logo

V Sextilis AD

József, Herodes testvére elesik. A gyilkos bűnhődése .

Herodes ostromolja Jeruzsálemet, és feleségül veszi Mariamnét



Eközben Judaeában rosszra fordult Herodes ügye. Tudniillik; testvérét, Józsefet, otthagyta főparancsnokul, azzal az utasítással, hogy visszatéréséig semmiféle hadműveletet se folytasson Antigonos ellen, mert Machairas eddigi viselkedése szerint megbízhatatlan szövetséges. Mikor József megbizonyosodott felőle, hogy testvére már messze jár, a Machairastól rendelkezésére bocsátott öt zászlóaljjal utasítása ellenére Jerikó ellen vonult, hogy a még lábon álló érett gabonát elzsákmányolja. De a hegyes és úttalan terepen rátámadt az ellenség; hősi harc után elesett, és az egész római csapat vereséget szenvedett.
A zászlóaljak ugyanis csupa syriai újoncból álltak, és nem voltak köztük régi, harcedzett katonák, akik a tapasztalatlan bajtársakat támogathatták volna. Antigonos azonban nem érte be a győzelemmel, hanem elvakult dühében arra vetemedett, hogy József holttestét meggyalázza. Megparancsolta, hogy vágják le a fejét, ámbár József testvére, Pheroras, 50 talentum váltságdíjat ígért érte.

Antigonos győzelme után lázadás tört ki Galileában, s úgy elfajult, hogy a Herodes-párti főembereket Antigonos hívei kihurcolták a Genezaret-tóhoz és beléfojtották. Idumaeában is sok minden változás történt, ahol Machairas újra megerősítette a Gittha nevű várat. Egyébként ezekről az eseményekről Herodes még semmit sem tudott. Samosata eleste után Antonius kinevezte Sosiust Syria helytartójának, azzal a megbízatással, hogy támogassa Herodest Anitigonos ellenében, maga pedig megint Egyiptomba ment. Erre Sosius hét légiót küldött segítségül Herodesnek Judaeába, és hadserege zömével nyomon követte őket.
Herodes ekkor éppen Daphnéban volt, Antiochia mellett, ahol egy álomlátás félreérthetetlenül megjósolta neki testvére halálát. Rémülten ugrott ki ágyából, és máris ott voltak a hírnökök a szerencsétlenség hírével. De csak rövid ideig engedte át magát fájdalmának, hanem a gyászolást későbbre halasztotta, és ellenségei elé sietett. Szinte hihetetlenül gyors menetben elérte a Libanont, ahol a hegyi lakosokból 800 embert megnyert magának, és egy római légiót is talált.

Meg sem várta a napkeltét, hanem ezzel a haderővel betört Galileába, és az ellene támadó ellenséget visszavetette a várba, amelyből kimerészkedett. Azonnal ostrom alá is vette az erődítményt, de mielőtt elfoglalhatta volna, egy irtózatos vihar arra kényszerítette, hogy a szomszédos falvakba szállásra menjen. Mikor néhány nap múlva Antonius még egy légiót küldött neki, az ellenség annyira megrémült túlerejétől, hogy átadta a várat.
Erre átvonult Jerikón, hogy minél előbb bosszút állhasson testvére gyilkosain. Ott csodálatos élményben volt része, amelynek következtében, mivel reményén felül épségben került ki belőle, olyan híre támadt, hogy különös kedveltje az Istennek. Ugyanis aznap este számos előkelő vendége volt vacsorára, és alighogy a lakoma végeztével távoztak a vendégek, a ház hirtelen összeomlott. Herodes ebben annak ez előjelét látta, hogy milyen veszélyek fenyegetik majd a háborúban, de egyúttal azt is, hogy ezekből szerencsésen megmenekül. Kora hajnalban útnak indult. Nemsokára mintegy 6000 főnyi ellenséges csapat ereszkedett le a hegyekből, és csatározásokba bocsátkozott előőrseivel; s ámbár nem mertek a rómaiakkal megütközni, mégis köveket és hajítódárdákat dobáltak rájuk, és sok katonát megsebesítettek. Herodest magát is dárda találta az oldalán; amikor arra lovagolt.

Antigonos meg akarta mutatni, hogy katonái nemcsak vitézségben, hanem számbelileg is különbek ellenfeleinél, tehát egyik barátját, Pappost, egy csapat élén Samariába küldte, hogy Machairasszal megütközzék. Herodes azonban időközben átvonult az ellenséges területen, elpusztított öt kis várost, lakosaikat legyilkoltatta, házaikat felégette, s aztán visszatért táborába, amelyet egy Kana nevű falu mellett ütött fel.

