logo

V Sextilis AD

Aristobulos fia, Alexander, Gabiniustól vereséget szenved .

Aristobulos fia, Alexander, Gabiniustól vereséget szenved. Aristobulos megszökik Rómából, de veresége után visszaviszik. Eközben Scaurus betört Arábiába. Petra városához a nehéz terep miatt nem tudott hozzáférkőzni, ehelyett elpusztította a környékét, ámbár ez is kemény munka volt, mert hadserege már-már éhínséget szenvedett Hyrkanos haladéktalanul segítségére sietett és élelmiszereket küldött Antipatros útján. Mivel egyébként Antipatros barátságban volt Aretasszal, Scaurus elküldte hozzá, hogy: az arab király pénzén vásárolja meg tőle a békét. Aretas csakugyan beleegyezett abba, hogy háromszáz talentumot fizet, mire Scaurus visszavonta hadseregét Arábiából.
Aristobulos fia, Alexander, aki megszökött Pompejustól, és lassanként nagy hadsereget toborzott, betört Judaeába, és dúlta az országot, nagy gondot okozott Hyrkanosnak. Már-már úgy látszott, hogy hamarosan sikerül Hyrkanost letaszítania trónjáról, mert hamar Jeruzsálem előtt termett, és hozzáfogott a Pompejustól elpusztított fal felépítéséhez, azonban Gabinius, aki Scaucus utóda lett Syriában, és már ismételten bizonyságot tett katonai kiválóságáról, nyomban haddal vonult Alexander ellen, akit annyira megijesztett ez a felvonulás, hogy hadsereget megerősítette: már 10 000 gyalogosa és 1500 lovasa volt. Ezenfelül a megfelelő helyeket, Alexandreiont, Hyrkaneiont és Machairost, az arab hegyvidék szomszédságában megerősítette.

Gabinius most hadseregének egyik részével előreküldte Marcus Antoniust, és maga a fő erővel utána nyomult. Antonius alvezéreivel egyesültek aztán Antipatros válogatott csapatai és a többi zsidó haderő, Malichos és Peitholaos vezetésével, majd Alexandros ellen indultak. Hamarosan megérkezett Gabinius is csapataival. Ezzel az egyesült hadsereggel Alexander nem mert szembeszállni, hanem visszavonult, azonban Jeruzsálem közelében harcra kényszerítették; az ütközetben 6000 embert vesztett: 3000 elesett, 3000 hadifogságba került. Ő maga maradék csapataival Alexandreionba menekült.
Mikor Gabinius a vár alá érkezett, és ott népes zsidó tábort talált, megpróbálta őket harc nélkül megnyerni: bocsánatot ígért nekik mindazért, ami történt. Mivel azonban hallani sem akartak a békés megegyezésről, rengeteget lemészárolt közülük, a többit pedig bekergette a várba. Ebben az ütközetben különösen kitűnt Marcus Antonius parancsnok; mert ámbár mindig vitézül viselkedett, még sohasem harcolt oly hősiesen, mint most Gabinius egy csapatrészt hátrahagyott a vár ostromlására; maga pedig tovább indult, hogy azokat a városokat, amelyek nem szenvedtek túlságosan, helyreállíttassa, azokat pedig, amelyek egészen elpusztultak, újra felépíttesse. Így parancsára újjáépítették a következő városokat: Skythopolis, Samaria, Anthédón, Apollónia, Jamnia, Rapheia, Marissa, Dóra, Gabala, Azótos, és még sok mást, amelyekben aztán a régi lakosok örömmel telepedtek vissza.

Miután ezt elintézte; megint Alexandreion ellen vonult, és oly erélyesen folytatta az ostromot, hogy Alexander kétségbeesésében követeket küldött hozzá, és kérte, bocsássa meg eddigi ballépéseit; átadta neki a még birtokában levő Hyrkaneion és Machairos várakat, és nemsokára Alexandreiont is kiszolgáltatta. Gabinius mindezeket az erődítményeket leromboltatta; nehogy újabb háború tűzfészkeivé váljanak; ezt pedig Alexander anyjának tanácsára cselekedte, aki aggódott Rómában raboskodó férjéért és gyermekeiért, és elment Gabiniushoz, hogy jóindulatra hangolja. Erre Gabinius elkísérte Hyrkanost Jeruzsálembe, rábízta a templom főfelügyeletét, és az államigazgatást úgy rendezte be, hogy a legelőkelőbbeket állította az ügyek élére. Aztán az egész népet öt közösségre osztotta, és úgy rendelkezett, hogy az első Jeruzsálemben, a második Gadarában, a harmadik Amathusban, a negyedik Jerikóban, az ötödik a galileai Sepphórisban tartsa gyűléseit A zsidók legnagyobb örömükre ezentúl arisztokratikus kormányzat alatt éltek.

