logo

V Sextilis AD

A parthusok visszahelyezik trónjára Antigonost .

Hyrkanos fogságba esik, Herodes elmenekül. Jeruzsálem feldúlása. Phasael halála



Két évvel azután, hogy Barzapharnes parthus helytartó és Pakoros, a parthus király fia, meghódította Syriát, Lysanias, aki atyját, Ptolemaios Mennaiost követte az uralkodásban, rávette a helytartót, hogy Antigonost helyezze vissza trónjára, Hyrkanost buktassa meg, és ezért 1000 talentumot és 500 nőt ígért neki.
Pakoros ráállt, és maga a tengerparton vonult előre, Barzapharnesnek pedig parancsot adott, hogy az ország belsejében vonuljon fel. A tengerparti lakók közül a tyrosiak bezárták kapuikat Pakoros előtt, de Ptolemais és Sidón polgárai megnyitották előtte városukat. Ekkor egy királyi pohárnokra, aki névrokona volt, rábízta a lovasság egyik részét, és azt az utasítást adta neki, hogy törjön be Judaeába, kémlelje ki az ellenség helyzetét, és ha szükséges, nyújtson segítséget Antigonosnak.

Mialatt ez a csapat pusztítva és dúlva végigvonult a Karmél vidékén, rengeteg zsidó sereglett Antigonoshoz, és kijelentették, hogy hajlandók részt venni a támadásban. Antigonos kiküldte őket az úgynevezett Drymos nevű helyre, hogy szállják meg. Abban a harcban, amely itt kifejlődött, visszaverték az ellenséget, üldözőbe vették, majd Jeruzsálembe siettek - miután útközben tetemesen meggyarapodtak -, s egészen a királyi palotáig eljutottak. Itt azonban Hyrkanos és Phasael tekintélyes haderő élén szembeszállt velük, és a piacon ütközetre került a sor, amelyben Herodes az ellenséget megszalasztotta és beszorította a templomba; ott őriztette őket 60 katonájával, akiket a szomszédos házak tetején állíttatott fel. De a nép egyik része fellázadt a testvérpár ellen, megtámadta és felgyújtotta a házakat, s a katonák is ott égtek. Herodest felbőszítette ez a veszteség, rátámadt ellenfeleire, és sokat lemészárolt közülük. Sőt, szinte naponta volt csetepaté, és szüntelenül folyt az öldöklés.

A hetek ünnepe (Sevuoth) közeledett, és ezért a templom környéke és általában az egész város zsúfolásig megtelt fegyveres vidékiekkel. Phasael megszállta a városfalat, Herodes pedig kisebb csapattal a királyi palotát, és az északi oldalról több ízben is kitört a rendetlen ellenséges csőcselékre, jó részüket lemészárolta, a többit megszalasztotta, és egy részüket a városba, másikat a templomba szorította, a többit pedig a sáncok közé.
Ekkor Antigonos azt javasolta, hogy Pakorost bocsássák be a városba közvetítőül, Phasael hozzájárult ehhez, és a parthus királyfit, 500 lovassal, barátságosan fogadta, ámbár csak ürügy volt, hogy a lázongás elsimítására jött, mert a valóságban azért jött, hogy Antigonost támogassa. Ekkor Pakoros alattomos ravaszsággal rávette Phasaelt, hogy a viszály elsimítása céljából menjen követségbe Barzapharneshez, noha Herodes nyomatékosan igyekezett lebeszélni testvérét, és arra bíztatta, hogy inkább tegye el az útból ezt az alattomos embert, mint hogy áldozatul essék áskálódásának, hiszen a barbárok természetüknél fogva becstelenek. De Phasael mégiscsak kiment Hyrkanosszal, Pakoros pedig, hogy ne ébresszen gyanút, otthagyta Herodesnél lovassága egyik részét, amely az úgynevezett szabad-harcosokból állt, a többiekkel pedig kíséretül Phasaelhez csatlakozott.

