logo

V Sextilis AD

Aristobulos egyéves uralkodása .

Atyja halála után, 471 évvel és 3 hónappal azután, hogy a zsidók visszatértek a babiloni fogságból, Aristobulos, az idősebb testvér, megváltoztatta az államformát, királyságot alapított, és megkoronáztatta magát; ő volt az első Hasmoneus, aki ezt megtette. Öccsének Antigonosnak, akit szemlátomást nagyon szeretett, megadta ugyanezt a megtiszteltetést, többi testvérét azonban megbilincselve szigorúan őriztette. Börtönbe vetette anyját is, akivel a királyi hatalom miatt viszálykodásba keveredett, mert Joannés tulajdonképpen feleségét jelölte ki utódjának; sőt kegyetlensége odáig fajult, hogy anyját a börtönben éhhalálra kárhoztatta.
De öccsének, Antigonosnak személyében utolérte a bosszú; pedig ezt szerette és társuralkodójává tette, mégis kivégeztette, mert aljas udvari emberek megrágalmazták. Aristobulos eleinte nem adott hitelt a szóbeszédnek, egyrészt, mert valóban szerette öccsét, másrészt, mert úgy gondolta, hogy a rágalomnak forrása csak irigység lehet. Mikor azonban egyszer Antigonos egy hadjáratból visszatért, és nagy pompával felvonult az ünnepre, amelyen ősi szokás szerint lombsátrakat emeltek Isten tiszteletére, Aristobulos éppen betegen feküdt. Antigonos testőrsége kíséretében,, az ünnep végén az elképzelhető legnagyobb pompával felvonult a templomba, hogy ájtatosan imádkozzék bátyjáért.

Az aljas rágalmazók ebben a pillanatban a király elé járultak, és elmondták neki a fegyveresek pompás felvonulását, és hogy Antigonos magánember létére király módjára viselkedik, s bizonyára azért jött ilyen csapattal, hogy őt megölje; bizonyosan nem tudja elviselni, hogy csak társuralkodó legyen, s azt hiszi, hogy megkaparinthatja a trónt.
Aristobulos szinte akarata ellenére hitelt adott ezeknek a rágalmaknak, de egyrészt azért, hogy el ne árulja gyanakvását, másrészt, hogy mindenesetre biztosítsa magát, testőrségét a vár egyik földalatti sötét folyosójára rendelte - régebben Baris volt a vár neve, később Antonius-vár: itt feküdt betegen -, és parancsot adott, hogy Antigonost, ha fegyvertelenül érkezik, bocsássák be, ha ellenben fegyveresen jön, gyilkolják meg; egyúttal öccsének is üzent, hogy fegyvertelenül látogassa meg. Ekkor a királyné Antigonos ellenségeivel együtt ravasz tervet eszelt ki: rávették a király küldöncét, hogy hallgassa el a parancsot, és mondja meg Antigonosnak, hogy bátyja hallotta, mily gyönyörű fegyverzetet készíttetett magának Galileában; mivel azonban betegsége miatt eddig személyesen nem láthatta, most, hogy Antigonos úgyis útra készül, sürgősen szeretné őt ebben a díszes fegyverzetben látni.

Mikor Antigonos megkapta az üzenetet, teljes fegyverzetben megindult a várba, mintha katonai szemlére menne, mivel bátyjának eddigi jóindulata miatt a legcsekélyebb gyanú sem támadt benne. Mikor azonban abba a sötét átjáróba ért, amelynek Stratón tornya a neve, a testőrök leszúrták; világos bizonyságául annak, hogy a rágalom a természet és szeretet minden kötelékét széttépi, és semmiféle jóság nem eléggé erős ahhoz, hogy a gyűlölséggel megbirkózzék.
Csodálatos dolgot beszélnek bizonyos Judás nevű esszénusról, aki jóslataiban még soha egy betűt sem tévedett. Mikor ez meglátta Antigonost, amint áthalad a templomtéren, köréje sereglett bizalmas tanítványainak odaszólt: „Jaj, jó volna, ha most meghalhatnék, mivel az igazság már előttem meghalt, mert. egyik jóslatom hamisnak bizonyult: íme életben van Antigonos, akinek pedig ma meg kellett volna halnia. A sors úgy rendelte, hogy Stratónos Pyrgosban (Stratón tornyában) kell orgyilkosságnak áldozatul esnie; de Stratón-tornya 600 stadionnyira van innen, és már délelőtt 10 órára jár az idő. Valóban az idő meghazudtolja a jövendőléseket.” Ezután az aggastyán elhallgatott, sokáig némán és fájdalmasan gondolataiba mélyedt; de hamarosan jelentették, hogy Antigonost meggyilkolták a földalatti átjáróban, amelyet ugyancsak Stratón tornyának neveznek, mint a tengerparti Kaisareia városát. Ez tévesztette meg a prófétát.

A gaztetten érzett lelkiismeretfurdalás miatt hamarosan rosszabbra fordult Aristobulos betegsége. Szüntelenül bántotta a lelkiismeret a gyilkosság miatt, egyre jobban sorvadozott, míg végre a rengeteg bánkódás elemésztette belső szerveit, és patakokban folyt belőle a vér. Mikor az egyik ápolószolga kivitte a vért, isteni rendelés szerint megbotlott, éppen azon a helyen, ahol Antigonost meggyilkolták, és kiöntötte a gyilkos vérét az áldozat után ott maradt vérnyomokra. Akik látták, azonnal feljajdultak, mintha a szolga szándékosan öntötte volna oda a vért.
Alig hallotta meg a király a sikoltást, rögtön megkérdezte az okát, s mivel senki sem tudta megmondani, annál inkább makacskodott, hogy megtudja. Csak akkor mondták meg neki az igazságot, mikor szigorú büntetéssel fenyegetődzött. És ekkor könnyek ültek ki szemébe, keservesen felsóhajtott, és amennyire gyengesége megengedte, hangosan megszólalt:
„Így hát nem rejtőzhetem el gaztetteimmel az Isten szeme elől, és hamarosan utolér a bűnhődés családtagjaim meggyilkolása miatt. Hitvány testem, meddig tartod még vissza lelkemet, amelynek anyáimért és öcsémért felelnie kell? És meddig adjam még nekik áldozatul cseppenként véremet? Inkább vegyék el egyszerre és ne űzzön csúfot belőle az Isten azzal, hogy beleimet kívánja halotti áldozatul.”

Alighogy ezeket a szavakat kimondta, meghalt. Mindössze egy évig uralkodott.


Flavius Josephus
A zsidó háború
(V. kiadás)
Görögből fordította:
Révay József az irodalomtudomány doktora