logo

V Sextilis AD

Antipatros visszatér Rómából, és hideg fogadtatásban részesül .

Végül tanúnak jelentkezett egy Bathyllos nevű ember, és döntő bizonyítékokat hozott Antipatros merényletére vonatkozólag. Ez Antipatros felszabadított rabszolgája volt, s más halálthozó mérgeket adott elő, éspedig viperamérget és egyéb kígyómérgeket; Pheróras és felesége ezekkel akarta elemészteni a királyt, ha az első méreg nem hatna.
Az apagyilkos tervekhez mintegy függelékül hozzácsatolt bizonyos leveleket, amelyeket Antipatros hamisított testvérei tönkretételére. Ugyanis a királynak két fia, Archelaos és Philippos, két felnőtt és nemes törekvésű fiatalember, tanulmányi célból Rómában tartózkodott. Hogy tehát minél előbb eltegye az útból ezeket az ifjakat, akik jövőjét veszélyeztethették, Antipatros részben maga hamisított leveleket római barátai nevében, részben pedig másokat vesztegetett meg, hogy olyan tartalmú leveleket hamisítsanak, amelyekben a két fiatalember durván szidalmazta atyját, nyíltan siránkozott Alexander és Aristobulos sorsán, és méltatlankodott, hogy haza kell térnie. Tudniillik éppen akkoriban hazahívta őket az apjuk, és ez Antipatrost nagyon nyugtalanította.

Egyébként elutazása előtt, mikor még Judaeában tartózkodott, már íratott ilyen leveleket a testvérpár ellen Rómából, természetesen pénzért, de ezek nem keltettek gyanút atyjában. Hiszen ő maga vette védelmébe testvéreit: előbb azt mondta, hogy a levelek hamisítványok, azután pedig ballépésüket fiatalos könnyelműségükkel magyarázta. Mivel azonban ily módon nagy pénzösszegeket kellett fizetnie azoknak, akik a testvérei ellen szóló leveleket hamisították, az esetleges tanúkat meg akarta téveszteni, tehát drága ruhákat, tarka szőnyegeket, ezüst és arany ivóedényeket, valamint rengeteg egyéb tárgyakat vásárolt össze, hogy a vásárlásokra fordított tetemes kiadásokkal leplezze a levélhamisítóknak juttatott összegeket.
Végül összes költsége körülbelül 200 talentumra rúgott; mindezt, mint mondotta, javarészt a Syllaios ellen folytatott per emésztette fel. Miután most a kínpadon kicsikart tanúvallomásokból világosan rábizonyult az apagyilkosság, a levelekből pedig az, hogy megint csak gyilkosságot tervezett testvérei ellen, így sorra kiderültek apróbb-nagyobb aljasságai. De azok közül, akik Rómába utaztak, senki sem árulta el neki, milyen rosszul áll az ügye Judaeában, ámbár a kihallgatások közt és hazautazása közt két hónap telt el: ennyire gyűlölte mindenki. Talán meggyilkolt testvéreinek az árnyai is hallgatást parancsoltak azoknak, akik értesíthették volna valamiről. Tehát megírta, hogy Rómából nemsokára hazatér, egyúttal azt is jelentette, mily nagy tisztelettel vett búcsút tőle a császár.

A király már alig várta, hogy rátehesse a kezét a cselszövőre, viszont aggódott, hogy ez talán megszimatolja a dolgot, és gyanút fog; ezért barátságos levelet írt neki, és sürgette hazatérését; ha hamarosan hazatér, akkor majd az anyja ellen emelt vádakat is módjában lesz elhallgattatni; tudniillik Antipatros értesült róla, hogy anyja kegyvesztett lett.
Már előbb levelet kapott Tarentumban, amelyből megtudta Pheróras halálát, és szívből meggyászolta őt. Egyesek nem győzték magasztalni ezt a szeretetét nagybátyja iránt, de valószínű, hogy tulajdonképpen csak az összeesküvés kudarca miatt szomorkodott, és Pherórasban csak aljasságainak a bűnrészesét siratta. Egyébként, ha gaztetteire gondolt, aggodalom szállta meg, hogy esetleg megtalálják a mérget. De mikor Kilikiában megkapta atyjának imént említett levelét, azonnal gyorsán tovább utazott, és hamarosan kikötött Kelenderisben; itt már nagyon nyugtalanította anyja kegyvesztésének a tudata, és a maga életéért is aggódott.

