logo

XX September AD

Numizmatika .

A hellenisztikus uralom alatt a zsidók a Ptolemaidák és Seleukidák pénzeit használták. A Hasmóneus dinasztia pénzverése Kr. e. 110 körül kezdődött (I. Ióannés Hyrkanos idején), ezek többnyire kis értékű bronzpénzek voltak. A Biblia tiltásával összhangban semmilyen emberi vagy állati képmás nem szerepelt rajtuk (többnyire csak bőségszaru, gránátalma, árpakalász, koszorú, horgony, virág, csillag, sisak a késői Seleukida pénzverés motívumai).

A Hasmóneusok pénzein ó-héber betűkkel írt héber nyelvű feliratokat találunk (rendszerint az „X főpap és a zsidók véneinek gyűlése" formulát), míg Alexander Jannaios és Matthatias Antigonos érmein már görög feliratok is megjelennek. Héberül „királyinak (T^n) egyedül Alexander Jannaios nevezte magát, míg a görög feliratú pénzeken a βασιλεύς használata általános.
Érdekes, hogy Alexander Jannaios (héber nevén Jehonatán) még nevét is megváltoztatta Jonatánra annak érdekében, hogy a pénzre ne kelljen rávésni az Örökkévalót jelző tetragrammatont. Az utolsó Hasmóneus uralkodó, Matthatias Antigonos (Kr. e. 40-37) veretett elsőként zsidó vallási jelképeket a pénzeire: a kenyéráldozati asztalt és a hétágú gyertyatartót (menóra). Tekintettel arra, hogy Heródes (Kr. e. 37-4) a rómaiak kegyéből uralkodó klienskirály volt, nem verethetett ezüstpénzt. Többnyire réz és bronz trilepton, dilepton és prutah került ki verdéiből (Meyshan 1967).

Érdekes, hogy datált pénzein kizárólag a „harmadik év" felirat olvasható, ami arra utal, hogy kinevezése pillanatától (Kr. e. 40) és nem a de facto uralomátvételtől (Kr. e. 37) tekintette magát a zsidók legitim királyának. A Heródes-dinasztia pénzein csak görög feliratokat olvashatunk. A jelképek részben pogány vallási kellékek: tripus, thymiatérion, caduceus, részben a Hasmóneusoktól örökölt szimbólumok: gránátalma, pajzs, sisak, pálmaág, horgony, bőségszaru, sas, gálya. Heródes tehát részint tekintettel volt alattvalói vallási szokásaira, részint nem. Nem úgy fia, a nagyrészt nemzsidó lakosságú területek felett uralkodó Philippos tetrarcha (Kr. e. 4-Kr. u. 34), aki bronzpénzére a római uralkodó képmását, valamint a Caesarea Philippiben (Panias) apja által emelt pogány templom képét tetette.

I. Heródes Agrippa (Kr. u. 37-44) legelterjedtebb pénze a királyságának hatodik évében (Kr. u. 42/43) vert prutah, amelyen egy ernyőszerű királyi baldachin és három árpakalász látható. Ezt a pénzt nyilvánvalóan a zsidóknak szánhatta, mivel egyéb pénzein pogány ábrázolások szerepelnek. A Heródesek közül a hosszú ideig (kb. Kr. u. 50-93) uralkodó II. Agrippa bronzpénzei a legváltozatosabbak (Kushnir-Stein 2002). Két típusán saját arcképe is megjelenik.
A Vespasianus, Titus és Domitianus nevével ellátott s datált érmék közül a görög betűsek Kr. u. 56-tal, a latin betűsek Kr. u. 61-gyel kezdődő érában számolnak, amelynek okát eddig még nem fejtették meg. Pénzeinek többségét a Flavius-dinasztia uralkodása idején verték, a Sors (Tyché) és a Győzelem (Niké) istennőjének képével. A zsidó háborúban népe ellen harcoló II. Agrippa a rómaiak győzelméről is megemlékezett (Qedar 1990).

A legnagyobb értékű pénzek esetében a zsidók kénytelenek voltak a császári, vagy idegen veretű pénzeket (az antiochiai tetradrachmát, a római denariust, vagy a tyrosi statért ill. sékelt) használni. Az ezüstpénzek veretése ennélfogva hivalkodó demonstrációja volt Kr. u. 66-ban a függetlenség kikiáltásának, ezek egyúttal a zsidó történelem első saját maguk számára vert ezüstpénzei voltak (Roth 1962: 34; McLaren 2003).
Az ezüstpénzek közül a tyrosi statér volt a legelterjedtebb Izraelben: ebben fizették a fél sékeles templomi adót, pedig a pénz egyik oldalán egy Héraklés (Melqart) fej, a másikon egy Ptolemaida sas volt látható. A tyrosi sékel ugyanakkor az ezüst 98%-os tisztasága és 14,27 gr-os súlya miatt a legerősebb, legértékállóbb valuta volt a Közel-Keleten (Meshorer 1984). Éppen ezért a rabbik kijelentették: „A Tórában említett pénzek mindenütt a tyrosi pénzre utalnak: a tyrosi valuta Jeruzsálem valutája" (t. Ket. XII (XIII) 3; vö. m. Bekh. VIII 7).

