logo

XXIII Januarius AD

Kyrénaika

A Kr. e. 7. században görög telepesek által alapított, és mindvégig görög nyelvű és kultúrájú Kyrenaiké mind az öt városában (pentapolis) népes zsidó diaszpóra lakott (Barclay 1996: 232-242), de a róluk szóló irodalmi és epigráfiai emlékek többsége csak a Kr. u. 1. századból maradt fenn. Már I. Ptolemaios Lagos zsidókat telepített le ezen a területen (CA II. 4. [44]). A római senatus levelét a Kr. e. 2. században Kyrénébe is elküldte (IMakk 15:23).
Egy bizonyos kyrénéi lasón aki részt vett a Júda Makkabi által Róma küldött követségben történeti munkát is alkotott, amelynek alapján állították össze a Makkabeusok második könyvét (2Makk 2:23). Strabón szerint Sulla korában (Kr. e. 85 körül) Kyréné lakossága négy csoportra oszlott: polgárok, földművelők, betelepültek, zsidók (AJ XIV. 7.2. [115]). A zsidók a Pentapolis valamennyi városában megtalálhatók voltak (Kyréné, Apollonia, Ptolemais, Teucheira, Bereniké). Nyugati irányban, a Nagy-Szirtisz-öböl felé két aprócska település volt található: Boreum (Boreion) és Iscina, melyeknek szintén közük volt a zsidókhoz.

Az előbbiben lakók már Iustinianus idején azt állították, hogy templomukat (zsinagógájukat) maga Salamon építette (Proc. de aedif. VI. 2.21-23); az utóbbi név mellett pedig a Tabula Peutingeriana-térképen a Locus Iudaeorum Augusti elnevezés szerepel. Az utóbbit S. APPLEBAUM véleménye szerint Vespasianus hozta létre a Iudaeából elhurcolt zsidók egy részének letelepítésére (Applebaum 1979: 230-231).
Arab helynevekből arra lehet következtetni, hogy további, főként zsidók lakta települések is léteztek a Pentapolistól keletre (Monceaux 1902). A zsidókat először valószínűleg Egyiptomhoz hasonlóan a Ptolemaidák telepíthették le határőrökként, majd a királyi földekből osztottak számukra telkeket. A városi zsidók talán részt vettek a gabona és silphium-kereskedelemben is, bár erre nincsenek adataink. A késő római korban az izraeliták a tengeri kereskedelemben is aktívan kivették részüket: Synesios, Ptolemais püspöke az 5. században egy veszélyes hajóútra vállalkozott Alexandriából Kyrénébe, amelynek során egy Amarantos nevű zsidó hajóján utazott, s a hajó legénysége is nagyrészt zsidókból állt (Synes. epist. IV. = Stern 1980: #569).

Kyrénében több feliratos emlék is tanúskodik az ottani zsidó közösség jogállásáról. Iosephus is számos római rendelet szövegét őrizte meg, többek között Agrippa levelét, amelyet a kyrénéi városi tanácshoz írt Kr. e. 14-ben:

Μάρκος Άγρίππας Κυρηναίων αρχουσιν βουλή δήμω χαίρειν. οί έν Κυρήνη Ιουδαίοι, ύπέρ ών ηδη ό Σεβαστός επεμψεν πρός τόν έν Λιβύη στρατηγόν τόντε όντα Φλάβιον και πρός τούς αλλους τούς της έπαρχίας έπιμελουμένους, ϊνα άνεπικωλύτως άναπέμπηται τά ίερά χρήματα εις Ιεροσόλυμα, ώς εστιν αύτοΐς πάτριον, (170) ένέτυχόν μοι νύν, ώς ύπό τινων συκοφαντών έπηρεαζόμενοι και ώς έν προφάσει τελών μή όφειλομένων κωλύοιντο: οίς άποκαθιστάνειν κατά μηδένα τρόπον ένοχλουμένοις, καί εϊ τινων ίερά χρήματα άφηρηνται τών πόλεων τούς εις ταύτα άποκεκριμένους καί ταύτα διορθώσασθαι τοΐς έκεΐ Ιουδαίοις κελεύω.

