logo

V Sextilis AD

Antipatros Rómába utazik Herodes végrendeletével. Pheróras halála .

Miután tehát Antipatros meghiúsította az árvák reményeit, és a házasságokat érdekeinek megfelelő módon rendezte el, úgy érezte, hogy célhoz érkezett. De elbizakodottsággal párosult gonoszsága miatt ki nem állhatták, és mivel nem tudta az általános gyűlöletet elhárítani magáról, úgy igyekezett helyzetét megszilárdítani, hogy rémületet gerjesztett maga körül. Ebben készségesen kezére járt Pheróras, aki már a jövendőbeli királyt látta benne. Ezenfelül az udvarban élő nők érdekszövetséget kötöttek, ami még csak fokozta a zavarokat. Ugyanis Pheróras felesége, anyjával és nővérével együtt, akikhez Antipatros anyja is csatlakozott, igen pökhendi módon viselkedett a királyi palotában, sőt merészségében annyira ment, hogy a király két leányát megsértette, aki ezért nagyon megharagudott rá.
De hiába gyűlölte a király, mégiscsak ők voltak az urak az udvarban. Csak Salome mert szembeszállni az érdekszövetséggel; följelentette őket a királynál, hogy bizonyára valami rosszban törik a fejüket. Mihelyt a többi asszony megtudta, hogy gyanúba keveredtek, és a király haragszik rájuk, abbahagyták a nyílt összejöveteleket és a barátkozást, és a király jelenlétében mindig úgy tettek, mintha rossz viszonyban volnának egymással. Ebben az alakoskodásban Antipatros is részt vett, aki egy ízben Pherórast nyilvánosan meg is sértette. Titokban azokban ezentúl is összejöveteleket és éjjeli lakmározásokat tartottak, és az a tudat, hogy megfigyelik őket, még jobban összekovácsolta szövetségüket. Salome azonban pontosan értesült üzelmeikről, és mindent jelentett a királynak.

Erre kirobbant Herodes haragja, mégpedig a leghevesebben Pheróras felesége ellen, akit Salome elsősorban gyanúsított meg. Tehát összehívta barátait és rokonait, és sok minden egyéb bűne mellett szemére lobbantotta ennek a nőnek sértő viselkedését leányaival szemben, továbbá azt, hogy a farizeusokat megvesztegette és ellene uszította, és varázsitalokkal elidegenítette tőle testvérét. Végül Pherórashoz intézte szavait, és azt mondta neki: válasszon testvére és felesége között.
Mikor Pheróras erre kijelentette, hogy inkább feláldozza az életét, mint feleségét, Herodes tanácstalanságában Antipatroshoz fordult, és megtiltotta neki, hogy ezentúl Pheróras feleségével, magával Pherórasszal és környezetével érintkezzék. Antipatros ezentúl nyíltan ugyan nem hágta át ezt a tilalmat, de titokban egész éjszakákat töltött az említettek társaságában. Mivel azonban Salome kémkedése miatt végül is aggodalom fogta el, itáliai barátai révén kieszközölte, hogy Rómába küldjék; ezek ugyanis levelet írtak, hogy Antipatrost minél előbb a császárhoz kell küldeni. Erre Herodes fényes kísérettel és bőséges útiköltséggel csakugyan haladéktalanul útnak indította, hogy vigye el a császárnak végrendeletét, amelyben Antipatrost jelölte ki trónörökösnek, ennek utódjául pedig Herodest, Mariamnénak, a főpap leányának fiát.

Ugyanebben az időben az arab Syllaios is Rómába utazott, aki semmit sem teljesített abból, amit a császár megparancsolt neki; most ugyanazokat a vádakat akarta emelni Antipatros ellen, amelyeket már annak idején Nikolaos felhozott. Ezenfelül Syllaios összeveszett saját királyával, Aretasszal is, mert ez kivégeztette néhány barátját, köztük Soaimost is, Petra legbefolyásosabb emberét. Tehát megpróbálta nagy összeggel megvesztegetni a császár intézőjét, Fabatust, abban a reményben, hogy ez majd Herodes ellen is támasza lesz. Herodes azonban még nagyobb pénzösszeggel elcsábította Syllaiostól Fabatust, és - az ő segítségével akarta behajtani azt a sarcot, amelyet a császár kivetett rá. De Syllaios nemcsak a fizetést tagadta meg, hanem panaszt is emelt Fabatus ellen a császárnál, éspedig azzal a váddal, hogy nem a császár; hanem Herodes érdekeit szolgálja hivatalos működésében. Fabatust, akit Herodes még mindig különösen kegyelt, ez annyira elkeserítette, hogy elárulta Syllaios titkait, és közölte a királlyal, hogy Syllaios megvesztegette az ő testőrét, Korinthost, tehát fogassa el ezt az embert.

Ennek a közlésnek annál inkább hitelt adott a király, mert Korinthos a palotában nőtt fel, és arab születésű volt Hamarosan elfogatta Korinthost és vele együtt még két arabot, akiket ott találtak nála, mégpedig az egyik Syllaios barátja volt, a másik pedig törzsfőnök. Ezek a kínpadon bevallották, hogy Korinthost dús jutalom ígéretével Herodes meggyilkolására csábították. Miután Saturninus syriai helytartó kihallgatta őket, ezeket is Rómába küldték.
Egyébként Herodes nem tágított, és mindenáron rá akarta bírni Pherórast, hogy váljék el feleségétől; mert bár elegendő oka volt arra, hogy gyűlölje az asszonyt, mégsem volt más eszköz a kezében, hogy bosszút álljon rajta; végre egyszer betelt a haragja, és testvérét feleségével együtt kiutasította az udvarból.
Pheróras egykedvűen tűrte a sértést, és visszavonult tetrarchiájába; megesküdött ekkor, hogy csak Herodes halála vethet véget száműzetésének, és testvére életében nem teszi be többé lábát az udvarba. Esküjéhez híven nem volt hajlandó meglátogatni Herodest akkor sem, mikor ez megbetegedett, és sürgősen magához kérette, mert úgy érezte, hogy halála közeledik, és még néhány megbízást akart neki adni. Azonban váratlanul meggyógyult.

Nem sokkal utóbb Pheróras is megbetegedett, és most Herodes engesztelékenyebbnek bizonyult: elutazott testvéréhez, és gondosan ápolta. Pheróras azonban nem tudta legyűrni a betegséget, hanem néhány nap múlva belehalt, és ámbár Herodes az utolsó pillanatig szerette, mégis azt suttogták, hogy ő gyilkolta meg, mégpedig méreggel. Holttestét Jeruzsálembe vitette, az egész népnek mély gyászt rendelt, és testvérének pompás temetést rendezett. Így végezte életét Alexandernek és testvérének, Aristobulosnak egyik gyilkosa.


Flavius Josephus
A zsidó háború
(V. kiadás)
Görögből fordította:
Révay József az irodalomtudomány doktora