logo

V Sextilis AD

Herodes visszatér Iudaeába, elfoglalja Joppé várát .

felmenti Masadát és Jeruzsálem ellen vonul



Ezalatt Antigonos ostrom alá vette Masada várát; ennek helyőrsége bővében volt az élelmiszereknek, de nem volt vize. Ezért József, Herodes testvére, elhatározta, hogy 200 emberrel kiszökik az arabokhoz, mert értesült róla, mennyire megbánta már Malchos, hogy olyan csúful bánt Herodessel. És csakugyan távozott volna a várból, ha éppen azon az éjszakán, amikor ki kellett vonulnia, nem támadt volna óriási zápor, úgyhogy a vízmedencék megint megteltek vízzel, és a szökés céltalanná vált. Az ostromlottak most kirohanásokat intéztek Antigonos ellen, és részben nyílt harcban, részben lesből sok emberét levágták. . Természetesen nem mindig jártak szerencsével, hanem néha-néha előfordult, hogy veszteséggel kellett visszavonulniuk.
Eközben Ventidius római vezér, akinek az volt a feladata, hogy a parthusokat kiverje Syriából, utánuk eredt, és Judaeába vonult, állítólag azért, hogy Józsefnek és embereinek segítséget vigyen, a valóságban azonban azért, hogy Antigonostól pénzt zsaroljon ki. Közvetlenül Jeruzsálem alatt ütött tábort, és mikor kapzsiságát kielégítette, csapatainak nagyobb részével elvonult, és kisebb osztag élén otthagyta alvezérét, Silót, mert különben, ha egész seregével elvonul, elárulta volna, hogy csak a zsarolás miatt jött. Antigonos még mindig reménykedett, hogy a parthusok megint segítségére sietnek, de Silóval is fenntartotta a jóviszonyt, hogy ez ne hiúsítsa meg terveit.

Herodes azonban Itáliából már Ptolemaisba érkezett, tekintélyes sereget toborzott idegenekből és honfitársaiból, és gyors menetben Galileán át Antigonos ellen vonult, Ventidius és Silo támogatásával, akiknek Dellius, Antonius megbízottja, azt az utasítást adta, hogy Herodest segítsék a trónra.
Ventidius éppen az egyes városokban a parthusoktol támasztott lázongásokat akarta elfojtani, Silo azonban, akit Antigonos megvesztegetett, Judaeában maradt. Egyébként Herodesnek nem volt szüksége segédcsapatokra, mert előnyomulás közben napról napra gyarapodott hadereje, és hamarosan majdnem egész Galilea hozzá csatlakozott. Legfontosabb feladatának tartotta mindenekelőtt Masada elfoglalását, hogy családtagjait felszabadítsa az ostrom alól. De útját állta Joppé, és ezt az ellenséges várat mindenesetre be kellett vennie, mielőtt tovább vonul Jeruzsálembe, nehogy az ellenségnek támaszpontja maradjon a háta mögött.
Most Silo is szívesen csatlakozott hozzá, mert ez kapóra jött neki, hogy továbbállhasson, ugyanis a zsidók a nyomában voltak és üldözték. Ekkor Herodes kisebb csapattal megtámadta őket, meg is szalasztotta, és így megmentette Silót, aki egyébként siralmasan védekezett.

Miután Joppé várát elfoglalta, Masadába sietett, hogy hozzátartozóit felszabadítsa. Honfitársai közül egyesek azért csatlakoztak hozzá, mert még atyjával barátságban voltak, mások azért, mert lelkesedtek dicsőségéért, vagy hálásak voltak a jótéteményekért, amelyekkel az apa és fia elhalmozta őket; a legtöbben azonban abban reménykedtek, hogy bizonyosan megszerzi a királyságot. Így hamarosan hatalmas hadserege volt együtt.
További előnyomulásában Antigonos ugyan üldözőbe vette úgy, hogy megfelelő helyeken csapatokat állított lesbe, de ezzel nagyon keveset vagy éppen semmit sem árthatott neki. Aztán Herodes könnyűszerrel felszabadította Masada várát, Rhésa várát is elfoglalta, és Jeruzsálem ellen indult; vele vonultak Silo csapatai és sok jeruzsálemi lakos, akik féltek hatalmától.

Alig ütötte fel táborát a város nyugati részén, az ott felállított őrségek nyilakkal és hajítódárdákkal máris megtámadták katonáit, sőt előőrsei ellen kirohanásokat is intéztek. Ekkor Herodes a falak mentén kihirdettette, hogy a nép üdvére és a város megmentésére jött, nyilvánvaló ellenségeit sem akarja bántani, sőt halálos ellenségeinek is bocsánatot ígért minden bűnért, amit ellene elkövettek. Antigonos hívei azonban nagy lármát csaptak, nehogy katonáik meghallják a hirdetményt, és esetleg átpártoljanak Herodeshez. Közben Antigonos megparancsolta az ellenség elkergetését a falaktól, és csakugyan hamarosan valóságos nyílzápor űzte el Herodes katonáit.
Ekkor derült ki világosan, hogy Silót megvesztegették. Tudniillik katonái az ő bujtogatására sorban kezdtek panaszkodni az élelemhiány miatt, pénzt követeltek élelmiszerre, és azt kívánták, hogy vezessék rendes téli szállásra, mert a város környékét Antigonos katonái teljesen kifosztották.

Csakugyan fölkerekedett táborával, és indulásra készült. Herodes azonban Silo alvezéreihez és katonáihoz fordult, és kérte őket, hogy ne hagyják cserben, hiszen őt Octavianus, Antonius és a szenátus küldte ide, és megígérte, hogy még aznap véget vet nélkülözéseiknek. Miután ezt a kérését előterjesztette, azonnal kivonult a környékre, és oly rengeteg élelmiszert hozott magával, hogy Silo ürügyeit egyszerre megcáfolta. Hogy pedig a következő napokra is biztosítsa az élelmiszerszállítást, kiadta a rendeletet a szamaritánusoknak, akik hívei voltak, hogy gabonát, bort, olajat és vágómarhát szállítsanak Jerikóba.
Amint Antigonos erről értesült, csapatokat küldött a környékre, hogy tartóztassák fel és fogják el az élelmiszerszállító oszlopokat. Parancsa értelmében rengeteg fegyveres csapat gyülekezett Jerikó körül, és eloszlott a hegyekben, hogy szemmel tartsa az élelmiszerszállítmányokat. De Herodes sem maradt tétlen, hanem öt római és öt zsidó zászlóaljjal, továbbá mindenféle nemzetiségű zsoldosokkal, valamint néhány lovassal ott termett Jerikó előtt.

A várost üresen találta, de 500 ember az asszonyokkal és gyermekekkel a fellegvárba vonult; ezeket foglyul ejtette, de hamarosan szabadon bocsátotta. Most a rómaiak megrohanták a várost és kirabolták; mindenféle kincset garmadával találtak a házakban. Aztán a király helyőrséget hagyott Jerikóban, visszafordult, és a római sereget a hozzá húzó idumaeai, galileai és samariai városokba téli szállásra küldte. Egyébként Antigonos megvesztegetés árán ugyancsak engedélyt kapott Silótól, hogy a római sereg egy részét Lyddában helyezze el, amivel szerette volna Antonius jóindulatát megnyerni.


Flavius Josephus
A zsidó háború
(V. kiadás)
Görögből fordította:
Révay József az irodalomtudomány doktora