„Marcus Agrippa köszönti Kyréné elöljáróit, tanácsát és népét. A Kyrénéi zsidók akiknek ügyében Flavius akkori africai helytartót és a tartomány többi főtisztviselőjét már Augustus utasította, hogy nem szabad megtiltani nekik, hogy hagyományaik szerint szent pénzt küldjenek Jeruzsálembe most azzal a panasszal fordultak hozzám, hogy alattomos feljelentők zaklatják őket, és hogy megakadályozzák annak a pénznek az elküldését, ami nem az övék. Megparancsolom tehát, hogy minden zaklatástól mentesíteni kell őket, és az egyes városok haladéktalanul kötelesek visszaadni nekik azokat a szent pénzeket, ame-lyeket esetleg a pénzgyűjtéssel és őrzéssel megbízott embereiktől elkoboztak" (AJ XVI. 6.5. [169-170]).

M. Vipsanius Agrippa (Kr. e. 63-12) római tábornok és államférfi, Augustus legjobb barátja és veje, kétszer kapott Imperium proconsulare-t, vagyis a kijelölt helytartók feletti hatalmat Keleten: Kr. e. 23-21-ben és Kr. e. 16-13-ban. Első alkalommal nem sok kapcsolata volt a zsidókkal, egyedül Heródessel találkozott Mytilénében (AJ XV. 10.2. [350-351]).
A második alkalommal (Kr. e. 15-ben) a szíriai Antiochiában Heródes egy júdeai látogatásra hívta meg barátját, amelynek ősszel eleget is tett. Heródes erődjeiben (Caesarea, Heródion és Hyrkania) tett látogatása után Jeruzsálembe ment, ahol hekatombát áldozott a Templomban (AJ XVI. 2.1. [12-15]; vö. Phil. Leg. 36. [291]). Ezután visszatért lóniába, ahol a következő évben Ephesusban ismét találkozott Heródessel. Ez alkalommal a görögök sürgették, hogy a zsidókat fossza meg polgárjoguktól, de Agrippa nem teljesítette követelésüket (AJ XII. 3.2. [125-127]; XVI. 2.3. [27-30] 2.5. [60-61]).
Ez alkalommal Ephesosnak (AJ XVI. 6.4. [167-168]) és Kyrénének is rendeletben írta elő, hogy engedjék meg a zsidóknak a templomi adó elküldését Jeruzsálembe. Újabban felmerült az a lehetőség, hogy az a Berenikében talált tisztelgő felirat, amelyet M. Tittius római lovagnak állított a helyi zsidó közösség, Agrippa rendeletének végrehajtásával függ össze.

[Έτους] νε Φαωφ κε, έπι συλλόγου τής σκηνο|πηγίας, έπι άρχόντων: Κλεάνδρου τοΰ | Στρατονίκου, Εύφράνορος τοΰ Άρίστωνος, | Σωσιγένους τοΰ Σωσίππου, Άνδρομάχου | τοΰ Άνδρομάχου, Μάρκου Λαιλίου Όνασί | ωνος τοΰ Άπολλωνίου, Φιλωνίδου τοΰ Άγή | μονος, Αύτοκλέους τοΰ Ζήνωνος, Σωνί | κου τοΰ Θεοδότου, Ιωσήπου τοΰ Στράτωνος | έπει Μάρκος Τίττιος Σέξτομ υιός Αιμιλία, | άνήρ καλός και άγαθός, παραγενηθεις εις | τήν έπαρχείαν έπι δημοσίων πραγμάτων τήν | τε προστασίαν αύτων έποιήσατο φιλανθρώ|πως και καλως έν τε τήι άναστροφή ήσύχιον | ήθος ένδ[ε]ικνύμενος άει διατελων τυγχάνει | ού μόνον δέ έν τούτοις άβαρή έαυτόν παρέσ|χηται άλλά και τοΐς κατ ιδίαν έντυγχάνουσι | των πολιτών ετι δέ και τοΐς έκ τοΰ πολιτεύ|ματος ημών Ιουδαίοις και κοινή και κατ ιδίαν | εϋχρηστον προσστασίαν ποιούμενος ού δια|λείπει τής ιδίας καλοκάγαθίας άξια πράσσων | ών χάριν εδοξε τοΐς άρχουσι και τώι πολιτεύ|ματι των έν Βερενίκη Ιουδαίων έπαινέσαι τε αύ|τόν και στεφανοΰν όνομαστι καθ έκάστην | σύνοδον και νουμηνίαν στεφάνωι έλαίνωι και | λημνίσκωι τούς δέ άρχοντας άναγράψαι τό | ψήφισμα εις στήλην λίθου παρίου και θεΐναι εις | τόν έπισημότατον τόπον τοΰ άμφιθεάτρου.

