logo

XII December AD

A római diaszpóra romanizáltsága.

Az itáliai diaszpóra-zsidóság nyelvhasználatát Heikki Solin így jellemezte: „A zsidó elit a latint, a többi a görögöt használta: A római zsidó diaszpóra körében lezajlódó romanizáció folyamatát szemléletesen tükrözik azok a feliratok, amelyek a zsidók által is használt katakombákból kerültek elő.
Az 594 db felirat közül, melynek zöme epitáfium, azaz sírfelirat, 467 (79%) a görög és 127 (21%) a latin nyelvű; egy görög-arámi bilingvis; haton görög és/vagy héber záróformula olvasható; tizenhét latin nyelvű, de görög karakterekkel íródott; három görög nyelvű, de latin betűkkel vésték kőbe.

A régebbi kutatások szerint az egyes katakombák „romanizáltsági szintjüket" tekintve eltérnek egymástól: León például azt állította, hogy a Vigna Randaniniben eltemetett zsidók a lakosság romanizáltabb rétegéhez tartoztak. Leonard Victor Rutgers legutóbbi kutatásai azonban cáfolták e képet.
A szerző régészeti adatokkal és névvizsgálattal kimutatta, hogy a romanizáltság fokát tekintve gyakorlatilag nincs különbség a katakombák között. Egy adott lakóközösség halottait sem mindig ugyanoda temették, így pl. a Subura lakói előfordulnak a Vigna Randanini, a Menteverde és a Villa Torlonia katakombáiban is.

A Vigna Randaniniban előkerült viszonylag sok latin felirat magyarázata az lehet, hogy ez a temető volt a legtovább használatban. Rutgers kutatásai abban a kérdésben is nagyobb óvatosságra intenek, hogy lehet-e a sírfeliratok alapján a romanizáció fokozatosságára következtetni?
Egyelőre nem tudjuk megmondani, hogy ugyanaz a folyamat, mint amely Venosá-ban kimutatható, Rómában is lejátszódott-e, vagyis hogy a korai feliratok görögök, a későbbiek pedig latin nyelvűek. Annyi mindenesetre megkockáztatható, hogy a 2-3. századra a római zsidó közösségben is beindul egyfajta latinizáció. Ez először a római nevek átvételében mutatkozik meg; majd a 4. századra a latin nyelv befolyása is egyre kitapinthatóbb.

Amennyire a feliratok alapján ez megítélhető, a latin sohasem vette át teljesen a görög helyét a római zsidó közösség életében. Egy görög anyanyelvű zsidó számára egy alapvetően bilingvis kultúrájú városban milyen motiváció lehetett a latin elsajátítására? Nyilván a társadalmi ranglétrán történő felemelkedés, a hivatali előrejutás. További szempontként említhetjük a vallási propagandát és a jogvédelem kérdését. Forrásaink szerint a 3-4. század a zsidó missziós munka felvirágzásának időszaka, amely a zsidók elleni keresztény propagandahadjárat megerősödését is eredményezte.

Rutgers a szicíliai zsidó feliratok latin nyelvhasználatának növekedésével kapcsolatban vetette fel annak a lehetőségét, hogy ez a jelenség a kereszténység felemelkedésével és a latinul író egyházi tisztviselők befolyásának növekedésével is összefügg. Ez a feltevés Róma esetében még valószínűbb.
A római zsidó és keresztény feliratok egybevetése is sok érdekes tanulsággal szolgálhat. Ami első pillantásra szembeötlő: a feliratok mennyisége közötti hatalmas eltérés. Az Inscriptiones Christianae Urbis Romae tíz kötetében kb. 25.000 ókeresztény feliratot publikáltak - ezzel áll szemben az alig több mint félezer (595 db) római zsidó felirat. Ilyen mértékű eltérés esetében már nem csupán arról van szó, hogy az 1-4. században jóval több keresztény, mint zsidó lakott Rómában, hanem a feliratállítási szokások, az epigraphic habit tekintetében is létezniük kellett különbségeknek. A zsidó és keresztény feliratok nagyságrendekkel eltérő száma e két társadalmi csoportnak a halottkultuszhoz, az evilági és túlvilági élet jelentőségéhez, s általában a társadalmi környezethez és szokásokhoz való eltérő viszonyulását is hűen tükrözi.

A keresztény feliratokon a görög (9%) és latin nyelv (91%) aránya éppen fordítottja a zsidó feliratokénak. Vajon ez alapján kijelenthetjük, hogy a római zsidó közösség nyelvileg elszigetelt volt? A túlnyomórészt görög nyelvű feliratok állítása kifejezett-e egyfajta „keleti, vagy egyenesen zsidó öntudatot?
A görög nyelvű zsidó feliratok grammatikai és lexikai elemzése azt mutatta, hogy az ókori Rómában élő zsidók alapvetően ugyanazt a vulgáris görögöt és latint beszélték, mind az alsóbb római néprétegek. A Vigna Randanini és a Monteverde katakombáiban a feliratok egyharmadában tetten érhető a vulgáris nyelv befolyása.

A római zsidók a latin használatában nem különböztették meg magukat a nem-zsidóktól. León azt is megfigyelte, hogy a latin feliratokon kevesebb a grammatikai hiba, mint a görögökben. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a latin nyelvet használók a társadalom felsőbb, gazdagabb és műveltebb rétegéhez tartoztak. Rutgers szerint azonban kérdés, hogy egyáltalán beszélhetünk-e „hibákról" a késő-antik feliratok esetében? Szerinte inkább a beszélt nyelv befolyásával van dolgunk.
A latin, mint a diglosszia „emelkedett" változata ellen szól az is, hogy a latin feliratok. művészi kvalitásukat tekintve rosszabbak, mint a görögök. A zsidók a drágább, reprezentatívabb, egyszóval „rómaiasabb" szarkofágokon is 10:1 arányban használták a görög és latin nyelvet. A latin nyelvhasználat lassú növekedése tehát nem a társadalmi, hanem az időbeli különbségből, a római közösség fokozatos romanizálódásából fakadt.


Forrás: Grüll Tibor - Áruló vagy megmentő? Flavius Josephus élete és művei