logo

V Sextilis AD

Aristobulos és Alexander meggyilkolása. Antipatros Caesarhoz pártol .

Miután Pompejus a szenátussal együtt az Ión-tengeren túlra menekült, és Caesar lett Róma és az egész birodalom ura, kiszabadította Aristobulost a fogságból, rábízott két légiót, és minél előbb Syriába akarta küldeni, abban a reményben, hogy az ő segítségével ezt a tartományt és egész Judaeát könnyűszerrel megnyeri magának. Azonban az irigység Aristobulos jószándékát és Caesar reményeit is meghiúsította. Mert Pompejus párthívei méreggel eltették láb alól Aristobulost; holttestét sokáig nem lehetett eltemetni hazai földben, hanem mézben óvták meg az enyészettől mindaddig, amíg később Antonius el nem küldte a zsidóknak, hogy eltemessék a királyi sírboltban.
Fiát, Alexandert, Scipio lefejeztette Antiochiában, mégpedig Pompejus parancsára úgy, hogy előbb a rómaiak ellen elkövetett hűtlensége miatt bűnpert indítottak ellene. Testvéreit Ptolemaios Mennaios vette oltalmába, aki Chalkisban, a Libanon tövében uralkodott; fiát, Philippiont, elküldte Askalónba, hogy elhozza őket. Ennek sikerült Antigonost és húgait is erőszakkal elvenni anyjuktól, Aristobulos özvegyétől, és elvinni apjához. A fiatalabbik leányba, Alexandrába beleszeretett, és feleségül is vette, azonban emiatt apja megölette; ezek után maga Ptolemaios vette feleségül Alexandrát, és most már a rokonság miatt felesége testvérei iránt is különös jóindulatot tanúsított.

Pompejus halála után Antipatros merész fordulattal Caesarhoz pártolt. Mikor Mithridatés pergamoni király hadseregével Egyiptomba akart vonulni, és Askalónnál kénytelen volt megállni, mert nem tudta kikényszeríteni az átvonulást Pélusionnál, Antipatros nem csupán a szövetséges arabokat vette rá, hogy segítséget nyújtsanak, hanem maga is odavonult mintegy 3000 főnyi zsidó gyalogsággal. Ezenfelül a syriai főembereket és Ptolemaios és Jamblichos libanoni fejedelmeket is rávette, hogy segédcsapatokat küldjenek, s ezeknek a befolyása alatt az egész környék városai készségesen megígérték támogatásukat.
Miután ily módon Antipatros fáradozásai következtében Mithridatés hadereje rendkívül megerősödött, ebben bizakodva Pélusion elé vonult, és mikor útját állták, ostrom alá vette a várost. A város bevétele alkalmával különösen kitűnt vitézségével Antipatros, mert a falnak azon a részén, ahol ő vezette az ostromot, rést ütött, és elsőnek nyomult be a városba csapata élén.

Így esett el Pélusion; de a hadsereget a további előnyomulás közben ismételten feltartóztatták, elsősorban azok az egyiptomi zsidók, akik az úgynevezett Oniás-körzetben laktak. Megint csak Antipatrosnak sikerült rávennie őket, hogy megszüntessék az ellenállást, sőt arra is, hogy a csapatokat a szükséges élelmiszerekkel ellássák. Ennek következtében Memphis környékének lakosai is tartózkodtak az ellenségeskedéstől, és önszántukból csatlakoztak Mithridatéshez. Ez most megkerülte a deltát, és a többi egyiptomit harcra kényszerítette azon a tájon, amelyet „zsidó tábornak” neveznek. Itt ő maga és egész jobbszárnya veszedelembe került, de Antipatros a folyóparton segítségére sietett, és kiszabadította szorult helyzetéből, miután előbb a parancsnoksága alatt álló balszárnnyal a vele szemben álló ellenséges seregrészt visszaszorította. Aztán Mithridatés üldözőire vetette magát, sokat lemészárolt közülük, a többit pedig oly messzire kergette, hogy táborukat is sikerült elfoglalnia.

A harcban mindössze 80 embert vesztett, Mithridatés azonban menekülés közben mintegy 800 katonáját elvesztette. Egyébként Mithridatés, miután ily módon váratlanul megmenekült a veszélytől, őszintén elismerő jelentést terjesztett Caesar elé Antipatros vitézkedéséről.
Erre Caesar elismerését fejezte ki Antipatrosnak, és bizonyos, reményekkel kecsegtette; ezzel arra ösztökélte, hogy további kockázatokat is vállaljon érte. Ezekben a vállalkozásokban Antipatros mindig rendkívüli vakmerőséget tanúsított, és nemsokára véges-végig sebhelyek borították testét, hősiességének emlékei. Miután Caesar rendet és nyugalmat teremtett Egyiptomban, és visszavonult Syriába, megajándékozta Antipatrost adómentességgel és római polgárjoggal, egyébként is számos jelét adta iránta való megbecsülésének és jóindulatának, úgyhogy Antipatrost mindenki irigyelte. Azt is Antipatros befolyásának kell tulajdonítani, hogy Caesar megerősítette Hyrkanost főpapi méltóságában.


Flavius Josephus
A zsidó háború
(V. kiadás)
Görögből fordította:
Révay József az irodalomtudomány doktora