Miután Hyrkanos és Phasael Galileába érkezett, látta, hogy a nép fegyveresen lázadozik. Barzapharnesszel titokban megbeszélték az alattomos tervet kísérői, hogy fogadja barátságosan a jövevényeket, és ne árulja el aljas szándékait Ezért a helytartó eleinte ajándékokkal halmozta el őket, de alighogy a kísérők távoztak, elkezdte aknamunkáját. De ezek ketten megszimatolták a cselvetést akkor, amikor a tengerparti Ekdippón nevű helységbe vitték őket. Itt hallottak az ígért 1000 talentumról, azt is megtudták, hogy az az 500 nő, akit Antigonos a parthusoknak ígért, javarészt az ő feleségeik közül való. Sőt azt is megtudták, hogy a barbárok minden éjjel leselkednek utánuk, és elfogatásuk bizonyára már régen megtörtént volna, ha nem halogatták volna addig, amíg Herodest is kézre kerítik Jeruzsálemben, és így megakadályozzák abban, hogy értesüljön sorsukról, és valamit tehessen érdekükben. És hogy mégsem üres mendemondáról volt szó, az nyilván kiderült abból is, hogy távolról már látták az őrzésükre kirendelt katonákat.

És ámbár egy bizonyos Ophellius, aki az akkori idők egyik leggazdagabb syriai főemberétől, Saramallastól értesült a merénylet tervéről, menekülésre sürgette Phasaelt, ez sehogy sem tudta rászánni magát, hogy cserbenhagyja Hyrkanost. Ehelyett inkább egyenesen a helytartóhoz ment, és nyíltan szemére lobbantotta árulását, különösen pedig kapzsiságát, ami erre csábította. Aztán nagyobb összeget ajánlott fel neki szabadulásáért, mint amennyit Antigonos ígért neki, ha visszahelyezik trónjára,
A parthus azonban ravasz ember volt: kerteléssel és esküdözéssel sikerült elhárítania magáról a gyanút, és elment Pakoroshoz. Ezután az ott maradt parthusok, akik erre parancsot kaptak, Phasaelt és Hyrkanost elfogták, akik most keservesen átkozódtak az ellenük elkövetett árulás és esküszegés miatt.

Eközben az említett pohárnok mindenáron szerette volna Herodest hatalmába keríteni, éspedig úgy, hogy megbízatása értelmében igyekezett kicsalogatni a városból. Herodes azonban kezdettől fogva gyanakodott a barbárokra; most is, mikor megtudta, hogy a levél, amely a személye ellen tervezett merényletről értesítette, ellenségei kezébe került, semmiképpen sem volt hajlandó elhagyni a várost, ámbár Pakoros közlése teljesen megfelelt a valóságnak, hogy csak nyugodtan menjen elébük azoknak, akik a levelet majd átadják; mert az ellenség egyáltalán nem fogta el a levelet, és nincs is benne szó alattomos orvtámadásról, hanem csak arról értesíti őt, hogy Phasael időközben mit végzett. Herodes azonban véletlenül máshonnan értesült már testvére elfogatásáról. Ezenkívül meglátogatta őt Hyrkanos leánya, Mariamne, aki nagyon okos asszony volt, és kérve kérte, hogy maradjon a városban, ne bízzék a barbárokban, akik nyilván az életére törnek.

Miközben tehát Pakoros és emberei azon törték a fejüket, hogy hogyan hajtsák végre titokban tervüket, mert nyilvánvaló volt, hogy nyílt erőszakkal ezt a ravasz embert nem tudják kézrekeríteni, Herodes megelőzte őket, és anélkül, hogy ellenségei tudomást szereztek volna róla, éjnek idején megszökött, és legközelebbi hozzátartozóival Idumaeának vette útját.
A parthusok, amint erről értesültek, azonnal üldözőbe vették. Ekkor Herodes anyját, testvérét, menyasszonyát és ennek anyját és legfiatalabb öccsét előre küldte, ő maga pedig a családja védelmére hozott katonákkal feltartóztatta a barbárokat, és valahányszor megtámadta őket, mindig sokat elpusztított közülük. Így épségben elérkezett Masada várába.
De menekülés közben sokkal több gondot okoztak neki a zsidók, mint a parthusok, mert szüntelenül a sarkában voltak, és mikor 60 stadionnyira jutott a várostól, meglehetősen hosszantartó nyílt ütközetre kényszerítették. Herodes azonban megverte őket, és óriási mészárlást végzett soraikban.