Nem sokkal utóbb Aristobulos megszökött Rómából, és rengeteg zsidót vont pártjára, akik részben örökös lázadók voltak, részben pedig régi hívei, és megint háborús zűrzavart támasztott. Mindenekelőtt megszállta Alexandreiont, és legelső dolga volt megerősíteni. De mikor arról értesült, hogy Gabinius hadsereget küldött ellene Sisenna, Antonius és Servilius parancsnoksága alatt, visszavonult Machairosba.
Ekkor a hasznavehetetlen csőcseléket elzavarta, és csak a fegyvereseket tartotta maga mellett, körülbelül 8000 embert; ezek között volt Jeruzsálem alparancsnoka, Peitholaos is, aki 1000 emberével hozzá pártolt.

A rómaiak azonban nyomon követték őket, és ütközetre került a sor, amelyben Aristobulos katonái vitézül harcoltak ugyan, és sokáig helytálltak, végül azonban vereséget szenvedtek a rómaiaktól: 5000 embere elesett, körülbelül 2000 egy magaslatra menekült, a többi 1000 Aristobulos vezetése alatt áttörte a római vonalakat, és beszorult Machairosba. Itt a királynak az első estén a romok közt volt csak éjjeli szállása; aztán úgy-ahogy megerősítette a várat abban a reményben, hogy új hadsereget toborozhat, ha a háború üteme meglassúdik. Mikor a rómaiak támadtak, két napig szinte erején felül védekezett, de aztán foglyul ejtették, és Rómából vele együtt megszökött fiával, Antigonosszal bilincsbe verték, és Gabiniushoz vitték, aki visszaküldte őket Rómába. Rómában a szenátus őt magát börtönbe vetette, gyermekeit pedig visszavitette Judaeába, mert Gabinius írásban jelentette, hogy ezt a várak átadása fejében megígérte Aristobulos feleségének.
Most Gabinius hadjáratra akart indulni a parthusok ellen, de ebben megakadályozta Ptolemaios ügye. Miatta vissza kellett fordulnia az Euphratestől, hogy visszahelyezze őt Egyiptom trónjára; ebben hathatósan segítette Hyrkanos és Antipatros. Főképpen Antipatros szerzett neki pénzt, fegyvert, gabonát és segédcsapatokat; azokat a zsidókat, akik Pélusionban laktak, és Egyiptom kapujának védelme volt feladatuk, rávette, hogy Gabiniust bocsássák keresztül. Egyébként Gabinius elvonulása után egész Syriában kitört a viszálykodás, és Alexander, Aristobulos fia, megint elpártolásra bírta őket; tekintélyes hadsereget toborzott, és azt a tervet forgatta fejében, hogy a tartományban minden rómait lemészárol.

Gabinius, aki e zavargások miatt visszasietett Egyiptomból, emiatt rendkívül nyugtalankodott, és elküldte a lázadókhoz Antipatrost, akinek sikerült is jobb belátásra bírnia őket. De 30 000 ember még mindig hű maradt Alexanderhez, és Gabinius azonnal megindult, hogy ezeket leverje.
A zsidók szembeszálltak vele, és az Itabyrion-hegy mellett ütközetre került sor, amelyben 10 000 zsidó elesett, a többi pedig menekülés közben szétszóródott. Gabinius most Jeruzsálembe vonult, és az államigazgatást Antipatros kívánsága szerint rendezte be. Innen tovább ment, megverte a nabataiosókat, és két parthus szökevényt, Mithridatést és Horsanést,. titokban elbocsátott, katonáinak pedig azt mondta, hogy megszöktek.

Gabinius utóda a syriai helytartóságban Crassus volt Ez a parthusok elleni hadjárat céljaira a jeruzsálemi templomból az aranykincsen kívül elvitte azt a 2000 talentumot is, amihez Pompejus nem nyúlt hozzá. Egyébként alig kelt át az Euphratesen, máris elpusztult hadseregével együtt, Erről azonban itt nem kell többet beszélnem.
Crassus halála után a parthusok megpróbáltak benyomulni Syriába, azonban Cassius, aki ebbe a tartományba menekült, visszaverte őket. Miután Cassius ily módon biztosította Syriát, Judaeába sietett, elfoglalta Taricheait, és mintegy 10 000 zsidót rabszolgaságba hurcolt. Aztán Antipatros tanácsára megölette Peitholaost, aki Aristobulos lázadó híveit maga köré gyűjtötte. Antipatros egy Kypron nevű előkelő arab leányt vett feleségül, akitől később négy fia született; Phasael, Herodes, a későbbi király, Josephus és Pheróras, és egy leánya, Salome.

A körülötte uralkodó fejedelmekkel barátságos viszonyt tartott fenn, és a rokonság révén különösen jó viszonyba került az arab királlyal; mikor Aristobulos ellen megkezdte a háborút, gyermekeit is az ő oltalmára bízta. Cassius szerződéssel kényszerítette Alexandert arra az ígéretre, hogy békességben marad, és aztán megindult az Euphrates felé, hogy megakadályozza a parthusok átkelését. Erről máshol lesz szó.


Flavius Josephus
A zsidó háború
(V. kiadás)
Görögből fordította:
Révay József az irodalomtudomány doktora