Meggondoltabb barátai tehát azt tanácsolták neki, hogy ne mutatkozzék addig atyja előtt, amíg meg nem tudja anyja kegyvesztésének okát; mert attól lehet tartani, hogy az ellene emelt vád miatt ő is bajba keveredik. Viszont a meggondolatlanok, akik nem annyira Antipatros érdekeit viselték szívükön, hanem inkább minél előbb szerettek volna hazajutni, sürgették az utazást, és figyelmeztették, hogy késlekedésével ne ingerelje haragra atyját, és ellenségeinek ne adjon alkalmat újabb rágalmakra. Mert ha a suttogásokkal egyet-mást el is értek eddig ellene, annak csak távolléte volt az oka; ha ő is jelen van, senki sem mer ilyesmire vetemedni; tehát oktalanul cselekszik; ha bizonytalan gyanú miatt megfosztja magát biztos előnyöktől; inkább a lehető leggyorsabban jelentkezzék atyjánál, és vegye át az uralkodást, amire Herodes egymaga gyenge. Rossz szelleme sugallatára Antipatros ezt az utóbbi tanácsot fogadta el, hajóra szállt, és hamarosan megérkezett Sebastosba, Kaisareia kikötőjébe.

Itt. azonban egyszerre csak nagyon magányosnak érezte magát: mindenki kitért az útjából, és senki sem mert hozzá közeledni. Tudniillik a nép apraja-nagyja gyűlölte, és most már nyíltan is megmutathatták ezt a gyűlöletüket. Sokan azért kerülték, mert féltek a királytól; ugyanis a városban már rossz hírek szállingóztak Antipatros felől, és ő volt az egyetlen, aki nem ismerte fel helyzetét. Senkit sem búcsúztattak el még fényesebben, mint őt, amikor Rómába elutazott, de senkit sem fogadtak még szégyenletesebben. Egyébként kezdte már megszimatolni; hogy otthon szerencsétlenség vár rá; de eléggé ravasz volt ahhoz, hogy ezt nem árulta el. Belül halálra gyötörte a félelem, de arcára büszke magabízást erőltetett.
A menekülésre nem volt mód, különben sem látott semmi lehetőséget sem arra, hogy kimeneküljön a csávából. Egyébként itt sem tudott meg semmi bizonyosat, hogy mi történt otthon; mert a király minden erre vonatkozó közlést szigorúan megtiltott. Így csupán az a halvány reménye maradt, hogy talán semmit sem fedeztek fel, vagy ha igen, akkor majd fölényes viselkedésével és ravasz fondorlatokkal védekezhetik; ez volt az egyetlen módja, hogy megmentse az életét.

Ebben a bizakodó hangulatban lépett a királyi palotába, de barátai nélkül, mert ezeket már az első kapuban durván elutasították. A palotában jelen volt éppen Varus syriai helytartó. Antipatros bement atyjához, és arcátlan nyugalommal közeledett hozzá, hogy átölelje, de Herodes elhárító mozdulatot tett; elfordult tőle, és így kiáltott fel:
„Olyasmire is csak egy apagyilkos vetemedhetik, hogy meg akar ölelni, holott ilyen bűn nyomja a lelkiismeretét! Pusztulj a szemem elől, gyalázatos; és ne érints engem, amíg nem tisztáztad magad a vád alóli Bíróság elé állítalak, és Varus lesz a bírád, aki éppen jókor érkezett ide. Most takarodj és holnapig gondolkozzál védekezéseden, mert ennyi időt adok még aljasságaidnak.”

Antipatros megdöbbenésében egy szót sem tudott erre felelni, tehát visszavonult; hamarosan meglátogatta anyja és felesége, akik tudatták vele az ellene összegyűlt bizonyítékokat. Lassan-lassan aztán annyira megemberelte magát, hogy gondolkozhatott a védekezésén.


Flavius Josephus
A zsidó háború
(V. kiadás)
Görögből fordította:
Révay József az irodalomtudomány doktora