Később győzelme emlékére itt várost építtetett, pompás palotákkal ékesítette, hatalmas várral erősítette meg, és a maga nevéről Héródeionnak nevezte. Menekülés közben napról napra több ember csatlakozott hozzá, úgyhogy mikor az idumaeai Rhésába érkezett, testvére József, aki egészen addig eléje ment, azt tanácsolta neki, hogy kísérői jó részét bocsássa el, mert Masada nem tud befogadni ekkora embertömeget: tudniillik már több mint 9000 emberre szaporodott a számuk. Herodes megfogadta a tanácsot; azokat, akik inkább terhére, mint hasznára voltak, ellátta útiköltséggel, és elbocsátotta Idumaea különféle vidékeire, és legmegbízhatóbb és legvitézebb embereivel, akiket maga mellett tartott, szerencsésen megérkezett a várba. 800 embert bőséges készletekkel a várban hagyott az asszonyok védelmére, ha esetleg ostromra kerül a sor, maga pedig az arábiai Petrába ment.

Ezalatt Jeruzsálemben a parthusok fosztogatni kezdtek, betörtek az elmenekültek házaiba és a királyi palotába, és csak éppen Hyrkanos kincséhez nem nyúltak, amely azonban nem volt több 300 talentumnál. Egyébként nem jutott a kezükre olyan nagy zsákmány, mint remélték; mert Herodes, aki már régen számított a barbárok árulására, legértékesebb kincseit már korábban elszállíttatta Idumaeába, és hívei is ugyanígy cselekedtek.
A fosztogatás után a parthusok elbizakodottságukban arra vetemedtek, hogy szabályszerű hadüzenet nélkül dúlva-fosztogatva elárasztották az egész országot, Marissa várost elpusztították, és nem csupán Antigonost helyezték vissza trónjára, hanem bilincsbe verve átadták neki Phasaelt és Hyrkanost is; hogy kénye-kedve szerint bánjék el velük. Hyrkanosnak, aki térdre borult előtte, Antigonos személyesen harapta le a fülét, hogy ha bármiféle fordulat történik, ne viselhesse többé a főpapi hivatalt, mert ezt a méltóságot csak hibátlan testű emberek tölthetik be.

Phasael kemény akaratú ember volt: megelőzte Antigonost. Mivel sem kardja nem volt, sem a keze nem volt szabad, a kőfalon összezúzta fejét. Hősi halála rávallott, hogy igazi testvére Herodesnek, és annál kirívóbb színben tüntette fel Hyrkanos gyávaságát. Egyébként az önként választott halál méltó volt azokhoz a tettekhez, amelyeket egész életében véghezvitt. Mondják, hogy sebeiből kigyógyult, de az az orvos, akit Antigonos azzal az ürüggyel küldött hozzá, hogy ápolja, sebébe halálos mérget csöpögtetett, és így ölte meg. Akármelyik változat az igaz, öngyilkossága hősi cselekedet volt. Halála előtt, mikor meghallotta, hogy Herodes megmenekült, állítólag ezt mondta:
„Most már szívesen halok meg, mert életben maradt az, aki hosszút áll értem ellenségeimen.”
Így halt meg Phasael.

A parthusok azonban Antigonost mégis a jeruzsálemi királyi trónra ültették, bár az asszonyok, akikre legjobban fájt a foguk, kisiklottak kezeik közül. Azután Parthiába vonultak, és magukkal vitték a fogoly Hyrkanost.


Flavius Josephus
A zsidó háború
(V. kiadás)
Görögből fordította:
Révay József az irodalomtudomány doktora