logo

XXIII Januarius AD

Források a diaszpórafelkelésről .

A második és harmadik zsidó felkelésnek sajnos nem akadt Flavius Iosephusa, így csak elszórt külső irodalmi utalásokra hagyatkozhatunk az események rekonstruálásában. Ezen narratívák nélkül pusztán a numizmatikai, epigráfiai és papirológiai adatok alapján aligha volnánk képesek bármiféle összefüggő narratívát alkotni ezekről a fontos történésekről.
A Traianus alatti zsidó felkelések egyik legfontosabb elbeszélő forrásszövege Cassius Dio tollából maradt ránk. A Kr. u. 163-ban a bithyniai Nikaiában született politikus-írót kétszer választották consullá (205, 229), ezenkívül proconsulként Africa és Pannonia tartományokat is irányította.

Görög nemzetisége és kultúrája ellenére teljes szívvel szolgálta a Római Birodalmat, mint a római szenátori arisztokrácia megbecsült tagja (Millar 1964: 174-183). Róma történetét a 3. század elején írt meg, de a Nerva, Traianus, Hadrianus és Antoninus Pius uralkodását tárgyaló könyvek (LXVIII-LXX) sajnos csak a 11. századi bizánci epitomátor, lóannés Xiphilinus átírásában maradtak ránk. Mivel Xiphilinus perifrázisaiban nem találhatók meg a keresztény szerzőknél szokásos, a zsidók sorsával kapcsolatos kitérők, ezért átírásait alapvetően hitelesnek tekinthetjük (Lepper 1948: 4-5; Millar 1964: 195-203).
Érdekes, hogy miközben Cassius Dio magasztalja a zsidó szokásokat amelyeket, mint megállapítja, idegenek is követnek -, a kereszténységről mélyen hallgat. Ez bizonyára szándékos a részéről, tekintve, hogy a 3. század elején már mindenütt jelen vannak az új hit képviselői. Bár Dio szerint a zsidók vallása olyan nagy hatást gyakorol a nemzsidókra, hogy emiatt az első háború idején Titus táborából még római katonák is átszöktek az ellenséghez (LXVI. 4.3, 5.4) a zsidók nem ismernek korlátot haragjukban, mint azt az alábbi történet is mutatja. A zsidók állítólagos kegyetlenkedéseit bemutató hasonló utalások teljes mértékben hiányoznak Eusebios összefoglalásaiból, és nem valószínű, hogy Xiphilinus kiegészítései lennének (Horbury 2014: 18).

και έν τούτω οί κατά Κυρήνην Ιουδαίοι, Άνδρέαν τινά προστησάμενοί σφων, τούς τε Ρωμαίους και τούς Έλληνας έφθειρον, και τάς τε σάρκας αύτων έσιτούντο και τά έντερα άνεδούντο τω τε αϊματι ήλείφοντο καί τά άπολέμματα ένεδύοντο, πολλούς δέ καί μέσους άπό κορυφής (2) διέπριον: θηρίοις έτέρους έδίδοσαν, καί μονομαχείν άλλους ήνάγκαζον, ώστε τάς πάσας δύο καί είκοσι μυριάδας άπολέσθαι. έν τε Αίγύπτω πολλά έδρασαν ομοια καί έν τη Κύπρω, ηγουμένου τινός σφισιν Άρτεμίωνος: καί άπώλοντο καί έκεί μυριάδες τέσσαρες καί είκοσι. καί διά τούτ ούδενί Ιουδαίω έπιβηναι αύτης έξεστιν, άλλά καν άνέμω τις βιασθείς ές τήν νησον έκπέση θανατούται. άλλ Ιουδαίους μέν άλλοι τε καί Λούσιος ύπό Τραϊανού πεμφθείς κατεστρέψατο.

„Ezalatt a Kyrénében élő zsidók egy bizonyos Andreast emeltek maguk fölé, és úgy a rómaiakat, mint a görögöket leöldösték. Húsukból falatoztak, beleikből öveket készítettek, vérükkel megkenték magukat, és bőrüket ruhaként hordták; sokakat kettéfűrészeltek, a fejüktől lefelé; másokat vadállatok elé vetettek, megint másokat arra kényszerítettek, hogy gladiátorként küzdjenek. Összesen 220 ezer ember vesz-tette életét. Egyiptomban is sok hasonló gaztettet követtek el, valamint Cipruson, egy bizonyos Artemión vezetésével. Ott szintén 240 ezer ember halt meg, és emiatt egyetlen zsidó sem teheti a lábát a szigetre, s még ha egy viharban vetődnének is partra, halál vár rájuk. Azok között, akik leverték a zsidókat, ott volt a Traianus által küldött Lusius" (Dio-Xiph. LXVIII. 32.1-3. Grüll Tibor ford.).

