logo

XX September AD

Papiruszok, osztrakonok

Ennek a dokumentumcsoportnak fontosságára a zsidó történelem kutatása szempontjából az 1890es években felfedezett elephantinei papiruszok hívták fel a figyelmet. Elephantine (arámiul Yeb) már a 7. században is egy részben zsidókból álló határőr-település volt. Az itt előkerült papiruszok a perzsa időszakból (Kr. e. 495-399) származtak (Porten 1968; Muffs 2003).
A korszakunkba tartozó, zömmel Egyiptomban felfedezett és görög nyelven íródott papiruszokat és osztrakonokat (valamint néhány feliratot) VICTOR TCHERIKOVER adta ki három kötetben 1957 és 1964 között (Corpus Papyprorum Judaicarum = Tcherikover-Fuks 1957-1964). Az azóta is használatos, alapvető forrásmunkának tekinthető CPJ mellett igen fontos a Hérakleopoliszban Kr. e. 144/3-133/2 között keletkezett politeuma-papiruszok kiadása (P. Polit. iud.).
Sokak szerint a 20. század legjelentősebb régészeti felfedezése a Holt-tengeri tekercsek megtalálása volt. 1947 és 1956 között a Hirbet Qumran romtelepülés környékén tizenegy barlangból több mint nyolcszáz különböző mű kéziratának kisebb-nagyobb töredéke került elő. (A töredékek pontos számát nem ismerjük, de VERMES GÉZA becslése szerint az akár hatjegyű is lehet.) Egyedül a 4. sz. barlang leleteinek tartalomjegyzékében 555 különféle dokumentum szerepel.
A kéziratok túlnyomórészt héber nyelven íródtak, kisebb részük arámi, néhány tekercs pedig a héber Biblia görög nyelvű változatát tartalmazza. Mára a héber Szentírás valamennyi könyvéből előkerült legalább néhány töredék (utoljára Eszter könyvének néhány változata). A kéziratok datálása a Kr. e. 2. század második felétől a Kr. u. 68-ig terjed, amikor a települést elpusztították a rómaiak (Popovic 2011). [5.2.2.2.]

A bibliai szövegek mellett apokrifek (pl. Tóbit könyve, Ben Szira), pszeudepigráf iratok (pl. Jubileumok könyve, Hénok könyve), valamint a qumrániak által írt vagy átdolgozott közösségi iratok (szabályzatok, bibliaértelmezések, vallásos költészet, naptárak, liturgikus szövegek, horoszkópok stb.) szerepeltek.
Amint az köztudott: a qumráni tekercsek a zsidó történelemmel kapcsolatban szinte semmit sem mondanak, sőt még a közösség története is csak nagy nehézségek árán hámozható ki belőlük. Ennek legfőbb oka, hogy a Qumránban talált nem bibliai szövegek egyike sem tartozik a történetírás műfajába. A kriptikus bibliai nyelven fogalmazott történeti utalások legtöbbje az ún. peserekben található: ezeknek történelmi spektruma IV. Antiochostól Pompeius hódításáig (Kr. e. 170 k.-Kr. e. 63) terjed.
A Holt-tengeri tekercsek felfedezése után az izraeli régészek a júdeai kősivatag Qumrántól délre eső részére is kiterjesztették kutatásaikat. A Wadi Murabbaatban (1951); valamint a Nahal Heverben, N. Seelimben, N. Mishmarban, N. Hardofban és N. Davidban talált papiruszok (1960-61), továbbá a beduinoktól 1952-53-ban vásárolt, feltehetően a Wadi Seiyalból ill. a N. Heverből származó papiruszok nem kis mértékben járultak hozzá a két nagy háború közötti ludaea mindennapi életének megismeréséhez. [6.1.4.]
A zélóták utolsó erődjében, Masadán, YIGAEL YADIN 1963 és 1965 közötti ásatásain is kerültek elő papiruszok. Ezek egy része héber nyelvű volt: a Leviticus és a Zsoltárok mellett Ben Szira könyvének eredetijét tartalmazták, és feltehetően qumráni eredetű szövegek is akadtak közöttük.
A görög és latin nyelvű papiruszok az ostromló és megszálló római és auxiliáris katonaság működéséhez köthetők (Cotton-Geiger 1989). Összesen kb. 700 osztrakon került elő Masadán, ezek túlnyomó része héber és arámi: ezek a felkelők életéről vallanak; az itt előkerült görög és latin nyelvű osztrakonokat pedig a megszálló rómaiak hagyták hátra (Yadin-Naveh-Meshorer 1989).

Jóval kevesebb, szám szerint összesen 26 osztrakon került elő Machairos várából (Misgav 2013). Ezek egy kivétellel arámiul íródtak, és a termények tárolásának, rituális tisztaságának illetve értékének jelölésével kapcsolatosak. Jeruzsálemtől 12 km-re délre épült Heródes erődje, a Heródion. Az erőd feltárását VIRGILIO CORBO kezdte meg 1962-ben, EHUD NETZER pedig 1972-től az alsóvárost helyezte kutatásainak középpontjába. 2007-ben bejárta a hír a világot: a mesterséges domb északi oldalán elfedezték Heródes mauzóleumát és összetört szarkofágját.
Az erődöt Kr. u. 66-ban a zélóták, Kr. u. 132-ben pedig Bar Kokhba felkelői foglalták el, egyébként római helyőrség tartózkodott benne. EMANUEL TESTA az 1970-es évek elején kutatta a Heródion vakolt falain található graffitiket, és az itt előkerült osztrakonokat. Sajnos az idő az előbbieket annyira megrongálta, hogy ma már nincs lehetőség némelykor gyanús vagy bizonytalan olvasatainak ellenőrzésére (Testa 1972).


Forrás: Grüll Tibor: „Ézsau három könnycseppje" A zsidók három háborúja Róma ellen (Kr. u. 66-136) Doktori értekezés