logo

XXIII Januarius AD

Szíria

Szíriát mint a zsidók által legjobban benépesített tartományt mutatja be Iosephus (Barclay 1996: 249258). A főváros, Antiochia különösen jelentős volt az ott lakó diaszpóra szempontjából (BJ VII. 3.3. [43]). A zsidó történész szerint az őket letelepítő I. Seleukos Nikatór (i. e. 312-271) politeiával ajándékozta meg a közösséget (vö. CA II. 4. [39]). Ebben a polgárjogban azonban nemcsak a makedónokkal és görögökkel való teljes jogegyenlőség, hanem mai szóval „a kisebbséggel szembeni pozitív diszkrimináció" elve is érvényesült:

Έτυχον δέ και τής παρά των βασιλέων της Ασίας τιμής, έπειδή συνεστράτευσαν αύτοΐς: και γάρ Σέλευκος ό Νικάτωρ έν αίς εκτισεν πόλεσιν έν τή Άσία και τή κάτω Συρία και έν αύτή τή μητροπόλει Άντιοχεία πολιτείας αύτούς ήξίωσεν και τοΐς ένοικισθεϊσιν ισοτίμους άπέφηνεν Μακεδόσιν και Έλλησιν, ώς τήν πολιτείαν ταύτην ετι και νΰν διαμένειν: (120) τεκμήριον δέ τοΰτο: τούς Ιουδαίους μή βουλομένους άλλοφύλω έλαίω χρήσθαι λαμβάνειν ώρισμένον τι παρά των γυμνασιάρχων εις έλαίου τιμήν άργύριον έκέλευσεν.

„A zsidókat megbecsülték Ázsia királyai is, akiknek vezetése alatt hadiszolgálatot teljesítettek. Seleukos Nikatór azokban a városokban, amelyeket Ázsiában és Alsó-Szíriában alapított, valamint magában a fővárosban, Antiochiában, megadta nekik a polgárjogot, és egyenjogúsította őket az ott lakó makedónokkal és görögökkel. Ezt a jogot ma is élvezik, és ez már abból is kiderül, hogy a tornacsarnokok vezetői kötelesek meghatározott pénzösszeget kifizetni olaj helyett azoknak a zsidóknak, akik idegen olajat nem hajlandók használni" (AJ XII. 3.1. [119-120]).

IV. Antiochos Epiphanés utódai a Templomból zsákmányolt rézedényeket az antiochiai zsinagógának ajándékozták oda (BJ VII. 3.3. [44). Ebben az időszakban amely egybeesik a Hasmóneus-dinasztia Júdeában dúló trónviszályaival duzzadt fel jelentősen az itteni diaszpóra lélekszáma, köszönhetően a polgárháború elől menekülőknek.
A városi zsidó közösség vezetőjét archónnak hívták, s privilégiumaikat melyeket bronztáblákba véstek a pogány lakosság is jól ismerte (BJ VII. 5.2. [100101]). Ugyancsak Iosephus állítja, hogy az ő korában a prozelitizmus Szíriában érte el a legnagyobb eredményeket, különösen a nők körében mutatkozott rendkívül nagy érdeklődés a zsidó vallás iránt (BJ VII. 3.3. [45]; CA II. 40. [282]).

A háború befejezése után az antiochiaiak arra kérték Titust, hogy érvénytelenítse a zsidó politeuma kiváltságait, ám ő erre nem volt hajlandó: „az antiochiaiak másik kéréssel járultak elé: hogy Titus érvénytelenítse a zsidók érctáblákra vésett kiváltságait, de ezt a kérésüket sem teljesítette, hanem az antiochiai zsidók helyzetén semmit sem változtatott"

(Άντιοχεϊς τρέπονται δέησιν τής προτέρας άποστάντες: τάς γάρ χαλκας ήξίουν δέλτους άνελεϊν αύτόν, έν αίς γέγραπται τά δικαιώματα των Ιουδαίων, ού μήν ούδέ τούτο Τίτος έπένευσεν αύτοϊς, άλλ έάσας πάντα κατά χώραν τοϊς έπ Άντιοχείας Ίουδαίοις ώς πρότερον είχον, BJ VII. 5.2. [110-111]).

A tartomány szinte valamennyi jelentősebb városából (Apameia, Damaskus, Tyros, Arados, Sidón, Berytos, Palmyra) kerültek elő a zsidók jelenlétére utaló régészeti és/vagy epigráfiai leletek, ám ezek zöme a későrómai korból származik.


Forrás: Grüll Tibor: „Ézsau három könnycseppje" A zsidók három háborúja Róma ellen (Kr. u. 66-136) Doktori értekezés
.