A Kr. u. 260 körül született Eusebios Caesareában tanult, ahol később püspökké szentelték. A kifejezetten rómabarátnak mondható püspök még a császárság születését is Jézus Krisztus megjelenésével hozza összefüggésbe: a világ megszabadult a démonok zsarnokságától, továbbá számos uralkodótól és nemzettől, amikor „a sokak uralma eltűnt a rómaiak közül, és Augustus lett az egyedüli uralkodó ugyanabban az időben, amikor Megváltónk megjelent" (Eus. Praep. Evang. I. 4.3), és „amikor a Logos tessé vált Krisztusban, kezdődött meg a Római Birodalom" (Eus. Hist. Eccl. I. 2.23). Eusebius két történeti művében is említi a Traianus alatti zsidó felkeléseket. Előbb nézzük a Krónika (Χρονικός κανών) címűt, amely Hieronymus fordításában latinul is megjelent a 3. század végén.

XVII. ludaei, qui in Libya erant, adversum cohabitatores suos alienigenas dimicant. Similiter in Aegypto et in Alexandria aput Cyrenen quoque et Thebaidem magna seditione contendunt. Verum gentilium pars superat in Alexandria.

„A Libyában tartózkodó zsidók háborúztak a nem közéjük tartozó szomszédaikkal. Hasonlóképpen Egyiptomban, Alexandriában, Kyrénében, sőt még a thébaisi körzetben is nagy felkelést támasztottak. Végül a pogányok egy része legyőzte őket Alexandriában."

XVIII. ludaeis Mesopotamiae rebellantibus praecepit imperator Traianus Lysiae Quieto, ut eos provincia exterminaret. Adversum quos Quietus aciem instruens infinita milia eorum interficit et ob hoc procurator ludaeae ab imperatore decernitur.

„Traianus császár megparancsolta a lysiai Quietusnak (sic), hogy a Mezopotámiában lázadozó zsidókat irtsa ki a tartományból. Quietus sereget állított ellenük és sok-sok ezret lemészárolt belőlük, emiatt a császár Iudaea helytartójának (procurator) nevezte ki."

XIX. Salaminam, urbem Cypri, interfectis in ea gentilibus subvertere ludaei.
„Miután a pogányokat megölték, a zsidók felforgatták Salamist, a ciprusi várost."

Következzék az Egyháztörténet (Εκκλησιαστική Ιστορία) című írásában fennmaradt összefüggő szövegrészlet, amelyben nincs jele annak, hogy felhasználta volna Cassius Dio írásait. Joggal feltételezhető tehát, hogy a Traianus alatti felkelés történetét is független forrásokból idézte. Ezek között lehetett a pellai Aristón és a valószínűleg Jeruzsálemben született Iulius Africanus keresztény kronográfus is (Skarsaune 2007: 348-351).