„Az 55. évben, phaóphi (hónap) 25. napján, a Sátoros ünnepen történő összegyülekezés alatt, Stratonikos fia Kleandros, Aristón fia Euphranór, Sósippos fia Sósigenés, Andromachos fia Andromachos, Apollónios fia M. Laelius Onasion, Agémón fia Philodonos, Zénón fia Autoklés, Theodotos fia Sónikos, Stratón fia Josephos archónsága alatt: mivel M. Tittius Sex. Aemilius fia, egy derék és nemes férfiú, aki a provinciába jött a polgári ügyek kormányzása végett, ebbéli tisztét emberséges és nemes módon teljesítette, s a zavaros, sőt mi több viharos idők ellenére is mindig úgy csillapította le azokat, hogy eközben nemcsak fáradhatatlannak mutatkozott, hanem miközben a mi zsidó közösségünk irányában úgy testületileg mint egyénileg is jól szervezett kormányzást biztosított, sosem mulasztotta el, hogy mindezt személyes erényeihez méltón tegye. Éppen ezért úgy tetszett az archónoknak és a berenikéi zsidó közösségnek, hogy dicsértet mondjon neki és megkoszorúzza, név szerint minden szombaton és újholdkor egy olajkoszorúval és gyapjú fejszalaggal, s hogy az arkhónok véssék ezt a határozatot egy parosi márványból készült oszlopra és helyezzék ezt el az amphitheatrumban a legfeltűnóbb helyre."

A berenikéi felirat mindenben megfelel a görög nyelvű tisztelgő feliratok szokásos frazeológiájának, amiből arra következtethetünk, hogy a helyi zsidó közösség jól beágyazódott az ót körülvevő pogány társadalomba. A keltezés azonban problémákat vet fel. A görög világban számos helyi érát tartottak nyilván. Lehetséges, hogy az aera Berenicensium szerint számolták az 55 évet? Csakhogy ennek kezdetét sajnos nem ismerjük pontosan. Vagy az amfiteátrumban talált másik felirat alapján inkább az ún. actiumi érát vették figyelembe, amely Kr. e. 31-ben kezdődött? Érdekes, hogy a datálásba belekerült a Sátorok ünnepére, egészen pontosan a „Sátorok ünnepén való gyülekezésire (συλλόγος) történő utalás, amely egészen pontos fordítása a tisri 22-én (a Sátorok ünnepének nyolcadik napján).
A zsidó naptár szerinti tisri 22-e és az egyiptomi szerinti phaóphi 25-e csak úgy eshetett egybe, hogyha a berenikéi éra kezdő dátumát valamikor Kr. e. 96 és Kr. e. 31 közé tesszük, az „55. év" tehát Kr. e. 41 és Kr. u. 26 közöttre esik. E két időpont között azonban csak Kr. e. 13-ban és Kr. u. 7-ben esett egybe a tisri 22 és phaóphi 25. Ha az előbbi dátumtól 55 évet számolunk visszafelé, BOWSKY szerint megkapjuk a berenikéi éra kezdő dátumát:

