logo

V Sextilis AD

Herodesről és Antigonos vereségéről .

Antonius kinevezi tetrarcháknak Phasaelt és Herodest



Midőn Cassius kivonult Syriából, Jeruzsálemben megint lázadás tört ki. Ugyanis egy Helix nevű ember nagy sereg élén megtámadta Phasaelt, hogy Herodes helyett annak testvérén álljon bosszút Malichos meggyilkolásáért. Herodes, aki akkoriban Fabiusnál, Damaskos kormányzójánál tartózkodott, azonnal megindult, hogy testvérének segítségére siessen, de betegsége visszatartotta. Közben azonban Phasael a maga erejéből leverte Helixet, és most Hyrkanosnak hálátlanságot vetett szemére, mert Helixhez húz, és átengedte a várakat Malichos testvérének, aki a legtöbbet, közöttük a legerősebbet: Masadát, már birtokába is vette.
Herodes oly erős volt, hogy nem tehetett ellene semmit; mert alighogy meggyógyult, a várakat megint elvette tőle. Mivel Helix könyörgésre fogta a dolgot, Herodes megengedte, hogy szabadon elvonuljon Masadából. Aztán elkergette Galileából a tyrosi fejedelmet, Mariónt, aki már három ottani erődítményt birtokába vett.

A hadjáratban elfogott tyrosiakat Herodes életben hagyta, sőt néhányat meg is ajándékozott, és úgy bocsátott haza, és ezért a tyrosi lakosság éppúgy megszerette, mint ahogy fejedelmét gyűlölte. S ámbár Marión a fejedelemséget Cassiustól kapta, aki egész Syriát ilyen apró fejedelemségekre osztotta, Herodes iránti gyűlöletből mégis Aristobulos fiát, Antigonost támogatta, annál inkább, mert ez Fabiust vesztegetéssel rávette, hogy segítse őt vissza méltóságába. Ehhez a szükséges eszközöket Antigonosnak rokona, Ptolemaios bocsátotta rendelkezésére.

Herodes most haddal vonult ezek ellen; Judaea határánál leverte őket, elkergette Antigonost, és visszatért Jeruzsálembe, ahol ezért a hadisikeréért valósággal fürdött a népszerűségben. Mert most azok is, akik nem voltak hívei, barátságosan fogadták, elsősorban Hyrkanosszal való rokonsága miatt. Ugyanis, miután Herodes régebben a tartomány lakosai közül egy Dóris nevű nemes származású nőt vett el feleségül, akitől Antipatros nevű fia született, most eljegyezte Mariamnét, Aristobulos fiának, Alexandernek leányát, Hyrkanos unokáját, és így rokonságba került a királlyal.
Mikor azonban Cassius Philippinél vereséget szenvedett, és Caesar Itáliába, Antonius pedig Ázsiába vonult, egyéb követségek között, amelyeket az egyes államok Antoniushoz küldtek Bithyniába, előkelő zsidók is megjelentek, hogy panaszt emeljenek Phasael és Herodes ellen, mert minden hatalmat kezükbe kaparintottak, és Hyrkanos tulajdonképpen már csak névleges király. Csakhogy Herodes is megérkezett, és dús ajándékokkal hamarosan annyira meghódította Antoniust, hogy ellenfeleit már nem is bocsátotta maga elé. És így ezúttal is üres kézzel kellett távozniuk.

De nemsokára ismét 100 előkelő zsidó érkezett az Antiochia melletti Daphnéba Antoniushoz, aki akkor már Kleopatra szerelmének rabja volt, s a legelőkelőbbeket és legműveltebbeket jelölték ki maguk közül szóvivőnek, hogy a két testvért bepanaszolják.
A vádlottak ügyét Messalla védelmezte, és ebben Hyrkanos támogatta, aki most már rokonuk volt. Miután Antonius mindkét félt meghallgatta, megkérdezte Hyrkanost, ki a legalkalmasabb az uralkodói méltóságra. És mivel ez Herodest és testvérét nevezte meg, Antonius nagyon megörült, mert mikor Gabiniusszal Judaeába érkezett, atyjuk, Antipatros, baráti szívességgel fogadta. Tehát a két testvért rögtön kinevezte tetrarchának, és rájuk bízta egész Judaea kormányzását.

Mikor a követség tagjai emiatt méltatlankodtak, közülük 15-öt elfogatott, börtönbe vettetett, és halállal fenyegetett meg, a többit pedig csúfosan elkergette. Emiatt azonban fokozódott a nyugtalanság Jeruzsálemben, és ismét követeket küldtek, ezúttal 1000 embert, Tyrosba, ahol akkor Antonius, útban Jeruzsálem felé, tartózkodott.
Mikor ezek a követek nagy lármát csaptak, Antonius a tyrosi várparancsnokot kiküldte ellenük, azzal a paranccsal, hogy akit csak kézbe kerít, vágja le, és így biztosítsa a kinevezett tetrarchák uralmát.

Előbb azonban Herodes kiment a partra Hyrkanos kíséretében, és nyomatékosan figyelmeztette a zsidókat, hogy ostoba viszálykodásaikkal ne rohanjanak vesztükbe, és ne döntsék háborúba hazájukat. De mikor hiába volt minden figyelmeztetés, és azoknak az elkeseredése csak fokozódott, Antonius fegyvereseket küldött rájuk, akik rengeteget lemészároltak és megsebesítettek közülük.
Egyébként az elesettek eltemetéséről és a sebesültek ápolásáról Hyrkanos gondoskodott. De azok, akik megmenekültek a vérfürdőből, továbbra sem maradtak nyugton, hanem annyira fellázították a környék népét, hogy Antoniust vérig bosszantották, úgyhogy most már a foglyokat is kivégeztette.

Flavius Josephus
A zsidó háború
(V. kiadás)
Görögből fordította:
Révay József az irodalomtudomány doktora