Και τά μέν της τού σωτήρος ημών διδασκαλίας τε και έκκλησίας όσημέραι άνθούντα έπι μεΐζον έχώρει προκοπής, τά δέ της Ιουδαίων συμφοράς κακοΐς έπαλλήλοις ήκμαζεν. ήδη γούν τού αύτοκράτορος εις ένιαυτόν όκτωκαιδέκατον έλαύνοντος, αύθις Ιουδαίων κίνησις έπαναστασα πάμπολυ πλήθος αύτών διαφθείρει. (2) εν τε γάρ Άλεξανδρεία και τή λοιπή Αίγύπτω και προσέτι κατά Κυρήνην, ώσπερ ύπό πνεύματος δεινού τινος και στασιώδους άναρριπισθέντες, ώρμηντο πρός τούς συνοίκους Έλληνας στασιάζειν, αύξήσαντές τε είς μέγα τήν στάσιν, τω έπιόντι ένιαυτω πόλεμον ού σμικρόν συνήψαν, ηγουμένου τηνικαύτα. (3) Λούπου τής άπάσης Αίγύπτου. και δή έν τή πρώτη συμβολή έπικρατήσαι αύτούς συνέβη τών Ελλήνων: οϊ και καταφυγόντες είς τήν Αλεξάνδρειαν τούς έν τή πόλει Ιουδαίους έζώγρησάν τε και άπέκτειναν, τής δέ παρά τούτων συμμαχίας άποτυχόντες οί κατά Κυρήνην τήν χώραν τής Αίγύπτου λεηλατούντες και τούς έν αύτή νομούς φθείροντες διετέλουν, ηγουμένου αύτών Λουκούα: έφ οϋς ό αύτοκράτωρ επεμψεν Μάρκιον Τούρβωνα σύν δυνάμει πεζή τε και ναυτική, ετι δέ και ιππική. (4) ό δέ πολλαΐς μάχαις ούκ ολίγω τε χρόνω τόν πρός αύτούς διαπονήσας πόλεμον, πολλάς μυριάδας Ιουδαίων, ού μόνον των άπό Κυρήνης, άλλά και των άπ Αίγύπτου συναιρομένων Λουκούα, τω βασιλεΐ αύτων, άναιρεΐ. (5) ό δέ αύτοκράτωρ ύποπτεύσας και τούς έν Μεσοποταμία Ιουδαίους έπιθήσεσθαι τοΐς αύτόθι, Λουσίω Κυήτω προσέταξεν έκκαθαραι της έπαρχίας αύτούς: ος και παραταξάμενος, πάμπολυ πληθος των αύτόθι φονεύει, έφ φ κατορθώματι Ιουδαίας ήγεμών ύπό τοΰ αύτοκράτορος άνεδείχθη.

„A császár uralkodásának tizennyolcadik évében újból fellázadtak a zsidók, ami aztán hatalmas tömegük vesztét okozta. (2) Ugyanis Alexandriában és Egyiptom többi részén, ezen felül pedig Kyréné táján mintha csak valamilyen szörnyű és lázadó szellem tüzelte volna fel őket, fellázadtak görög szomszédaik ellen, és a lázadás egyre nőtt, a következő évben pedig jelentős háborút robbantottak ki, amikor Lupus volt egész Egyiptom kormányzója. (3) Az igaz, hogy az első ütközetben a zsidók győzelmet arattak a görögök felett, azok azonban, akik Alexandriába menekültek, elfogták a városban levő zsidókat és megölték őket.
A Kyréné környékén lakó zsidók, mivel ezektől nem kapták meg a várt támogatást, Lukuas vezetésével elkezdték fosztogatni Egyiptom földjét, és teljesen tönkretették kerületeit. A császár Marcius Turbót küldte ellenük gyalogos és tengeri hadsereggel meg lovassággal is, (4) aki sok küzdelem árán és nem kis idő alatt folytatta ellenük a háborút, de végül is sok ezer zsidót ölt meg, nemcsak a kyrénéiek, hanem azok közül az egyiptomiak közül is, akik királyukkal, Lukuasszal együtt fellázadtak. (5) Mivel pedig a császár gyanította, hogy a mezopotámiai zsidók is megtámadják majd az ottani görögöket, megparancsolta Lusius Quietusnak, hogy tisztítsa meg tőlük a tartományt. Ő ellenük is vezette csapatát, és az ottani zsidók igen nagy sokaságát gyilkolta le, a sikeres kimenetelű vállalkozás miatt pedig Júdea helytartójává nevezte ki a császár" (Eus. HE IV. 2.1-5. Baán István ford.)

A második felkelésre vonatkozó papiruszokat először VIKTOR TCHERIKOVER gyűjtötte össze és jelentette meg a Corpus Papyrorum Judaicarum II. kötetében (Section XI, #435-450, pp. 226-260). Ezeket az adott fejezetekben főként az egyiptomi felkeléssel kapcsolatban fogjuk érdemben tárgyalni. A rabbinikus forrásokkal kapcsolatban természetesen igen nagy körültekintéssel kell eljárnunk [1.4], bár a felkelés „belső" történetét legjobban talán ezekből az elszórt rabbinikus utalásokból lehet rekonstruálni (Horbury 2014: 22-31).

Forrás: Grüll Tibor: „Ézsau három könnycseppje" A zsidók három háborúja Róma ellen (Kr. u. 66-136) Doktori értekezés
.