Kr. e. 67-et, amely Pompeius kalózok elleni hadjáratának győztes befejezésére esik. Mivel Bereniké és általában Cyrenaica igen sokat szenvedett a kalózoktól, lehetséges, hogy ezt tették meg a helyi éra kezdő évének. M. Tittius tehát Augustus idején volt a proconsul legátusa. Ez a dátum annál is valószínűbb, mert egybeesik Agrippa levelének időpontjával, melyet Kr. e. 14 nyarán írt a helyi zsidók védelmében.
Mind Agrippa levele, mind Augustus öt évvel korábbi edictuma megerősítette, hogy a kyrénéi zsidók egyenlően adóznak, és egyenlő jogokat élveznek az itteni polgárokkal (AJ XVI. 6.1. [160]). Tudjuk, hogy ugyanez a kérdés mekkora háborúságot okozott az alexandriai görögök körében, így hát M. Tittiusnak akadt éppen elég feladata, hogy lecsillapítsa a kedélyeket a szomszédos tartományban, „e zavaros, sőt mi több viharos időkben". A görög-zsidó ellenségeskedés gyökerét azonban nem sikerült kihúzni, s az Caligula idejében nyílt háborúvá fajult. [4.5.5.1.]

Agrippa rendeletének közvetlen kiváltó oka az volt, hogy a görögök megpróbálták megakadályozni a zsidókat abban, hogy a templomadót felvigyék Jeruzsálembe, s emiatt azok feltehetően fegyvert ragadtak. A Templomnak szánt pénzek elrablása mögött mint arra MIRIAM PUCCI BEN ZEEV rámutatott valójában nemcsak a pogányok kapzsisága, hanem egy adózással kapcsolatos jogi vita is állhatott, csakúgy, mint Ephesosban. Néhány évvel korábban a római polgárjoggal rendelkező kyrénéi görögök megpróbálták magukat kivonni a városi adóterhek alól, ezért Augustus rendeletben írta elő, hogy:
„Ha a Cyrenaica provinciában lakó bármely embert római polgárjoggal tüntettek ki, elrendelem, azok kivételével, akiket a senatus, atyám vagy az általam kibocsátott rendelet a polgárjoggal együtt mentesített az adózás alól, fizessék be személyes kötelezettségeiket (λειτουργία), ugyanúgy, mint a görögök" (SEG IX (1959), #8. Edict III = RDGE #102. Kr. e. 7/6.)

A leiturgiába azonban beletartoztak a gymnaseionok, vallási fesztiválok, a császári háznak emelt templomok stb. költségei is, amelyeket a hithű zsidók nyilván nem akartak befizetni a városi tanács pénztárába. A damaszkuszi Nikolaos talán erre is utalt, amikor az ióniai görögök Agrippa előtt elhangzott vádbeszédét idézte: „Ha a zsidók társaink lennének, tisztelnék az iónok isteneit" (εί συγγενείς είσιν αύτοΐς Ιουδαίοι, σέβεσθαι τους αύτων θεούς, AJ XII. 3.2. [126]).
Az Ephesosban és Kyrénében lakó görögök tehát úgy érezhették: csak azt veszik el a zsidóktól, ami megilleti őket, illetve városukat és isteneiket, a zsidók viszont joggal tiltakoztak ősi törvényeik megsértése miatt, hiszen az elkobzott pénz valójában nem is a sajátjuk, hanem a jeruzsálemi Templom tulajdona volt. Agrippa rendelete után úgy tűnik valamiféle „kiegyezés" történhetett a felek között, mivel Kr. u. 3/4-ben néhány zsidó neve tűnik fel a kyrénéi ephébosok listáján (CJZC #7), és Kr. u. 60/61-ben a kyrénéi tanács tagjai (νομοφύλακες) között is megjelennek a zsidók (CJZC #1-2).

