logo

V Sextilis AD

Antipatrost meggyűlölik. Herodes családja .

Most már Antipatros volt az egyetlen trónörökös, de szinte elviselhetetlenül ránehezedett a nép gyűlölete, mert mindenki tudta már, hogy ő az értelmi szerzője a testvérei ellen emelt rágalmaknak. Egyébként nagy aggodalom szállta meg, amikor látta, hogy a meggyilkoltak fiai lassan-lassan felnövekednek. Alexandernek ugyanis Glaphyrától két fia volt: Tigranés és Alexander, Aristobulosnak pedig Salome leányától, Berenikétől három fia: Herodes, Agrippa és Aristobulos, továbbá két leánya: Herodias és Mariamne. Alexander kivégzésé után Herodes Glaphyrát hozományával együtt visszaküldte Kappadókiába, Berenikét pedig, Aristobulos özvegyét, férjhez adta Antipatros anyai nagybátyjához; ezt a házasságot maga Antipatros ütötte nyélbe, hogy megnyerje magának Salomét, akivel ellenséges viszonyban volt. Pherórast is igyekezett ajándékokkal és egyéb szívességekkel megnyerni magának, hasonlóképpen a császár barátait, akiknek tetemes pénzösszeget küldött Rómába. Ezenfelül Saturninust, Syria kormányzóját és egész környezetét is elhalmozta ajándékokkal. De minél bővebben osztogatta az ajándékokat, annál jobban gyűlölték, mert nagyon jól tudták, hogy nem nagylelkűségből ilyen bőkezű, hanem félelmében tékozolja kincseit.

Így történt, hogy akik ajándékot kaptak tőle, semmivel sem szerették jobban, akik pedig nem kaptak, annál elkeseredettebb ellenségeivé lettek. Bőkezűsége egyre fokozódott, de egyszer váratlanul azt tapasztalta, hogy a király gondjaiba vette az árvákat, és ezzel az unokái iránt tanúsított könyörületességével tanújelét adta, mennyire megbánta apáik kivégzését.

Egy ízben Herodes összehívta rokonait, és barátait, bemutatta nekik a gyermekeket, és sűrű könnyhullatás közben így beszélt hozzájuk:
„A kegyetlen sors elrabolta tőlem ezeknek a gyermekeknek apját; őket tehát a természet parancsa és az elhagyatottságukon érzett szánalom gondjaimba ajánlja. Ha már szerencsétlen voltam mint apa, igyekszem annál jóságosabb lenni mint nagyapa, és ha távoznom kellene az életből, legjobb barátaim védelmére bízom őket. Éppen ezért, Pheróras, leányodat eljegyzem Alexander legidősebb fiával, hogy mint gyámja egyúttal közeli rokonságba kerülj vele; Antipatros, a te fiadat eljegyzem Aristobulos leányával; légy apja az árva leánykának. Nővére legyen az én Herodes fiam felesége, akinek anyai nagybátyja főpap volt. Aki szeret engem, fogadja el ezt a döntésemet, és ha ad valamit barátságomra, meg ne próbálja meghiúsítani.

Kérem az Istent, hogy országom és unokáim javára áldja meg ezeket a házasságokat, és legyen kegyesebb ezekhez a gyermekekhez, mint apjukhoz volt.”

Beszéde közben folyton sírt, és a gyermekek kezét egymásba kulcsolta, aztán mindegyiket szeretettel megölelte, és elbocsátotta az egybegyűlteket. Antipatros azonban nagyon megrémült, és bosszúságát mindenki leolvashatta arcáról.
Világosan megérezte, hogy az árvák felkarolása apja által egyértelmű az ő bukásával, és az ő szempontjából megint minden kockán forog, ha Alexander gyermekeit Archelaoson kívül még Pheróras tetrarcha is pártfogásba veszi. Aztán fontolóra vette, mennyire gyűlöli őt a nép, és mennyire szánakozik az árvákon, milyen ragaszkodást tanúsítottak a zsidók az ő aknamunkája miatt kivégzett testvérpár iránt, és milyen tisztelettel őrizték meg emléküket haláluk után. Mindez megérlelte benne azt az elhatározást, hogy mindenáron meghiúsítja ezeket az eljegyzéseket.

Mindazonáltal nem tartotta tanácsosnak a ravasz aknamunkát, mert félt atyjától, aki igen szigorú és ingerlékeny volt, ha valami gyanú merült fel. Tehát megemberelte magát, egyenesen a királyhoz ment és kérte: ne vegye el tőle azt a méltóságot, amellyel megtisztelte, azzal, hogy másoknak adja a valóságos hatalmat, neki pedig csak a királyi címet hagyja meg. Mert ő bizonyosan sohasem jut uralomra, ha Alexander fiát nem csupán nagyatyja, Archelaos, hanem apósa, Pheróras is támogatni fogja.
Tehát könyörögve kéri, változtassa meg a tervezett házasságokat, ami nem lenne nehéz, hiszen éppen elég tagja van a királyi háznak. Ugyanis a királynak kilenc felesége volt, és ezek közül héttől gyermekei is születtek. Antipatros maga Dóris fia volt, Herodes Mariamnénak, a főpap leányának fia; Antipasnak és Archelaosnak, valamint az Olympias nevű leánynak, akinek a férje Herodes unokaöccse, József volt, a samariai Malthaké volt az anyja, Herodes és Philippos a jeruzsálemi Kleopatra, Phasael pedig Pallas fia volt. Ezenfelül volt két lánya, Róxané és Salome: az előbbi Phaídrától, az utóbbi Elpistől, s ezenfelül még két leánya Alexander és Aristobulos anyjától, Mariamnétól. Antipatros éppen azért merte kérni a házassági tervek megváltoztatását, mert ilyen bőségesen voltak utódok a családban.

A király azonban ebből a kérésből rájött, hogy Antipatros valójában milyen érzülettel viseltetik az árvák iránt; heves haragra lobbant, és máris gyanú támadt benne, hogy talán a gyermekek apjai is Antipatros aknamunkájának az áldozatai. Tehát ridegen felelt neki és elutasította; később azonban Antipatros hizelkedései meglágyították, úgyhogy hozzáadta feleségül Aristobulos leányát, fiához pedig Pheróras leányát.
Hogy Antipatros mily ügyesen tudott eredményt elérni hízelkedéseivel, az kiderült Salome esetéből, aki nem tudta elérni a királynál ugyanilyen kérésének a teljesítését. Mikor ugyanis a császár feleségének, Líviának hathatós támogatásában bizakodva előterjesztette azt a kérést, hogy feleségül mehessen az arab Syllaioshoz, Herodes megesküdött, hogy bár édestestvére, halálos ellenségének fogja tartani, ha nem mond le kívánságáról. Végül is akarata ellenére egyik barátjához, Alexashoz adta feleségül; leányai közül az egyiket Alexas fiához, a másikat pedig Antipatros anyai nagybátyjához. Mariamne leányai közül az egyiknek Antipatros, nővérének a fia, a másiknak unokaöccse, Phasael lett a férje.


Flavius Josephus
A zsidó háború
(V. kiadás)
Görögből fordította:
Révay József az irodalomtudomány doktora