logo

V Sextilis AD

Herodes Rómába utazik .

Herodes Rómába utazik; Antonius és Octavianus támogatásával a szenátus kinevezi a zsidók királyának



Herodes, abban a hiszemben, hogy testvére még él, gyors menetben sietett Arábiába, hogy pénzt kérjen a királytól, mert abban reménykedett, hogy ez az egyetlen eszköz, amellyel a barbárokat kapzsiságuk révén Phasael javára megnyerheti. Azonban arra az esetre, ha az arab király esetleg megfeledkezett volna az atyjával kötött barátságról, és vonakodott volna átadni neki a váltságdíjat, elhatározta, hogy ezt kölcsönkéri tőle, és kezesül nála hagyja Phasael két édes fiát, akit magával vitt. Hajlandó lett volna a parthusoknak 300 talentum váltságdíjat fizetni, és úgy tervezte, hogy ebben igénybe veszi a tyrosiak közvetítését.
A sors azonban megelőzte buzgólkodását: Phasael halott volt, és így Herodes testvéri fáradozása fölöslegessé vált. Ezenfelül tapasztalnia kellett, hogy az arabok barátsága már semmivé foszlott, sőt királyuk, Malchos felszólította, hogy azonnal hagyja el az országot, s azt vetette ürügyül: a parthusok követelik tőle, hogy utasítsa ki Herodest Arábiából; holott tulajdonképpen csak az volt a célja, hogy ne kelljen megfizetnie azt az adósságot, amellyel Antipatrosnak tartozott, és hogy a tőle korábban kapott ajándékok miatt ne legyen kénytelen szorult helyzetben levő fiainak segítséget nyújtani. Ezt az aljas magatartást olyan emberek tanácsolták neki, akik ugyancsak szerették volna az Antipatrostól őrizetükre bízott pénzt elsikkasztani; ezek pedig éppen leghatalmasabb, főemberei voltak.

Mivel Herodes látta, hogy az arabok éppen azon a ponton fordultak ellene, ahol legjobban számított barátságukra, a követeknek úgy válaszolt, ahogy felháborodása sugallta. Ezután Egyiptomba ment. Ott első este egy falusi templomban vett éjjeli szállást, s ott találkozott kíséretével, amelytől elszakadt. Mikor másnap megérkezett Rhinokorurába, ott értesült testvére haláláról. És ámbár a gyász földig sújtotta, mégis úgy érezte, hogy nyomasztó gondtól szabadult meg, és folytatta útját.
Közben az arab király megbánta viselkedését, és gyorsfutárt küldött a megsértett ember után, hogy visszahívja, de elkésett, mert Herodes már nagyon messze járt, és megérkezett Pélusionba. Ennek őrsége nem engedélyezte az átvonulást, mire ő a város elöljáróihoz fordult, akik tiszteletből a híres és előkelő férfiú iránt, Alexandriába kísértették. Ott Kleopatra fényes fogadtatásban részesítette, mert szerette volna megnyerni hadvezérül arra a háborúra, amelyre éppen készülődött. Herodes azonban elhárította a királynő ajánlatát, hajóra szállt, és a zord téli időjárás és az itáliai zavargások ellenére Rómába utazott.

Pamphylia magasságában azonban tengeri viharba került, rakománya jó részét a tengerbe kellett dobnia, és csak nagy-nehezen sikerült Rhodosba menekülnie, amely a Cassius elleni háborúban sokat szenvedett. Itt barátai, Ptolemaios és Sapphinius látták vendégül; és ámbár pénzszűkében volt, hatalmas háromsorevezős hajót építtetett, s azon barátaival együtt Brundusiumba utazott. Innen azonnal tovább ment Rómába, és tekintettel arra, hogy atyjával Antonius jó barátságban volt, azonnal őt kereste fel, elmondta neki a maga és családja balsorsát, különösen kiemelte, hogy családtagjait az egyik várban kellett hagynia, ahol az ostrom veszélye fenyegeti őket, maga pedig télvíz idején ide sietett hozzá segítségért könyörögni.

Ennyi szerencsétlenség hallatára szánalom fogta el Antoniust, aki hálásan emlékezett Antipatros barátságára; ezért és Herodes kiváló jelleméért is elhatározta, hogy őt, akit előbb tetrarchának nevezett ki, most megteszi Judaea királyának. Nem csupán a Herodes iránt érzett jóakarat indította erre, hanem Antigonos elleni gyűlölete is, mert ezt az embert lázadónak és a rómaiak ellenségének tartotta.
Még rajta is túltett jóindulat dolgában Octavianus, mert eszébe jutott az a háború, amelyet atyjával együtt viselt Antipatros Egyiptomban, továbbá barátsága, kedvessége mindenki iránt, s végül Herodes férfias jelleme. Tehát összehívta a szenátust; Messalla s utána Atratinus bemutatta Herodest; kiemelték atyjának érdemeit, s hangoztatták az ő hűségét a rómaiak iránt. Egyúttal kijelentették, hogy Antigonos ellenségük, nemcsak régebbi viselkedése miatt, hanem azért is, mert a rómaiak megkerülésével a parthusokkal szereztette vissza királyságát. Ezek a fejtegetések nagy hatással voltak a szenátusra.

Mikor aztán Antonius is felszólalt, s hangoztatta, mennyire fontos a parthus háborúk szempontjából, hogy Herodes király legyen, általános volt a helyeslés. Herodes a szenátus ülése után Antonius és Octavianus társaságában távozott, és a konzulok és a többi főméltóságok kíséretében elindultak áldozatot bemutatni és a szenátus határozatát elhelyezni a Capitoliumon, Antonius pedig fényes lakomával vendégelte meg Herodest királyságának első napján.


Flavius Josephus
A zsidó háború
(V. kiadás)
Görögből fordította:
Révay József az irodalomtudomány doktora