A felkelők államának Kr. u. 66-ban vert új ezüstpénze is a tyrosi statéron alapult. A feliratokat óhéber betűkkel vésték fel, s a pénzek szimbolikája is megfelelt a vallási elvárásoknak (szőlőlevél, amphora, lulav, etrog, pálmafa, gyümölcsös kosár, korsó). A Bar Kokhba-féle háború idején a felkelők csak kis mennyiségű saját ezüstpénzt bocsátottak ki, ehelyett más ezüstvagy bronzpénzeket (pl. Antiochiában vert provinciális ezüst tetradrachmákat, római ezüst denariusokat; Askelónban és Gázában kibocsátott bronzpénzeket) láttak el felülveretekkel (Mildenberg 1998c).
Két saját kibocsátású ezüstpénz volt forgalomban a felkelés idején: a tetradrachma vagy szela, és a denarius vagy zuz. A pénzeken megjelenő szimbólumok az első zsidó háborúban már megismert jelképek voltak, talán a legfontosabb különbség a csillag ábrázolása, amely minden bizonnyal a felkelés vezetőjének messiási pretencióira utalt.

A római periódusban használt pénzek túlnyomó többségét természetesen római pénzverdékben állították elő. A Iudaeába kinevezett római praefectusok és procuratorok is bronzpénzeket bocsátottak ki feltehetően Caesareában (Hamburger 1970) -, általában nem sértve a zsidók vallási érzékenységét. A pénzeket az uralkodók évei szerint datálták. Milyen volt ezzel szemben a hódítók pénzverése a háború után?
Az első feltűnő dolog: a rengeteg korábbi ezüstés bronzpénz, amit a legiók ellenjegyeivel (countermarks) láttak el. A rómaiak külön is megemlékeztek pénzeiken a zsidók felett aratott győzelmükről (Cody 2003).

A római pénzverdék Vespasianus, Titus, és még Domitianus alatt is ontották magukból a IVDAEA CAPTA, IVDAEA DEVICTA, DE IVDAEIS, ΙΟΥΔΑΙΑΣ EAΛΩKIAΣ vagy egyszerűen csak IVDAEA feliratú pénzérméket (Ciecielag 2006). A Numismatica Ars Classica 72. aukcióján (2013) egy olyan eddig ismeretlen aureus került árverésre, amely előlapján az IMP CAESAR VESPASIANVS AVG, hátlapján a IVDAEA-RECEPTA feliratot hordozta (Gambash-Gitler-Cotton 2013).
A hátlapon egy datolyapálma mellett köpenybe burkolózó, gyászoló tartásban álló női alak (ludaea perszonifikációja) látható. Az egyelőre unikális pénzérme hitelessége felől semmi kétség, kiadói szerint Vespasianus (vagy Titus) eredeti később megváltoztatott szándéka szerint „Júdeát úgy ábrázolták, mint egy korábbi provinciát, amely időlegesen elveszett a Birodalom számára, és most visszaintegrálódott a provinciák rendszerébe" (Gambash-Gitler-Cotton 2013: 100).

Egyes görög városoknak szintén volt pénzkibocsátási joga Iudaea/Palaestinában (Meshorer 1985). Ezeken a pénzeken egyszerre jelent meg a császár képmása, valamint a város legfontosabb kultikus épülete, gyakran utalva a város jogállására: colonia, municipium, autonóm város stb. A régészeti leletek azt mutatják, hogy ezek a pénzek nemcsak a városokban, hanem birodalomszerte forgalomban voltak. Ezüstpénzt csak Askelón verethetett Kr. e. 51-30 között XIV. és XV. Ptolemaios, valamint VII. Kleopatra arcképével. Askelón, Gáza, Neapolis, Sepphoris és Tiberias háromféle értékű bronzpénzt bocsátott ki. A városi pénzek kibocsátása Kr. u. 260 körül szűnt meg.


Forrás: Grüll Tibor: „Ézsau három könnycseppje" A zsidók három háborúja Róma ellen (Kr. u. 66-136) Doktori értekezés