A zsidók részvétele a gymnaseionokban zajló „múzsai képzésben" ami a városi polgárjog megszerzésének egyik alapfeltétele volt a Törvény szempontjából természetesen komoly aggályokat vet fel. Nemcsak az itt kötelező bálványimádás (pl. a Héraklésnek vagy Hermésnek bemutatott áldozatok) miatt, hanem például a mezítelen testedzést tekintetében is, bár a ruhátlanság a Tóra betűje szerint csak a léviták papi szolgálatánál, és vérrokonok előtt volt tilos (2Móz 20:26; 3Móz 18). A pogányok oldaláról nézve ugyanakkor a zsidó férfiak mivel vallási identitásuk bizonyos külső jeleit lehetetlen volt elrejteni a gymnaseion palaistráján -, úgy tűnik a gúny állandó céltábláiul szolgáltak. Egy ismeretlen helyről származó egyiptomi papirusztöredék is erre utal:

[frg. B. col. I.] και [ο]ύτος φέρων Ι|ουδαϊκόν φορτί|ον: τί γελάτε οί δέ | μυσάττεσθ[[αι]]ε τό | είρημένον η τόν | όρώμε[νον] άλλά | πως η[μεΐν] κοσ|μιώτ[εροι] έχθές | τινε [ς .... μ[.]. | παρα[...].εύ|φημ[....]ν δέ | ...]παι | ...]ον / ...]•ησ| ...]. [frg. B. col. II.] εύθυεπη φρονή|σειν περι των | ένκρεινάντων, η δήπου λόγος έκ| βληθηναί τινα | και δι άμορφίαν | σώματος, καίτοι | δοκεΐ δυστύχημα | τό τοιούτο ούχι | πάντως ονειδος, ο|ταν δέ προση[ι] και | βίου κα[ι] διαί[της] | άκρα[σία] τι. [.| το[... [frg. B. col. III] (egy sor nyomai) | αύτω τρέχειν ωσ|περ ημών τούς | άνταγωνιστάς | κωλύειν π[[ροαι]]ειρω | [[ρου]]μένων άλλ ού|χι τούς ούκ άνταγωνισ|τάς, και καλώς γ έποίησ{ι}αν τήν άσ|θένειαν τήν έαυ|τών όμολογούν|τες, ϊνα μηδέ μεγάλου τιν[ό]ς οϊησθε | θ[ε]άματο[ς έσ]τερ|[ησ]θαι και τ[.]ετω [frg. C.] .] .κέκρι| .] καίτοι | .Ν]εαπόλέι | ...]ι ηλικίαι | ...μεί]ζους εχου|[σι.] νοσήσας | .] ρ ούχι [frg. B. col. 1.]

"és ez, aki a zsidó terhet cipeli mit nevettek? És min utálkoznak néhányan közületek: azon, ami elhangzott, vagyon azon, akit láttok? De hogyan. viselkedhettek néhányan közülünk (?) illendőbben tegnap. [col. 2.] ... őszintén fog vélekedni azokról, akiket versenyre bocsátottak. Vagy tényleg ésszerű, hogy egy embert testi csúnyasága miatt zárjunk ki a versenyből és ne úgy tekintsünk rá, mint valami szerencsétlenségre, és egyáltalán ne hibáztassuk őket ezért de amikor ott van valaki, aki úgy életvitelében, mint magatartásában zabolátlan, [col. 3.] .őt. futni, mint amikor akadályozni próbáljuk azokat, akik ellenünk küzdenek, de nem azokat, akik nem küzdenek ellenünk. Jó, legyen, csinálják csak tovább egyetértőleg gyengeségüket, de ti se gondoljátok azt, hogy valami nagy versenyről maradtatok le. [frg. C.] . bíró. és akik. Neapolisz. korosztályok]. nagyobb van nekik. miután beteg lett".


Forrás: Grüll Tibor: „Ézsau három könnycseppje" A zsidók három háborúja Róma ellen (Kr. u. 66-136) Doktori értekezés
.