, hanem Archelaoshoz folyamodott.
Ez megmondta neki: semmi lehetőséget sem lát arra, hogy a veszedelemből kiszabaduljon, mivel rengeteg vád van ellene; ezekből világosan kiderül, hogy a királynak életére tört, és a fiatalembert ebbe a szerencsétlen helyzetbe hozta; legfeljebb, ha el tudná szánni magát arra, hogy lemond az alattomoskodásról és hazudozásról, bevallja a terhére rótt gyalázatosságokat, Herodesbe veti bizalmát, és a testvéri szeretet nevében bocsánatért esedezik. Ez esetben minden módon hajlandó támogatni.

Pheróras elfogadta ezt a javaslatot; hogy szánalomra méltó hatást keltsen, fekete ruhát vett fel, és Herodes lábai elé borult. Sírva kérte mint már nemegyszer megtörtént, hogy bocsásson meg neki, és elismerte, hogy ő az a becstelen ember, aki mindazokat a gyalázatosságokat elkövette, amivel vádolják. Egyúttal azonban panaszkodott, hogy egy asszony iránt érzett szerelme elvette az eszét, és úgyszólván megőrjítette.
Miután ily módon Archelaosnak sikerült, hogy Pheróras önmagának vádlója és tanúja lett, most könyörgésre fogta a dolgot, és igyekezett Herodes haragját lecsillapítani azzal, hogy a családjából hozott fel efféle példát. „Nekem is volt testvérem mondta -, aki még súlyosabban megbántott, én mégis előbbvalónak tartottam a természet parancsát, mint a bosszú szavát. Mert az államokban is, mint a nagytestű emberekben, éppen az egyes testrészek súlya miatt könnyűszerrel keletkeznek daganatok; amelyeket nem szabad kivágni, hanem gondos ápolással meg kell gyógyítani.”

Ilyen és efféle fejtegetésekkel sikerült Archelaosnak elérnie, hogy Herodes megenyhült Pheróras iránt. Ő maga azonban továbbra is haragot tettetett Alexander iránt, és kijelentette, hogy el akarja választani tőle a leányát, és magával viszi; végül is annyira vitte Herodes, hogy már ő maga lépett közbe a fiatalember érdekében, és kérte Archelaost, hogy csak hagyja Glaphyrát a férjénél.
Archelaos most baráti kedvességgel rábízta a királyra, hogy Glaphyrát adja férjhez más emberhez, akihez akarja, de ne hagyja Alexandernél, mert neki legnagyobb gondja a baráti viszony fenntartása Herodessel. Ez azonban bizonykodott, hogy a fiát úgy fogadja most Archelaos kezéből, mint valami ajándékot, ha nem bontja fel a házasságot, hiszen már gyermekek is születtek belőle.

Ezenfelül Glaphyrát halálosan szereti a férje, és ha együtt maradnak, az asszony bizonyára megóvja az efféle eltévelyedésektől; de ha elszakítja tőle, az könnyen kétségbeesésbe kergetheti a fiatalembert, mert a családi boldogság alkalmas arra, hogy csillapítsa az ilyen fiatalemberek hetykeségét. Erre már Archelaos, ha vonakodva is, engedett, véget vetett Alexander iránti színlelt haragjának, és a fiatalembert ismét kibékítette apjával. De megjegyezte: mindenesetre el kell küldeni Rómába, hogy a császárral beszéljen.
Ilyen eredménnyel végződött Archelaos hadicsele, így mentette meg vejét. Ünnepségek és lakomák fejezték be a kibékülést, és Archelaosnak elutazásakor Herodes 70 talentumot ajándékozott, továbbá drágakövekkel kirakott arany trónszéket, végül herélteket és egy Pannychis nevű ágyast; környezetét is fejedelmi módon megajándékozta; pompás ajándékokat kapott Archelaos a király parancsára rokonaitól is. Ezek után Herodes és főemberei elkísérték Antiochiáig.

Flavius Josephus
A zsidó háború
(V. kiadás)
Görögből fordította:
Révay József az irodalomtudomány doktora