Naponta tömegesen tódultak hozzá a zsidók Jerikóból és más vidékekről is, annyira gyűlölték Antigonost, és annyira lelkesedtek az ő haditetteiért. Legtöbbjüket az az ostoba vágyakozás indította erre, hogy valami változásnak kell történnie. Herodes egyébként alig várta, hogy megmérkőzhessék az ellenséggel; de Pappos emberei is bátran szembeszálltak vele, s egyáltalán nem ijedtek meg túlerejétől és harci kedvétől. Miután megkezdődött az ütközet, az ellenséges csapat egy darabig keményen szorongatta. De Herodes testvére halálára gondolt, ezért semmiféle veszélytől sem riadt vissza, és úgy harcolt, mintha a gyilkosokkal viaskodnék; ezért hamarosan leverte azokat, akik szembeszálltak vele, aztán pedig azok ellen fordult, akik még megálltak helyüket, valamennyit megszalasztotta és üldözőbe vette. Szakadatlan mészárlás közben beszorította őket a faluba, amelyből kitörtek, és különösen utóvédjüknek okozott szörnyű veszteségeket.
Végül az ellenséggel együtt benyomult a faluba, ahol minden ház zsúfolva volt fegyveresekkel, sőt még a tetőket is katonák szállták meg. Mihelyt tehát az utcákon harcoló katonákat leverte, leromboltatta a házakat, és így akarta a bennük bujkálókat arra kényszeríteni, hogy kijöjjenek.

A legtöbb katonát agyonnyomták az összeomló háztetők, aki pedig megmenekült a romokból, a katonák kardcsapásai alatt hullott el, és a hullák olyan tömegben halmozódtak fel, hogy a győztesek útját is eltorlaszolták. Ez a rettenetes vérfürdő kedvét szegte az ellenségnek, és ha néha még imitt-amott össze is verődött egy-egy csapat, a faluban heverő hullák láttára azonnal vad futásban szétrebbent. Herodes győzelmi mámorában legszívesebben azonnal Jeruzsálembe sietett volna, ha a rendkívül zord tél vissza nem riasztja.
Ez volt az oka annak, hogy nem tudta kihasználni teljesen győzelmét, és nem tudta véglegesen leverni Antigonost, aki már menekülni készült a városból.

Estefelé Herodes pihenőt engedélyezett fáradt katonáinak, s mivel maga is felhevült a harcban, katonamódra fürdőt akart venni, amiben egyetlen apródja szolgálta ki. Mielőtt belépett volna a fürdőbe, szemeláttára kiugrott egy katona karddal a kezében, utána egy második, harmadik, azután még több. Ezek az ütközet után fegyveresen a fürdőépületbe menekültek, és félelmükben elbújtak. Mikor meglátták a királyt, megriadtak, meglapultak, és remegve elsurrantak mellette - holott fegyvertelen volt -, hogy minél előbb elérjék a kijáratot. Véletlenül egyetlen katona sem volt ott, aki elfoghatta őket, így hát valamennyien elmenekültek.
Másnap Heródes levágatta Antigonos hadvezérének, Papposnak a fejét, aki a csatában elesett, és elküldte testvérének, Pherórasnak, annak jeléül, hogy bosszút állt testvére haláláért; mert Pappos ölte meg Józsefet. Mikor a zord tél megenyhült, megindult Jeruzsálem ellen, a falak alá vezette hadseregét, és pontosan a templommal szemben ütötte fel táborát, éppen a harmadik évfordulóján annak, hogy Rómában kinevezték királynak. Tudniillik itt volt a fal leggyengébb pontja, és annak idején Pompejus is erről az oldalról vette be a várost.

Miután Herodes az ostom munkálatokat kiosztotta csapatainak, és a város környékén a fákat kivágatta, elrendelte, hogy háromszoros sáncot hányjanak, és a sáncon bástyákat építsenek. Ezekre a munkálatokra legügyesebb embereit rendelte ki, maga pedig Samariába ment, hogy megtartsa menyegzőjét Aristobulos fiának, Alexandernek leányával, aki - mint már említettem - menyasszonya volt. Így a menyegző mintegy mellékeseménye volt az ostromnak; mert ekkor már Herodes valósággal semmibe vette ellenségeit.
Mikor a menyegzői ünnepségek véget értek, jelentős erősítésekkel visszatért Jeruzsálembe, mert közben Sosius is megérkezett hozzá erős gyalogos és lovas hadsereggel. A gyalogosokat előreküldte az ország belsejébe, maga pedig Fönícián át vette útját.

Az egész hadsereg, körülbelül kilenc gyalogos légió és 6000 lovas, akikhez még a kisszámú syriai segédcsapatok is járultak, ugyancsak az északi városfal előtt ütött tábort. Herodesnek ebben az eljárásában a szenátus határozata volt a jogcíme, amellyel királlyá nevezte ki, Sosiusnak pedig Antonius intézkedése, aki a parancsnoksága alatt álló hadsereget Herodesnek segítségére küldte.

Flavius Josephus
A zsidó háború
(V. kiadás)
Görögből fordította:
Révay József az irodalomtudomány doktora